Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Ultrahang YouTube-csatornának adott interjút. Az interjúban kifejtette az orosz kormány hivatalos álláspontját a legfontosabb geopolitikai kérdésekben. A beszélgetés fő témái az ukrajnai konfliktus és a Nyugathoz fűződő viszony voltak. Közvetve érintették a a háború felelősségének kérdését. Lavrov következetesen az orosz biztonsági érdekek és az orosz biztonsági veszélyérzet szemszögéből mutatta be álláspontját.
A konfliktus okai orosz nézőpontból
Lavrov szerint a jelenlegi konfliktus egy több évtizedes folyamat elkerülhetetlen következménye. A konfliktushoz a Nyugat megbízhatatlansága és a nyugati ígéretek sorozatos megszegése vezetett.
Az orosz külügyminiszter három fő tényezőt jelölt meg a háború közvetlen kiváltó okaként. Álláspontja szerint ezek a lépések kényszerítették Oroszországot a katonai beavatkozásra.
Elsőként a 2014-es ukrajnai eseményeket említette, amelyeket „törvénytelen, amerikaiak által irányított véres puccsként” jellemzett. Hangsúlyozta, hogy ez egy nappal azután történt, hogy Németország, Franciaország és Lengyelország garantált egy megállapodást az akkori ukrán kormány és az ellenzék között. Ezt a nyugati garanciavállalás azonnali megszegésének tekinti.
Körkép-vélemény:
2014. február 21-én született a fenti megállapodás, a három garantőr pedig nem csak a saját, de az EU nevében is a lázadások és erőszak megfékezését. Ez a megállapodás előrehozott elnökválasztást, a 2004-es alkotmányos rend visszaállítását és nemzeti egységkormányt írt volna elő. A megállapodást Janukovics akkor ukrán elnök és három ellenzéki vezető (Vitalij Klicska, ma Kijev főpolgármestere, Arszenyij Jacenyuk, későbbi ukrán miniszterelnök és Oleh Tyahnyibok egy szélsőjobboldali, banderista nacionalista) írta alá. Csakhogy ekkor már megtörtént a Institucka utcai, több száz halálos áldozatot követelő orvlövész-támadás. Nagyon sok elemző véli úgy, hogy egy kiegyezést ellehetetlenítő támadásról volt szó. Erre utalhat az is, hogy a tüntetőket és a kormánypárti rendőröket egyaránt lőtték. Ennyire felfokozott indulatok mellett a garanciamegállapodás tartalmát a tömeg nem fogadta el (nyilván voltak hangadók is), és a a garanciamegállapodás aláírása után órákkal Janukovicsnak végül menekülnie kellett.
Második okként az orosz nyelv és kultúra elnyomását jelölte meg. Érvelése szerint a 2014 utáni ukrán kormányok lépésről lépésre betiltották az orosz nyelv használatát. Úgy véli, másodrendű állampolgárként kezelték az orosz ajkú lakosságot.
Ukrajna egy valóságos „inkvíziciós hivatalt” hoz létre, hogy felgyorsítsa az ukránosítást
Harmadik tényezőként a NATO keleti bővítését nevezte meg. Kijelentette, hogy
Ukrajna esetleges NATO-csatlakozása Oroszország számára „vörös vonal”. Ezzel kapcsolatban Donald Trump korábbi amerikai elnököt idézte, aki szerinte megértette, hogy a NATO jelenléte Ukrajnában elfogadhatatlan Moszkva számára.
