Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a levél a fáról le sem hull, volt egyszer egy ország, Dodekatlónia. Ebben az országban nagy hagyománya volt a testmozgásnak. Tele volt a vidék csapattal, egylettel, pályával és teremmel. Mindenki szorgosan edzett. Gerelyek, kalapácsok szálltak a hajnali szélben, labdapattogástól volt hangos az alkony.
Az alattvalók nyitott ablakkal aludtak, jéghideg vízben úsztak, télen sítalpon siklottak, nyáron kerékpároztak, ősszel és tavasszal kitartóan futottak, soha egy percig sem ültek tétlenül. A gyerekek fekvőtámasszal és kötélmászással kezdték a napot, ebéd előtt hasizomgyakorlatokat végeztek, délután guggoltak és ugróköteleztek, este spárgában, hídban, gyertyában jeleskedtek. Hétpróbás Hetyke, Dodekatlónia királya szomorúan csüngött a gyűrűn a trónterem tornarészlegén. – Rettenetes – panaszolta hűséges udvari elő-hátra mozdítójának –, hogy mindenki zokszó nélkül betartja a testnevelés alapszabályait, épp csak az én tekergő hercegnőm nem! Naphosszat a vadalmafa árnyékában körmöl vagy olvas. Hogyan hagyjam rá a birodalmat? Hogyan fogja az éves Óperenciás-tenger-átúszást, az Üveghegy-mászást, a Kerekerdő-kerülő Kétkerekű Túrát, a Sárkányrepülő-vetélkedőt, a Világvégi Futamot, a Holdugróversenyt, a Kurtafarkú Malac-fogó Tornát megszervezni és méltó körülmények között levezényelni? – Ne gyötörje magát ezzel, felség! – mondta Jobbal Baljobb. – Bóbita kisasszony játszva megoldja majd a feladatait. A vak is látja, milyen talpraesett hercegnő! – Talpraesett? – háborgott Hetyke. – Már megbocsáss, Baljobb, hogy volna talpraesett valaki, aki folyton csak ül vagy fekszik? Láttál te már lapozással acélozott karizmot? Foteltámlán fejlesztett lábikrát? – Nem láttam, felség – rázta a fejét Baljobb –, de olyat se láttam, hogy uralkodáshoz izomra legyen szükség. Bóbita hercegnő néha a fellegekben jár, de attól még megvan neki a magához való esze. Válasszon mellé bajnokot társnak, akkor egy csapásra megoldódnak a birodalmi tornagondok. Hetyke király nyomban Sporthelyzetet hirdetett, és bejelentette, hogy aki az úszást, mászást, túrát, vetélkedőt, futamot, versenyt megnyeri, ráadásul a legtöbb malacot fogja a tornán, azé lesz Bóbita királykisasszony keze és a fele királyság. A hír hallatán Bóbita feldúltan rohant játszópajtásához, az udvari légtornász Jancsihoz. – Hallottad? Sporthelyzetet hirdettek, apám bajnokhoz akar feleségül adni! Én senki máshoz nem megyek feleségül, csak hozzád, Jancsi! – Édes Bóbitám – aggódott Jancsi –, hogyan nyerem meg az összes versenyszámot? Nem tudok én semmit a kötélen táncoláson kívül! – Isten őrizz és ments, hogy azt a mit tudom én, miféle mindenfélét te mind tudd, hanem tudok én valamit – mondta Bóbita –, ami segíthet rajtunk! Azzal a királykisasszony futott az udvari elő-hátra mozdítóhoz. – Drága Baljobb bácsi, jelentkezem a Kurtafarkú Malac-fogó Tornára, de apámnak erről egy szót se szóljon, ha azt akarja, hogy boldogan éljünk, amíg meg nem halunk! Baljobb fölírta Bóbitát a malacfogó torna versenyzői névsorába, és kíváncsian várta, hová akar a hercegnő kilyukadni. Elkezdődtek a próbák, lejártak a versenyszámok, az eredményeket összegezve Baljobb a trónterem gumimatracrészlegén jelentett Hetyke királynak. Az Óperenciás-tengert első helyen Bajnok Balambér úszta át. Az Üveghegy csúcsára elsőként Bajnok Balambér ért fel. A Kerekerdőt Bajnok Balambér kerekezte körbe a legrövidebb idő alatt. A Sárkányrepülő-vetélkedőt Bajnok Balambér nyerte meg. A Világvégi Futam első befutója Bajnok Balambér. A Holdugróverseny győztese Bajnok Balambér… – Akkor tehát drága vejünk és trónunk várományosa Bajnok Balambér, a birodalmi acélember! – fújtatott elégedetten Hétpróbás Hetyke a negyvenötödik és negyvenhatodik fekvőtámasz között. – Nem egészen, felség – szólt közbe Baljobb. – A Kurtafarkú Malac-fogó Tornát Bóbita hercegnő nyerte meg. – Hogyhogy Bóbita hercegnő? Mit keresett a lányom a tornán? És ha megnyerte? Az csak egy versenyszám, ráadásul az összes közül a legegyszerűbb! – Igaza van, felség, csakhogy van egy kis bökkenő. Ezen a tornán egyedül Bóbita hercegnő fogott malacot. Az összes malacot ő fogta meg! A többi versenyszámban sokan teljesítették a kihívást. A Kurtafarkú Malac-fogó Tornán indult a legtöbb versenyző, de ebben a számban egyedül Bóbita hercegnő teljesített. A teljes malaclétszámot befogta, egyes-egyedül. Eszerint, felség, nem adhatja Bóbita kezét Bajnok Balambérnak. – Hát kinek adjam? – görnyedt karikába a gumimatracon Hétpróbás Hetyke király. – Majd adom én Jancsinak – mondta Bóbita, aki közben előkerült a vadalmafa alól. – Áruld el, nagyokos, hogyan csináltad? – Szarvasgombával. A malacok élnek-halnak érte! Mint én Jancsiért. Hetyke király látta, hogy Bóbita hercegnő valóban talpraesett, úgyhogy Lagzihelyzetet rendelt el Dodekatlóniában. A násznép úszott az örömben, evezett a boldogságban, átrágta magát a rizshegyen, ropta a táncot, rázta a rongyot. Az alattvalók boldogan tornáztak, míg meg nem haltak. Mindeközben Bóbita királyné és Jancsi király csendesen olvasgatott a vadalmafa árnyékában. Aki nem hiszi, járjon utána!
(Forrás – László Noémi: Keljfeljancsi, Gutenberg Kiadó, 2023)
A SepsiBookon május 26-án, pénteken találkozhattok a szerzővel és a könyv illusztrátorával, Tomos Tündével. A beszélgetést Farkas Kinga, a Cimbora folyóirat főszerkesztője vezeti.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
