Egy ősi ázsiai közmondás szerint, amikor elefántok harcolnak egymással, letapossák a füvet. Ez a veszély fenyegeti Délkelet-Ázsiát az Egyesült Államok és Kína között egyre hevesebbé váló világméretű versengésben.
David Shambaugh politikatudományi professzor „Ahol a nagyhatalmak találkoznak” című könyvében e sokrétű sakkjátszma legérdekesebb lépéseit elemezi. Rávilágít arra is, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tíz országa hogyan járja külpolitikai kötéltáncát a két nagyhatalom között, továbbá bemutatja, mire számíthatunk e rivalizálásban – írja a Hirado.
Szaktanulmányok és közvélemény-kutatások egyaránt azt mutatják, hogy
a délkelet-ázsiai régióban egyre intenzívebbé válik a kínaiak és az amerikaiak közötti verseny.
A nagyhatalmi vetélkedést ugyanakkor módosíthatják az ASEAN tagállamai, valamint olyan regionális „középhatalmak”, mint Japán, India, Ausztrália vagy az Európai Unió, és kisebb mértékben Oroszország is.
A szerző megállapítja, hogy Kína intenzív munkával szélesíti és mélyíti jelenlétét az összes délkelet-ázsiai országban, míg az Egyesült Államok ezen a területen meglehetősen nemtörődöm hozzáállást tanúsít. Ennek következtében az a mindent átható narratíva él a régióban, hogy Kína „megkerülhetetlen” domináns hatalom, míg az Egyesült Államok jelentősége megállíthatatlanul csökken.
Ez a megállapítás David Shambaugh értékelése szerint nem pontos: az Egyesült Államoknak ugyanis továbbra is mélyek a gyökerei, és sokkal átfogóbb hatalommal rendelkezik a régióban, mint Kína.
Kulturális vonzereje pedig, amely megjelenik a médiában, a filmekben, a különféle sportágakban, a felsőoktatásban, a technológiában és a befektetésekben, semmihez sem fogható, és messze meghaladja Kína régióban kifejtett kulturális hatását.
Még a regionális amerikai segélyprogramok éves kiadásai is négyszeresen meghaladják Kína hasonló ráfordításait. Ám a professzor azt is hozzá teszi, hogy
Kína maga alá gyűrheti a régiót, ha az Egyesült Államok nem fordít rá kellő figyelmet.
A könyv részletesen elemezi a délkelet-ázsiai régiót, amelyet tizenegy nemzetállam alkot, közülük tíz az ASEAN tagja, és 636 milliós összesített népességével a világ egyik legnagyobb népsűrűségű térsége. A hatalmas népességhez vallási sokszínűség társul, és ez az egyik oka annak, hogy az ASEAN oly nehezen képes közös célok érdekében fellépni. Földrajzi szempontból kiemelt stratégiai jelentőséggel bír, gazdaságilag pedig a világ leggyorsabban fejlődő régiójává vált. Politikai szempontból is változatos környezet, öt különböző stílusú rendszer alkotja.
Az egész régióra kiterjedő katonai modernizáció különösen megnöveli stratégiai jelentőségét.
A délkelet-ázsiai országok az elmúlt fél évszázad során folyamatosan váltogatták a nagyhatalmak melletti elkötelezettségüket.
Az azonban nagyon is szembeötlő, hogy a hidegháború óta Délkelet-Ázsia nem tanúsít egyensúlyozó magatartást sem Pekinggel, sem Washingtonnal szemben.
A kötet egyik konklúziója, hogy az ASEAN fölötti befolyás megszerzéséért folytatott versenyben a kínaiak állnak nyerésre. Pekingnek ugyanakkor fel kellene ismernie azt a neheztelést, amelyet sok délkelet-ázsiai érez a régióval szemben tanúsított birodalmi hozzáállása miatt.
Washingtonnak pedig emellett sokkal több figyelmet lenne érdemes fordítania e térségre,
melyhez a szerző azt is hozzáfűzi, hogy az Egyesült Államok akkor követné el a legsúlyosabb hibát, ha megpróbálná a kettőjük közötti választásra kényszeríteni a régió országait.
Amerikának ugyanis pont az adhatja a legnagyobb előnyt, hogy Kína ilyen különleges hajlamot mutat a túlterjeszkedésre.
David Shambaugh a Gaston Sigur ázsiai tanulmányok, politikatudomány és nemzetközi ügyek professzora és az Elliott School of International Affairs (George Washington University, Washington DC) Kína-politika programjának igazgatója. Tanácsadóként tevékenykedett az Egyesült Államok kormánya, valamint számos magánalapítvány és vállalat mellett. 2015-ben a Kínai Külügyi Egyetem kutatói az Egyesült Államok második legbefolyásosabb kínai szakértőjévé választották, Kínán belül is elismert szaktekintélyként tartják számon.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
