Csintalan Sándor Fotó: Németh Dániel
Húsz éve interjúztunk vele utoljára. Akkor ő volt a Horn-féle MSZP wunderkindje. Azóta történt vele egy s más, ma már Simicska Lajos barátjának mondhatja magát. Ezért, meg a Lánchíd rádiós érintettsége okán kérdeztük meg, hogy mi történik a jobboldali médiabirodalomban.
Magyar Narancs: Február 6-án Liszkay Gáborral együtt többen beadták felmondásukat lelkiismereti okokra hivatkozva, és búcsút intettek a Simicska-féle médiabirodalomnak. A felmondók közt volt az ön akkori főszerkesztője, Gajdics Ottó, Élő Gábor, az mno.hu főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Tv vezérigazgató-helyettese, valamint Csermely Péter és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet két főszerkesztő-helyettese. (Utóbbi már visszatért a Magyar Nemzethez.) Egy hónap múltán hogyan látja, mi minden vezetett ide?
Csintalan Sándor: Ennek volt előzménye politikai és emberi értelemben is. Lehetett már érezni különböző diskurzusokból, hogy a miniszterelnök és környezetének fejében kezd valami egészen új médiafelfogás kialakulni. Mindez abból a szándékból nőtt ki, hogy a korábbinál jóval gyorsabb és produktívabb hatalomgyakorlás kell. Ezért nyúltak hozzá anno – bár én nem szeretem ezt a kifejezést – a fékek és ellensúlyok rendszeréhez is. Visszatérve a médiára: az átalakítási igény tavaly áprilisban, a választás után hangzott el először a miniszterelnök szájából. Aztán mondta többször is. A lényeg az volt, hogy „még ez is sok”.
MN: Már hogy mi volt a sok?
CSS: A kritikai elemek a mi médiánkban. Idetartozik a Heti Válasz is, ami ugyan nem aMagyar Nemzet-csoport tagja, de a kormány részéről kiszámíthatatlannak, „billegőnek” tartják egy ideje. Amikor Orbán januárban összehívta a kormányközeli médiumok vezetőit, elmondta: ő érti, hogy a kereskedelmi médiumokban a közönség oldaláról van egy elvárás, hogy jelenjenek meg kritikai elemek, főleg a sokéves kormányzás után, de szükség van egy olyan sajtóra, amelyik a szócsöve lesz a kormányzati politikának. A miniszterelnök és a környezete úgy gondolta, itt az idő átrendezni a médiapiacot. És ez nem csak ránk vonatkozott. Az RTL-re éppúgy, ahogy az Indexre.
MN: Az Indexszel mi lett volna?
CSS: Nagy vonalakban arról lett volna szó, hogy megveszik, aztán átalakítják, felszántják. Ez nem valósult meg, de máig nem került le a napirendről a médiapiac átszabása és egy jóval nagyobb körű lojális világ teremtése. Szerintem meg bármilyen flottul is működjenek a dolgok egy országban, akkor is vannak olyan dolgok, amiket még egy lojális sajtónak is tollhegyre kell tűznie. A mostani hatalom ezt nem tudja elviselni. Nem tudom, mennyire hungarikum ez, de az elmúlt 25 évben, amit a politika környékén töltöttem, azt láttam, ha valaki – függetlenül a pártkötődéstől – belép a hatalomba, az egyből ellenséges lesz a médiával. De mondok mást. Orbán szájából hangzott el az a szándék is, hogy a Simicska-féle médiaholdingból például a Lánchíd Rádiót egyszerűen be kéne csukni. És hogy az alternatíva a közmédia lesz. És hadd mondjak még valamit! Simicska Lajos, aki megépítette ezt a demokratikus és jobbközép értékrendű médiabirodalmat, soha nem próbált politikát befolyásoló tényező lenni…
MN: Ezt azért én most nem hiszem el annyira. A választások után a fejlesztési minisztérium éléről leváltják Simicska emberét, Németh Lászlónét, majd nyáron jönnek az olyan cikkek, amelyek az utód, Seszták Miklós menesztését sürgetik az offshore-ügyek miatt.
