A leghíresebb, az 1944-es von Stauffenberg-féle Hitler elleni merényletről sokan hallottak, arról azonban keveseknek van tudomása, hogy valójában lényegesen több alkalommal próbálkoztak a Führer likvidálásával. Egy német szakértő szerint legalább 42-szer. A komolyabbakból szemezgettünk.
Hitler élete először akkor volt veszélyben (ha nem vesszük figyelembe az első világháborúban való részvételét), amikor egy novemberi napon, 1921-ben beszédet mondott a Hofbräuhaus sörcsarnokban körülbelül háromszáz, különböző politikai beállítottságú ember előtt.
Az Erhard Auer – a birodalmi gyűlés szociáldemokrata képviselője – elleni kemény támadásokkal felfordulást váltott ki, aminek következtében a jelenlévők söröskancsókkal kezdték dobálni egymást, majd utcai verekedés alakult ki a „barnaingesek” és a többiek között. Eközben leadtak néhány lövést Hitlerre, de azok célt tévesztettek. Állítólag Hitler viszonozta a lövéseket.
A pártvezető 1923-ban kétszer is közel került a halálhoz. Az első eset Türingiában történt, ekkor két ismeretlen lőtt rá, második alkalommal pedig, miközben mozgó autójában ült, egy merénylő próbált vele végezni. 1929-ben egy, a Führertől lélekben eltávolodott SS-tag helyezett bombát a szónoki emelvény alá. Hitler, mielőtt beszélni kezdett volna, kiment a WC-be, ahol szerencséjére véletlenül rázáródott az ajtó, bennragadt, s „lekéste” a robbanást.
A náci párt felemelkedésével párhuzamosan a Hitler elleni merényletkísérletek száma is megnövekedett. A Franciaországba emigrált, kommunistává lett volt náci, Ludwig Assner 1932. február 9-én küldött Hitler címére egy levelet, amelyet lefoglaltak, és a laboratóriumban kimutatták, hogy „méreganyagot tartalmaz.” Hitlert annak az iskolának az igazgatója figyelmeztette Assner gyilkos szándékára, amelyikben a merénylő is dolgozott, és nyilvánosság előtt kijelentette, hogy Hitlert – mint veszélyes őrültet – el kell tenni láb alól.
Merénylőjelöltek nemcsak baloldalon akadtak, hanem a Führer közvetlen közelében is, ahogy a Berchtesgadenbe vezető úton történt gyilkossági kísérlet esetén is. Ennek a Hitler elleni akciónak a főszereplője ezúttal egy bizonyos Heinrich Grunow volt, aki korábban tagja volt a Führer testőrségének az alpesi Berchtesgadenben.
Grunow állítólag nem tudott szemet hunyni afelett, hogy az általa csodált Ernst Röhmöt 1934 nyarán, a hosszú kések éjszakáján Bad Wiesseeben több szimpatizánsával együtt Hitler parancsára meggyilkolták. Röhm, a náci párt és az SA egyik alapítója összekülönbözött Hitlerrel, mivel az SA-t a fegyveres erők magjává akarta alakítani, és ez alá rendelni a német véderőt.
A terv szerint Grunownak Hitler gyakori berchtesgadeni útjait kellett volna kihasználnia. Mint a Führer testőrségének tagja jól tudta, hogy az út egy bizonyos szakaszán a járműnek jelentősen le kell lassítania. Hitlernek azonban ezúttal is nagy szerencséje volt. Grunow ugyanis nem tudta, hogy azon a sorsdöntő napon Hitler maga akart vezetni, így a sofőr, Julius Schreck ült a hátsó ülésen.
Amikor az autó az említett részen lassított, Grunow a rejtekhelyéről célzott, és több lövést adott le. Ezután, abban a tudatban, hogy megtette hazafias kötelességét, ott helyben öngyilkosságot követett el. Ebből természetesen semmi sem szivárgott ki a sajtóba, később csak egy hivatalos közleményt adtak ki, amelyben a lelőtt sofőrről azt írták, hogy fogfertőzés áldozata lett.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
