Mint megtudtuk, végre lesz Ferencvárosban „Dalai Láma” (sic!) út. Ami nagyon helyes! Mert, bár igény ugyan nem volt rá, de gesztusnak kiváló. Kiváltképp, mivel akár kultúránk, akár nyelvünk, akár történelmünk révén sokkal közelebb állunk a tibetiekhez, mint mondjuk az erdélyiekhez, a felvidékiekhez, a kárpátaljaiakhoz, a délvidékiekhez, vagy a muravidékiekhez, akikért a liberálisok mindmáig elfelejtettek kiállni. Csakhogy… ezzel az elnevezéssel akad némi gond.***
Legelőször is az, hogy nincsen olyan, hogy Dalai Láma. Olyan van, hogy dalai láma, esetleg, ha mondat elejére, vagy utcanévként írjuk, Dalai láma.
A másik óriási gond az, hogy ebben az esetben, amennyiben nem írjuk ki, hogy melyik dalai lámára gondoltunk, mindenképp dalai lámákról beszélünk, akik esetében a reinkarnáció jelen szintje alapján az egészen 1391-ig visszanyúló öröklési vonal 14-dik szintjén vagyunk.
A helyes utcanév ez esetben:
14 dalai láma út
vagy
Dalai lámák útja
Amennyiben azonban – s vélhetően erről van szó – a ferencvárosi liberális agytrösztök őszentségére, a 14. dalai lámára gondoltak, az utcanév helyesen:
14. dalai láma út
Azonban itt már indokolt a nevesítés, amely alapján az utcanév:
Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco út
Ami, valljuk be, erősen „meg a büdös kurva anyátokat” érzést válthat ki az ottlakókból, tekintve, hogy hivatalos iratokra körmölve a fél életüket a kormányablakban tölthetnék.
***
Ez persze csak szőrszálhasogatás. Amit történetesen imádok, szóval előveszek egy, a fentinél is vastagabb szőrszálat, és elkezdem hasogatni!
Szóval arról van szó, hogy a Magyarországon hatályos jogszabályok szerint élő emberről nem lehet közterületet elnevezni.Már pedig a dalai láma – wait for it – egyszerűen nem tud meghalni!
Ez a sztori lényege! Hogy újabb és újabb testben jelenik meg, egészen addig, amíg… fogalmam sincs, meddig, talán, amíg Kurt Cobainhez hasonlóan el nem éri a nirvánát.
***
Mondhatnánk persze, hogy a „Dalai Láma út” egy hivatali személyről lett elnevezve, mint például a Fiumei út – Népszínház utca – Rákóczi út között elhelyezkedő Római Pápa tér, vagy az Andrássy útról nyíló Magyar Zeneszerző körönd, ami 1938-tól 1945-ig ideiglenesen szintén egy élő ember nevét viselte, s érdekes módon csak akkor váltott nevet, amikor a névadó elhalálozott (v.ö. Hitler Adolf tér).
Ami viszont mindenképp jó ötlet, hogy egy főváros főpolgármestere igenis tegyen meg mindent azért, hogy kormánya minél nagyobb diplomáciai bonyodalomba keveredjék, s lehetőleg valamely szuperhatalommal. Ez, mondhatni, hivatali kötelessége, akárcsak a közlekedési káosz, a méhlegelők, vagy a herbáltanyák megteremtése.
Emlékszem, én is mennyit aggódtam a tibetiekért! Például, amikor Kézdivásárhelyt jártam, s az ottani komákkal két-három (na, jó, nyolc-tíz) kupica pálinka után ki se látszottunk az aggódásból. De olyan keményen aggódtunk, hogy egy bocsát féltő anyamedve se tudott volna kizökkenteni minket belőle.
Vagy, amikor felvidéki rokonainkhoz átruccantunk, természetesen a tibetiekért aggódni. Na, az kemény volt! Még máig ott viselem a lelkemben az aggódás hegét. Mert az, kérem, hegesen gyógyul.
Akárcsak a 2004-es népszavazás, ami után jónéhányad magammal évekig próbáltuk külhoni testvéreink szégyentől égő vörös arcáról letörölni azt a nyálat, amit ezek a most épp Tibetért aggódók odaköptek.
***
Jó lesz ez nagyon! Mert, ahogy a mondás tartja: „Tibet-magyar két jóbarát, együtt hajtja imamalmát!”
Addig meg csak az a fontos, hogy ha mi, liberálisok a Blahán összefutunk egy kárpátaljai Szabóval, Kováccsal, vagy Vargával, mindig dicsérjük meg, hogy milyen szépen beszél magyarul, ahhoz képest, hogy ukrán!
() VBT ()
The post Lámát Ferivárosba! appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