Körkép-vélemény:
Újra felhívjuk a figyelmet, ahogy korábbi cikkeinkben rendszeresen, hogy az amerikaiak a saját elemzéseikben is számtalanszor leírták a múltban, hogy Oroszország számára Ukrajna NATO-csatlakozása egzisztenciális fenyegetést jelent, amit sosem hagyna válaszreakció nélkül. Ennek tudatában kezdték el egyre határozottabban emlegetni és hangsúlyozni Ukrajna esetleges csatlakozását a szövetséghez. Tehát nem igaz, hogy kiprovokálatlan háborúról volt szó – csak nem az ukránok voltak a fő provokatőrök. Sajnos ebben az oroszoknak igazuk van. De, ettől még Oroszország az agresszor, mert ő támadta meg Ukrajnát, annak ellenére, hogy nem volt kényszerhelyzet, ami erre ösztönözte volna (vagy legalábbis, ma még nem tudunk róla). Amit Lavrov mond, csak az orosz szempontokat tükrözi.
Területi kérdések és a béketárgyalások
A külügyminiszter központi állítása az volt, hogy Oroszországot nem a területszerzés vágya vezérli. A céljuk az ott élő, magukat orosznak valló emberek védelme. Az orosz narratíva szerint a Donbasz, Herszon és Zaporizzsja „történelmi orosz területek”.
Lavrov hangsúlyozta, hogy a Krím, valamint a másik négy régió lakossága népszavazásokon fejezte ki csatlakozási szándékát (ezeket a népszavazásokat nem kell komolyan venni, de ettől még az eredményüket Oroszország érvényesíteni tudja, így nincs sok értelme vitatnia realitásokat – a szerk.).
Ezt a folyamatot szembeállította Koszovó függetlenségének kikiáltásával.
Lavrov egyértelművé tette, hogy a csatlakozási folyamatot az orosz alkotmány módosításával véglegessé és visszafordíthatatlanná tették. Ebből következően az emlíett területek státusza Oroszország számára nem képezheti alku tárgyát.
„Tartós béke”
A béketárgyalásokról azt mondta, Oroszország többször is készen állt a rendezésre. Kiemelte, hogy Oroszország valódi, fenntartható békét akar, nem csupán ideiglenes tűzszünetet. A Nyugatot azzal vádolta, hogy következetesen megakadályozta a megállapodásokat.
Példaként hozta a 2022-es isztambuli megállapodást, amelyet állítása szerint Oroszország már elfogadott. Szerinte Boris Johnson akkori brit miniszterelnök tiltotta meg Zelenszkijnek a dokumentum véglegesítését.
A Minszki megállapodásokról azt mondta, Angela Merkel és François Hollande később beismerték, hogy csupán időt akartak nyerni Ukrajna felfegyverzésére.
Geopolitika és történelmi értelmezések
Lavrov megindokolta a katonai műveletek kiterjesztését is. Érvelése szerint Oroszországnak szüksége van egy „ütköző zóna” (buffer zone) létrehozására. Ez az orosz városokat, például Belgorodot és Kurszkot érő ukrán tüzérségi és dróntámadások miatt szükséges.
Az interjúban felmerült Finnország NATO-csatlakozása. Lavrov szerint a két eset nem összehasonlítható, bár a finn lépést „hibának” tartja. Legfőbb érvként azt hozta fel, hogy Ukrajna „az egyetlen ország a földön”, amely törvényileg betiltotta az orosz nyelvet. Ez a helyzet Finnországban nem áll fenn.
A külügyminiszter visszautasította azt a vádat, hogy Oroszország megsértette volna az 1994-es Budapesti Memorandumot. Értelmezése szerint a memorandum csupán arra vonatkozott, hogy az atomhatalmak nem használnak nukleáris fegyvereket Ukrajna ellen. Álláspontja szerint Ukrajna volt az, amelyik az orosz nyelv betiltásával megsértette a párhuzamosan vállalt kötelezettségeit.
Az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ez egy lezárt történelmi kérdés. Vlagyimir Putyin szavaira hivatkozva a szovjet beavatkozást „hibának” nevezte. Kiemelte, hogy a múlt feldolgozása megtörtént, és ez nem akadályozhatja a jelenlegi jó magyar-orosz kapcsolatokat.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Reprofotó
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
