„A demokratikus köztársaságokban a társadalmat irányító hatalom nem szilárd, mivel gyakran változtatja letéteményeseit és céljait.”
Alexis de Tocqueville
Mostanában a Virginia állam béli Charlottesville-ről hallgatja a világ szeme a rádiót. A jelentéktelen amerikai kisváros liberális vezetése el akarja/akarta távolítani a városból Robert Edward Lee tábornok szobrát, amit – ahogyan az már lenni szokott – egyesek helyeselnek, mások pedig nem.
Rövid történelem óra. Az 1861-ben kitört polgárháború – ahogyan nekünk is tanították – jócskán le van öntve abolicionalista mázzal. Úgy tűnik mintha a polgárháborút valamiféle vad rabszolga felszabadítási láz okozta volna, ahol szemben álltak egymással a gaz déli rabszolgatartók és az északi humanisták. Ez azonban a dolgok végletes egyszerűsítése. A polgárháború valódi okai az eltérő politikai és gazdasági érdekek voltak, és az, hogy az északiak nem engedték a déli államok kilépését az unióból, amihez egyébként joguk lett volna.
Lee tábornok az amerikai polgárháborúban a Konföderáció hadainak parancsnoka volt. Tehetséges hadvezérnek bizonyult, a háború elején komoly hadisikereket ért el. Ám az északiak fölényben voltak. Erre a katonai-ipari fölényre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a délieknek több tucat kilométeren kellett felszedni a vasúti síneket, hogy elkészítsék a hajózás történtének első teljesen páncélozott hajóját, a Virginiát. Hiába küzdött Lee, lassacskán győzött felette a túlerő, és 1865 április 9-én rákényszerült a fegyverletételre. Alakját a déli államokban ma is tisztelet övezi, születésének dátuma hivatalos emléknap nyolc államban. Történelemóra vége.
Abban semmi meglepő nincs, hogy a hadviselő felek ellenkezőleg ítélik meg a katonák és politikusok munkásságát. Elég csak a közelmúltból emlékezni Ratko Mladicsra, akit a szerbek, vagy Ante Gotovinára, akit a horvátok tartanak nemzeti hősnek, miközben mindketten megjárták a hágai bíróságot és az ellenoldal pedig szociopata fenevadnak tekinti őket.
Minden esetre a haladó városvezetés és a balos ellentüntetők Lee tábornokot rasszistának tekintik, ami kétségtelenül meg is állja a helyét, amennyiben mai nézeteiket – jogtalanul – rávetítik egy 19. századbéli közszereplőre. A rasszizmus – vagy amit ma annak neveznek – azidőtájt az emberek nagy többségére jellemző volt. És ezt nem a gonoszság sugallta nekik, hanem a nagybetűs Tudomány, mely ekkoriban kezdett sokak vallásává válni. Komoly akadémiai szintű megállapítások tanúsították, hogy a különféle rasszokhoz tartozó emberek örökletes alapon, eltérő szellemi és fizikai képességekkel bírnak. E tételt egyébként azóta sem a tapasztalati tények, hanem ideologikus megállapítások cáfolták meg. A tudomány pedig mára nem a teológia, hanem a libsizmus szolgálólánya lett, ámbár a haladó libsizmus is nagyobbrészt teológia.
A tábornok szobra hosszú évtizedekig állt a helyén és eddig nemigen zavart senkit. Nyilván pont most, százvalahány évvel az események után, aktuálissá vált az eltávolítása. Az efféle, a régebbi múlt eseményeivel kapcsolatos akciókat szokták honi libsijeink múltba révedésnek, sérelmi politizálásnak és historizmusnak nevezni. Már amennyiben Trianonról van szó.
A szobor eltávolítása ellen tiltakozni kezdtek egyesek. A déli államokban ugyanis némileg eltérően tekintenek a polgárháborúra. A déliek harcát a túlerővel szembeni hősies küzdelemnek tekintik, és a konföderációs jelképeket, a harci lobogót a déli keresztel, a katonasapkákat elterjedten használják divatcikként.
E relikviák használatából már régebben is volt botrány maga Obama elnök is megszólalt az ügyben, von Hause aus elítélőleg. A tiltakozókat a haladó sajtó ekkor, en bloc szélsőjobboldalinak, rasszistának és Ku-Klux-Klannak minősítette. Az ellenük felvonulókat pedig antifasisztának.
A charlottesvillei tüntetés egy darabig a megszokott táncrend szerint zajlott. A békés baloldali ellentüntetők először megverték az agresszív jobboldaliakat, ahogyan szokták. Ezúttal azonban a szokásos gyújtogatás és fosztogatás elmaradt, pedig az eleddig elmaradhatatlan eleme volt az antirasszista megmozdulásoknak. Ám a győztesek nem sokáig fürdőzhettek a dicsőségben, mert egy nyilvánvaló dühöngő elmebeteg közéjük hajtott autóval és egy ember meghalt, 19 pedig megsebesült. Tettére, ezúttal a haladó sajtó nem talált mentséget, mint a migránsok hasonló megmozdulásai esetén.
A gázolással minden baloldali tüntető álma teljesült, mártírja lett az ügynek és egekig, de legalábbis a Fehér Házig, csaptak a botrány hullámai. Az amerikai libsik számára Trump lett a helyi Orbánbasi.
Trump nem eléggé ítélte el a szélsőjobboldaliakat, nem elég gyorsan ítélte el őket és mindennek tetejében azt is állította, hogy a baloldaliak provokáltak.
Most majd megszólal mindenki. A kokainista hollywoodi sztároktól az NBA-ben labdázó szép szál négerekig. Charlottesville, Lee tábornok el lesznek feledve hamarosan, lesznek másutt más ügyek, melyeket jól fel lehet fújni, de Trump és az ellene irányuló vad gyűlölet marad. Lesznek még etnikai zavargások is, Trump miatt természetesen. Úgy tűnik mégsem volt olyan jó ötlet behajózni azokat a négereket Afrikából.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