A miniszter lépjen félre! – ez volt a vezércikk címe, a szerző a most lelkiismereti okok miatt távozó Csermely Péter volt. Mi ez, ha nem politikai befolyás?
CSS: Várjon kicsit. Én azt mondom, hogy van ez a jobbközép sajtó, ami kereskedelmi alapon működik…
MN: Milliárdos állami hirdetésekkel kibélelve.
CSS: Magyarországon, tisztelet a kivételnek, a piac méretei okán, a nyugati világhoz hasonló piaci körülményekről beszélni nem lehet. Erről most legyen elég ennyi, tessék utánaszámolni. Ami pedig Sesztákot illeti, az, hogy valaki a miniszter korábbi offshore-ügyleteit szóvá teszi, annak bele kell férnie. Ha nem akarok talpnyaló sajtó lenni, akkor ezt meg kell csinálni.
MN: Mennyire volt a szerkesztőségen kívül bárkinek is beleszólása abba, hogy mi jelenjen meg a Magyar Nemzetben?
CSS: A mechanizmus nem úgy működött, hogy Orbán Viktor és Simicska Lajos egyeztetett arról, hogy milyen legyen a tónus. Elég régóta vagyok ebben a körben, és az semmiképp sem állítható, hogy a holdingot Simicska kézivezérelte volna. Ilyen itt nem volt. A kollégák nagy része nem is ismerte a Lajost. Csak Liszkay és Csermely egyeztetett vele.
MN: Liszkay és Csermely a párttal is egyeztettek?
CSS: Igen, ők igen.
MN: Kivel?
CSS: Főleg a Giró-Szásszal meg a Kocsis Mátéval. Vagy azokkal, akik éppen aktuálisan fel voltak erre hatalmazva. Velük voltak ilyen egyeztetések, de hogy konkrétan miről, azt nem tudom. Olyan mondjuk nem volt, hogy az említett politikus urak beültek volna a szerkesztőségi ülésekre is. Az a tény, hogy a médiapolitikában lesz egy váltás, az Orbán–Simicska-diskurzusban valósult meg.
MN: Azon a bizonyos tavaly áprilisi találkozón.
CSS: Így van.
MN: Azon ön ott volt?
CSS: Túrót voltam ott!
MN: Mit lehet arról a találkozóról tudni?
CSS: Az a találkozó arról szólt, hogy a választási győzelem után a miniszterelnök tájékoztatta a Lajost, hogy mi lesz a jövő. A jövő pedig – mondta Orbán – egy másik média lesz. Tehát, amit már korábban mondtam az Indexről, meg hogy a Lánchíd Rádió nem kell, és hogy lesz egy saját médium. A Lajos meg erre azt mondta, hogy nem. A miniszterelnök – akinek, ugye, nem nagyon szoktak nemet mondani – erre meg azt mondta, hogy jó, Lajos, ha te ebben nem akarsz részt venni, akkor majd megoldjuk máshogy. Ezzel ott akkor egy politikai szövetség felmondása történt meg. Ezután jött elő az orosz vonal és Paks 2. És Lajos részéről itt hangzott el a második nem. Hogy ez sem pénzügyileg, sem politikailag hosszú távon nem lesz vállalható. Mert nem lehet látni, hogy ebből az elköteleződésből hogyan lehet majd kimászni, ez pedig Magyarország érdekeivel ellenkezik. Ezért, mondta Simicska, ebben ő nem vesz részt. Ezen a találkozón volt még egy olyan felajánlás Simicska részéről, hogy ebből az egészből ő elvonul, és nem csinálja tovább, de ezt a miniszterelnök végül nem fogadta el.
MN: Simicska teljesen ki akart szállni?
CSS: Igen, de ezt a miniszterelnök azért nem fogadta el szerintem, mert úgy ítélte meg politikailag, hogyha ebből az egészből Simicska Lajos kivonul, az sokkal veszélyesebb, mint ha itt van. Ami most van, az Orbánnak még mindig jobb, mint ha Lajos visszavonul Hárskútra, és egy Sullává válik. Így a folyamatok mégiscsak kézben tarthatók, és majd szépen lassan kivéreztetnek bennünket.
