Az Elios Zrt. előéletéről annyit, hogy Tiborcz István Erdei Bálinttal közösen alapított négy céget még 2009-ben, melyek azután beolvadtak az ES Holding Zrt.-be. A 2010-es kormányváltás után többségi tulajdonosként bevásárolja magát a cégbe a Közgép tulajdonolta E-OS Energiakereskedő Zrt., Tiborczék cége pedig felvette az E-OS Innovatív Zrt. nevet.
Mivel a Közgép ekkor még bőven az Orbán-kormány kegyeltjei közé tartozott, természetesnek hat, hogy annak leányvállalatai, így Tiborczék cége is szárnyalni kezd. Míg 2009-ben alig több mint 8 millió forint volt az árbevételük, ez Orbán hatalomra kerülésének évében megnyolcvanhatszorozódik, forgalmuk 686 millió lesz. Ha a mértéke nem is, de a növekedés ténye tartós: 2011-ben 2,7, 2012-ben pedig 3 milliárd forintra ugrik a bevétel.
Bár a Közgép 2013 nyarán szállt ki a cégből, Tiborcz a cégháló áttételein, személyes ismeretségeken keresztül kapcsolatban marad az immár Eliosra átkeresztelt vállalkozással. Úgy hírlik, a Közgép tulajdonosának, Simicska Lajosnak ez volt a nászajándéka a 2013 szeptemberének elején összeházasodó Orbán Ráhel–Tiborcz István alkotta pár részére. Azzal, hogy Hamar Endre – az ő neve később még előkerül – 2014 áprilisában eladja Tiborcznak azt a Green Investments & Solutions Kft.-t, mely 50 százalékos tulajdonosa az Eliosnak, Orbán veje újra közvetlen részesedést szerez benne. Ami tény, 2013-ban visszaesést könyvelhetett el a cég, de az igazi sikereket 2014 és 2015 hozta el nekik: e két év alatt több mint 11 milliárd forint bevétel mellett csaknem másfél milliárd forint osztalék is ütötte a tulajdonosok markát.
Ebben az időszakban tobzódhattunk a közvilágítás-korszerűsítés, valamint a napelem-telepítések tendereiben. A Közbeszerzési Hatóság adatbázisába beütve több tucat olyan pályázatot találunk, melyeket az Elios nyert meg ezen kiírások keretében. Melyek nem minden esetben voltak sikeresek. Zalaegerszegen például arról panaszkodtak a helyiek, hogy a lámpák fénye nagyon lefelé irányul, inkább az oszlopot, semmint a környezetét világítják meg. Úgy vélik, ez a megoldás sem közvilágítási, sem közbiztonsági szempontból nem kielégítő. A vadiúj, méregdrága stadionokba szerelt Tiborcz-lámpák is problémásak voltak. Tavaly augusztus végén a Pancho Aréna, majd szeptember végén a Szusza Ferenc Stadion világítása mondta be az unalmast az ugyancsak unalmas meccs közben.
Ilyen „bakik” bármely tender során adódhatnak, a cég ezeket köteles garanciális javításként orvosolni. Sokkal nagyobb gond van a pályázatok elbírálása körül. Egy éve derült ki ugyanis, hogy Szekszárd közvilágításának felújításáról a Sistrade Kft. egy megbízottja egy frakcióülésen telefonon beszélt a város fideszes képviselőjével arról, hogy a cég elkészítené a városnak azt a két tanulmányt, amelyekkel indulhatnak majd a közvilágítás-korszerűsítési uniós pályázaton. A Sistrade Kft. tulajdonosa és ügyvezetője pedig az a fent már említett Hamar Endre volt, aki ekkor az Elios-tulajdonos Green Investments & Solutions Kft. tulajdonosa is. A felvétel tanúsága szerint az egyeztetések már 2012 augusztusában folytak, holott a pályázatot a város csak másfél évvel később, 2014 márciusában írta ki, Hamar pedig a Green Investments & Solutionst áprilisban adta el Tiborcznak. Az összefonódást az Átlátszó tárta fel. Végül a tanulmányírásra vonatkozó ajánlatot elfogadták, és az akkor már újra Tiborcz tulajdonába került cég lett a későbbi nyertes. Erről az akkor még kormánypárti képviselőként (ma már az LMP társelnökeként) politizáló Hadházy Ákos hangfelvételt is készített.
A rendőrség a nyomozás során megvizsgálta a hangfelvételt, hitelesnek találta, ám az eljárást bűncselekmény hiányában lezárták.
Hamar Sistrade-je nemcsak Szekszárdon lett összeférhetetlen módon előkészítője az Elios győzelmének, hanem – ugyancsak az Átlátszó oknyomozásának köszönhetően – az is kiderült, a mezőhegyesi 135 milliós, a hévízi 130 milliós, valamint a kalocsai 409 milliós Tiborcz-megbízást is ő készítette elő. Vagyis tény: Orbán Viktor veje elsősorban ezeknek az uniós forrásokból finanszírozott megbízásoknak köszönhetően vált oligarchává. Ami már a mértékadó nyugati sajtóban is kiverte a biztosítékot. A Financial Times tavaly év végén készített összesítést Orbán Viktor oligarcháiról, amelyben a kormányfő veje, Tiborcz István is kitüntetett szerepet kapott.
Lánczi András, a Fidesz egyik fő ideológusa, aki korábban kijelentette, amit korrupciónak neveznek, az „egy politikai elképzelés végrehajtása”, a fenti cikkben a Financial Timesnak kerek perec kijelentette:
Valóban, ezek magyar oligarchák!
Hogy Orbán miniszterének, Pintér Sándornak rendőrsége, valamint Orbán főügyészének, Polt Péternek ügyészsége ezekben a korrupciós botrányokban nem talál kivetnivalót, az a mai magyar oligarchaállam velejárója. Ám itt uniós források magánzsebbe vándorlásáról van szó, ami az uniós polgárok adóeuróinak ellopását jelenti. Nem véletlen tehát, hogy a Wall Street Journal kiszivárogtatta, az EU csalás elleni hivatala, az OLAF problémásnak találta a fent is vázolt Hamar–Tiborcz-féle korrupciós összeférhetetlenségeket.
Az Európai Bizottság ki fogja értékelni az OLAF jelentését, melyben az áll, a bizottság kérje vissza az Orbán Viktor vejénél landolt 40 millió eurót. Azaz a magyar adófizetőknek Orbán vejének korrupciós botránya kb. 13 milliárd forintjába kerül.
Hab a tortán: miközben Orbán Viktor pártja a valóban botrányos 4-es metró-beruházás korrupciójáról készített OLAF-jelentést – nagyon helyesen! – az utolsó betűig nyilvánosságra hozták, addig Orbán Viktor vejének ügyében mélyen hallgatnak és titkolóznak. Az ő korrupciójuk jó korrupció?
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
