Megbocsáthatunk-e azoknak, akik tudják, mit tesznek, és mégis a sötétség mellé állnak?
Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Jézusnak a keresztfán elmondott szavai különös jelentőséggel bírnak most, hogy ebben az évben húsvét után pár nappal választ az ország. Nemcsak pártot, képviselőket, kormányt, hanem sorsot is. A húsvét a feltámadás ünnepe, de a megbocsátás ünnepe is. Jézus megbocsátott mindenkinek utolsó perceiben is, a gyilkosainak, a Barabbást kiáltóknak is, és meghalt értünk a kereszten. Azokért is, akik elárulták, azokért is, akik megölték.
De megbocsáthatunk-e azoknak, akik tudják, mit tesznek, és mégis a sötétség mellé állnak? Mondhatja-e ma bárki Magyarországon, hogy nincs tisztában azzal, kire akarja a szavazatát adni? Hivatkozhat-e bárki ismerethiányra, tudatlanságra? Két éve egyebet sem teszünk, mint újra és újra elmondjuk, a szájukba rágjuk azt, amit tudunk: ki az, akire most az ellenzéki szavazók voksolni akarnak.
Elmondtuk, bemutattuk, hogyan hallgatta le a feleségét, hogyan csinált ebből a gyalázatból politikai karriert, az árulásait, a hazugságait, a bűneit, az egész hiábavaló és félresikerült, bosszúszomjas életét.
Elmondtuk, mire készülnek, s ha nekünk nem hittek, a saját szavaikkal vallották be, hogy adót akarnak emelni, vagyonadó bevezetni, hogy elvennék a családi támogatásokat, megszüntetnék a rezsicsökkentést, a 13. és 14. havi nyugdíjakat, a védett üzemanyagárakat, s ha ez nem lenne elég, úgy átalakítanák az energiarendszert, hogy abba belerokkanna a magyar társadalom. Az sem titok, hogy Ukrajna és Brüsszel érdekében mindent megtennének, nyilván, mert valahonnan csak megérkezett az a hiányzó húszmilliárd (vagy ki tudja, mennyi) forint… És ha Kijev és Brüsszel számukra a világítótorony, akkor abból egyenesen következik a háború is. Mindent bevallottak, még azt is elmondták, hogy nem mondhatják el, mire készülnek, mert akkor megbuknának.
Hivatkozhat-e bárki mindezek után arra, hogy nem tudta, nem tudja, mire, kire szavaz? Igaz, a kétezer évvel ezelőtt Barabbást kiáltók is pontosan tudták, hogy Jézus bűntelen, mégis a halálba küldték.
Igen, tudjuk, a tények, a valóság odaát semmit sem számítanak. Irracionális és szürreális világ az ott. Liberálisnak, műveltnek és felvilágosultnak hiszik, hirdetik magukat, de vajon van-e ott világosság, ahol legszívesebben elpusztítanának bennünket, nemcsak politikailag, hanem fizikailag is, ahol a börtön, börtön, rács, rács a jelszó, ahol a féktelen düh, az agresszió, a feldúlt sötétség uralkodik? Ez nem felvilágosodás, hanem felsötétülés. Megszólíthatatlanok. Legszívesebben azt mondaná az ember, ezek idegenek, nincs velük dolgunk.
És mégis van.
Orbán Viktor miniszterelnök nemzeti egységet hirdetett, mert olyan hónapok, évek jönnek, amikor mindenkire szükség van, azokra, is, akik most ellenünk fenekednek, és elfordítanák a földet is alólunk.
Olyan világ jöhet, amilyet a ma élő magyarok még nem tapasztaltak. Háború, energiaválság és ki tudja még, mi minden zúdul a nyakunkba. Mindezek túléléséhez, átvészeléséhez, kivédéshez a nemzetnek közös vállalkozássá kell válni.
A választás után tehát meg kell majd bocsátani azoknak is, akik tudták, mit cselekszenek. Keresztény emberként egyébként is elsődleges parancsunk, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Tudom, nem könnyű, nem lesz könnyű. Krisztusi szeretetünket az ellenfeleink felé pedig legjobban azzal mutathatjuk ki, hogy értük is szavazunk vasárnap. Mert a Tiszával az is rosszul jár, aki rájuk szavaz, a Fidesszel meg az is jól, aki nem. Vasárnap mindenkire, minden szavazatra szükség van, hogy legyőzzük a gyűlöletet és a sötétséget. Hogy a következő években is biztonságban legyen minden magyar.
Néző László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
