Vecsei Miklós társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke június 18-án háttérbeszélgetésen osztotta meg a háromszáz legszegényebb települést érintő – jelenleg 67 faluban működő – felzárkóztatási kormányprogram céljait, terveit, dilemmáit.
Leginkább dilemmákat sorolt Vecsei Miklós – mit is lehetne sorolni, amikor egy olyan kérdés előtt állunk, amelynek sokak szerint nincs megoldása, sokak szerint nincs kérdés, sokan pedig nagyon határozottan tudni vélik a megoldásokat. Reménykeltő volt, hogy a miniszteri biztosnak vannak távolba tekintő álmai, látomásai a jövőről, és ugyan lépten-nyomon megoldhatatlannak tűnő problémákba ütközik, meg van győződve róla, hogy lehetséges a változás.
– mondta Vecsei Miklós, és azt is hangsúlyozta, hogy eredményekről csak öt év múlva szeretne konkrétan beszélni, ugyanakkor azt is elmondta, hogy ha két év múlva is ugyanolyan lenne a helyzet, mint most, az súlyos kudarc lenne.
A számadatok elég egyértelműen bizonyítják, mekkora a baj. A háromszáz legszegényebb települést magába foglaló felzárkóztatási program valójában leginkább a romákat érinti, hiszen ezeken a helyeken a lakosság nagy részét ők teszik ki. 370 ezren élnek ezekben a falvakban, és annyi gyerek születik, mint amennyi Nyugat-Magyarországon egy egymillió lakosú régióban. Kötelező tehát odafigyelni! – hangsúlyozta Vecsei Miklós. És
Gyötrő kérdések, helyzetleírások sorakoztak, miközben kivetítve láttuk fotókon a nyomor képeit: az uzsora lehetetlen helyzetbe sodor sok családot, a földek megműveletlenek, az infrastruktúra hiányzik, nem tudják megfizetni, a legszegényebbek még a lopott áramért is fizetnek, mert van olyan hely is, ahol áramlopási monopóliuma van a falu leggazdagabb emberének… Diagnózis alapú felzárkóztatásról beszélünk, jelenlétprogramról: a jelenléttel hatalmas tudás halmozódik fel a programban dolgozókban, ennek persze feltétele a folyamatos párbeszéd, a tapasztalatok megosztása.
És hogy miért is van veszélyben a jövő, ahhoz nagyon fontos megérteni a folyamatokat. Csak egy egyszerű tény: a nyomorban élő roma anyukák a gyereket az élete első három évében leginkább a karjukban tartják, képeket láttunk arról, miért… letenni nem lehet őket a sárba, piszokba, kutyaürülékbe… És ha a gyerek nem kúszik-mászik, nem próbálja leküzdeni az útjába kerülő akadályokat, nem alakul a problémamegoldó képessége, felnőttként sem lesz képes azok alapján a stratégiák alapján gondolkodni, amelyeket a jobblétben élők észrevétlenül elsajátítanak.
A helyzet nem új, viszont most először van kormányzati eszköz a változásra. A diagnózis születőben, a megoldások ehhez igazodnak: van olyan falu, ahol naperőmű épül, és a tervek szerint a kisgyerekes családok házában a legkisebb szobát ezzel fűtik majd. Alapos átgondolást igényel, ki és milyen módon kap támogatást, az igazságosság elve mentén, óvatosan egyensúlyozva a különböző szempontok között, hogy ne fordítsák egymás ellen a roma és nem roma lakosságot. Kiderült a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szavaiból, hogy a változáshoz sok szereplő együttműködésére van szükség. Példaként hangzott el egy falu, ahol a kisboltot sikerült megvásárolni, és akadt egy vállalkozó is, aki működteti, az alapélelmiszereket a Tesco árain lehet beszerezni, a boltban a területen megtermelt árut is árusítják.
Megtudtuk, hogy egy-egy faluban milyen fontos a védőnő szerepe, egy jó védőnő a reményt jelenti. És jó hír, hogy szinte mindenhol van is jó védőnő, akit a lehető legtöbb eszközzel igyekeznek támogatni. Segítői is vannak, sok jó anyuka helyben, és a nagy karitatív szervezetek.
Pedig a templomok omladoznak, nincs értelme 100 milliókat költeni az épületekre, elég az állagmegóvás, alulról kell felépülnie a közösségeknek, amelyek aztán megóvják a templomaikat.
Misszió ez, a társadalom leginkább lemaradó rétegének a szolgálata. Minden nyomorban élő gyerek egy külön projekt – hangsúlyozta Vecsei Miklós. Öt éven belül minden négyzetmétert szeretnének visszavenni, minden háztetőt rendbe tenni. Már eddig is 4500 kertet alakítottak ki, vannak melegházaik, termelő üzemeik. Tarnabodra egy modern biológiai labor költözött, Tiszaburán varroda működik, a varrónők büszkék rá, hogy ők kezdtek a járvány idején először maszkokat varrni.
Kritikus pontok is felmerültek a beszélgetés során, Gyöngyöspata kapcsán új kérdéseket vetett fel Vecsei Miklós: ki jár majd az iskolába, kik költöznek majd az üresen álló házakba?
A miniszteri biztos megosztotta a sajtó képviselőivel a program anyagi hátterét is: egy falura 30 millió forint jut, szabadon lehívható a pénz azokra a célokra, amelyeket a településen dolgozók közösen megállapítanak. A helyi szükségletek határozzák meg, mire jut pénz. Nagy felelősség és nagy lehetőség is ez számukra. A jövőre vonatkozóan pedig 100 milliárdos nagyságrendű terveik vannak.
Vecsei Miklós elárulta azt is, hogy a települések roma lakói mindig szívesen látják a látogatókat. Befogadóak, és itt fel is vetődik a kérdés, a nem romák vajon mennyire befogadóak feléjük…
És ezzel talán el is jutottunk egy másik kulcsfontosságú kérdéshez, amelynek megoldása mindannyiunk feladata, és nem csak a felelősöké, döntéshozóké: hiszen
Fotó: Lambert Attila; Máltai.hu
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
