Kétség nem fér hozzá, hogy 1960 decemberében angyalok jártakIndianában, a törzshelyük pedig a Big Wheel autós pihenő volt.
Egy napon, három hónappal korábban, hat gyermekem apja végleg ott hagyott bennünket, bár előtte se számíthattunk sok jóra irányából. Amikor a gyerekek esténként hallották megérkezni, többnyire elbújtak előle. Legkisebb fiúnk 3 hónapos, a legidősebb 7 éves, kislányunk pedig 2 éves volt. Bár távoztával a gyerekeknek nem kellett többé félni a veréstől, a heti 15 dollárt, amit ételre adott, mostantól nekem kellett valahogyan előteremtenem.
Egy percet sem tétovázva felöltöztettem a kicsiket,bepakoltam mindenkit öreg Chevy 51-esünkbe és hatodmagammal elindultam állásután nézni. A város valamennyi gyárát, üzletét és éttermét felkerestem ésmiközben a gyerekek a kocsiban várakoztak, megpróbáltam meggyőzni mindenkit,aki hajlandó volt végighallgatni, hogy bármit készen állok megtanulni. Egyszerűenmuszáj volt munkát találnom! Hiába. Sehol sem jártam sikerrel.
Az utolsó hely egy öreg sörfőzde volt a városhatáron kívül,amit kamionos pihenőhellyé alakítottak át. A Big Wheel (nagy kerék) idős tulajdonosaki-kinézett az ablakon viharvert kocsink és a gyerekek irányába miközbenbeszéltem. Pont pultost keresett az éjszakai műszakra. Elmondta, hogy 65 centettud fizetni egy óráért és már aznap este kezdhetek.
Hazarohantam és felhívtam a szomszéd kamaszlányt, hogy éjszakánként1 dollárért vállalja el a gyerekek felügyeletét. Mondtam, hogy nyugodtan jöhetpizsamában, hiszen a gyerekek úgyis aludni fognak már. Sikerült megállapodnunk.
Szokásos esti imánk során megköszöntük Istennek, hogy munkátadott Anyának, és még aznap este munkába álltam. Reggelente felébresztettem abébiszitter és az esténként megkeresett borravaló felével hazaküldtem. Ahogyközeledett a tél a fűtésszámlák kifizetése egyre nehezebben ment, ráadásul azautó abroncsai olyan rossz állapotban voltak, hogy nemcsak esténként, munkábaindulás előtt, de hazafelé is fel kellett fújnom őket.
Aztán egy különösen komor őszi reggelen az autó hátsó ülésen4 vadonatúj abroncs várt. Nem találtam cédulát vagy bármilyen magyarázatotmellettük, csak a 4 tökéletes új abroncs hevert ott szép sorban. Elsőgondolatom az volt, hogy biztosan angyalok járják a környéket.
Megállapodtam az egyik helyi szerelővel, hogy műhelyénekkitakarításáért cserébe felteszi az abroncsokat és az se érdekelt, hogy a takarítássokkal tovább tartott, mint a kerékcsere. Akkor már 5 helyett heti 6 napotdolgoztam, de még mindig nem kerestem eleget minden kiadásunk fedezetére,ráadásul a karácsony egyre közeledett és fogalmam sem volt, hogy miből veszekmajd ajándékot a gyerekeknek. Találtam viszont fél kanna piros festéket, ígyarra gondoltam, hogy felújítok néhány régi játékot és azokat teszem a fa alá.Gyerekruhákkal se álltam túl jól. Foltot foltra varrtam már egy ideje a fiúknadrágján, de tudtam, hogy hamarosan ez se segít már rajtuk.
Karácsony este a szokásos kamionos törzsendégek, Lez, Frankés Jim, meg egy Joe nevű idegen ültek a pultnál, egy zenekar tagjai pedignálunk lazítottak a karácsonyi fellépésük után. Az asztaloknál szinténtörzsvendégek beszélgettek és csak napkeltekor indultak haza. Ahogy hetet ütöttaz óra kisiettem az autóhoz, hogy még a gyerekek ébredése előtt hazaérjek éskitehessem a felújított játékokat a nappaliban felállított cédrusfa alá, amitaz út szélén találtam pár nappal korábban.
Hétkor még mindig sötét volt, így nem sokat láttam, de azbiztos, hogy az autó belseje furcsán nézett ki ahogy közeledtem. Mintha dobozokárnyékai vetettek volna árnyékot a hátsó ülésen. Vagy csak a lámpák fényejátszott a képzeletemmel? Nem tudtam eldönteni, hogy mi, de valami más volt. Odaérvebekukucskáltam a hátsó ablakon és nem hittem a szememnek. Az öreg Chevy hátuljaa plafonig tele volt dobozokkal. Felrántottam az ajtót és izgatottan meredtem akülönböző méretű csomagokra. Felnyitottam az elsőt. Vadonatúj farmerekkel volttele 2-10 éves korig. Kinyitottam egy másikat. Ebben pólók voltak a nadrágokkalmegegyező méretben. A dobozok mellett szatyrokat találtam megrakva édességgel,mogyorófélékkel, de volt bennük banán és mindenféle egyéb étel, hatalmas darabsonka, konzervek, krumpli, pudingpor és liszt. Mellette egy egész szatyortisztítószer. Egy külön dobozban pedig 6 játékautó és egy gyönyörű játékbaba.
A nap életem leggyönyörűbb karácsony reggelére virradt fel a hazafelé vezető úton, a szívem pedig túlcsordult a hálától. Sohasem fogom elfelejteni gyerekeim arcát azon az áldott reggelen. Ma már azt is tudom, hogy azon a napon tényleg angyalok jártak a városban, a törzshelyük pedig az én munkahelyem volt.
(Ismeretlen szerző)
Azóta eltelt csaknem 60 év, de angyalokra talán még nagyobbszükség van, mint annak idején. Nem azért, mert több a rászoruló ember, hanem azért,mert Isten földi segítői beragadtak a számítógépek kijelzői elé vagy elveszteka forgatagban és mindennapi nyüzsgésben, így észre sem veszik, hogy milyencsodák részesei lehetnének, ha időnként felnéznének.
„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.”1 És ne csak karácsonykor…
János 3:18
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
