Bulgáriában ezt is kitalálták: teljesen legálisan szavazatot vásárolni.
A módszer lényege: ki kell használni a törvény egyik kiskapuját.
A lényeg: minden választáson résztvevő párt delegálhat választási megfigyelőket, s ezek száma nincs korlátozva. Továbbá: a megfigyelőknek adható tiszteletdíj.
Az ország területén nagyjából 13 ezer választókör van, s kb. 50 %-os részvétel mellett ez azt jelenti, hogy ha minden körbe delegálunk 10-12 főt, akkor – feltéve, hogy a delegáltak az őket delegáló pártra szavaznak – át is van lépve a 4 %-os parlamenti küszöb, azaz bejut nagyjából 8-12 fő parlamenti képviselő.
Ezt egy rosszhírű bolgár üzletember éveken keresztül keményen űzte. Akadt olyan választás, ahol 200 ezer fő „megfigyelőt” delegált – 2009-ben. Durva számítások szerint ezzel nagyjából 12-13 millió eurót költött el: mindenkinek fizetett 100 levát (50 euró), plusz szendvics és ásványvíz, meg persze magának a hálózatnak a költsége, hiszen ezt nem kis feladat megszervezni.
Azonban nem számolt egy problémával: a kisember is ravasz, s ő is megtalálja a kiskaput. A kiskapu pedig nyilvánvaló: az akit delegál egy párt szavazókörbe, az szabadon szavazhat aztán bárkire, s ez nem ellenőrizhető sehogy. Emberei persze azt terjesztették „van módszerünk megtudni ki kire szavaz”, de ezt csak a hiszékenyebbek vették be.
A nagy bukás 2009 volt: a párt beszedett 130 ezer szavazatot kb. 220 ezer megfigyelő mellett, azaz a megfigyelőik 40 %-a nem szavazott rájuk. S nem lett meg így a 4 %.
Én is ismertem embert, aki ilyen „megfigyelő” volt. Elüldögélt a szavazókörben, aztán másra szavazott. A pénz meg jól jött: akkoriban ez 3-4 napi munka átlagbére volt. Plusz az öröm, hogy a rablóprivatizációban megtollasodott majom milyen mérges lehetett, hogy nem került be a parlamentbe, pedig mennyit költött.
A módszer persze már nem használatos, hiszen mint az eset mutatja, nem biztonságos és túl költséges. Maradt a bevált út: a cigányokkal a láncszavaztatás – ellenőrizhető is és olcsóbb is.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