MN: Hogyan reagáltak minderre tavaly a holding szerkesztőségei?
CSS: Ez érdekes. Különösen a Magyar Nemzetnél jelentek meg olyanok, akik nem voltak abban érdekeltek, hogy a folyamatok normális keretek közé terelődjenek, és a miniszterelnököt valahogy rábírjuk arra, hogy legyen nyitottabb a médiát illetően. Itt most Liszkay Gáborra és Csermely Péterre gondolok. Személyi és bizalmi viszonyokat romboló akciók indultak a kormány ellen. Emlékszik arra a Nemzet-címlapra, amin ott volt a Fidesz népszerűség-csökkenése, felette pedig Simicska?
MN: Hogyne emlékeznék. Csodálatos volt.
CSS: Én akkor káromkodtam néhányat, de tudtam, hogy ehhez az én jó Lajosomnak semmi köze. Ez a Liszkay és a Csermely műve volt! Ilyenekről beszélek. Az a címlap arról szólt, hogy hintsünk sót a sebbe. Érti, amit mondok? Megváltoztak a dolgok. Egy idő után Liszkay már mindenkivel csak hatszemközt beszélgetett, úgy, hogy ott volt Csermely… Aztán jártunk olyan „pszichoterápiás gyakorlatra” is, ahol radikális prezentációja zajlott Orbán Viktornak. Már a Liszkay és Csermely részéről.
MN: Ezt pontosan hogy kell elképzelni?
CSS: Voltak olyan beszélgetések, ahol az ment, hogy az Orbán szét akarja kúrni a médiánkat, meg hogy megvették az oroszok.
MN: Orbánt?
CSS: Igen, ez ment. A Csermely, az nagy kútmérgező volt. Mondok egy példát. Csermely a tulajdonost azzal kezdte szédíteni tavaly április után, hogy a Hír Tv és a Magyar Nemzetegész stábja arra vár, hogy üssünk már rá a kormányra, szedjük szét őket. Ezt nekem személy szerint is mondta. És Csermely meg Liszkay részéről volt egy szándék arra, hogy a tulajdonos Simicska Lajost radikalizálják érzelmileg. Aki, ugye, nem hajlandó felszámolni a médiaholdingot, de nem akar szócső se lenni. Épp ezért kellett eldönteni, mi legyen vele. A nyílt konfrontáció nem állt a kormány érdekében, ezért ki kellett valami más megoldást találni. Végül ezt találták ki, ami lett… Hogy ebben a Liszkayék pontosan hogyan vettek részt, nem tudom. De valami összebeszélés biztos, hogy volt.
MN: Miből gondolja, hogy a február 6-ai történések szervezettek voltak?
CSS: Csütörtökön Simicska még találkozik egy csoporttal, amiben ott volt Liszkay meg Csermely, meg olyanok, akiket most nem sorolok fel, de higgye el, jók a forrásaim. Itt nem történik az égvilágon semmi. Elbúcsúznak, Simicska mondja, ő elmegy szabadságra, viszlát. Vagyis eljött az idő, hogy kikapják azokat az embereket, akik felelősek azért, hogy szombaton megjelenjen az újság, megszólaljon a rádió. Péntek délelőtt 11 óráig nem történik semmi. Aztán behívják őket, Liszkay előadja a verzióját, hogy most jött a parancs, rá kell menni az Orbán családra, és ki kell nyírni az orbánistákat. Azt is mondta, hogy 180 fokos fordulatot kell csinálni.
MN: Honnan tudja, hogy ezt mondta Liszkay?
CSS: Onnan, hogy Csermelyen kívül mindenkivel beszéltem, és ez alatt most Liszkay Gábort is értem. Aki nekem persze már nem ezt mondta. Nem is mondhatta. Mert én ismerem Lajost, és nem lehet olyan politikai helyzet, hogy a Nemzet ráforduljon az Orbán gyerekeire. Kettő: a 180 fokos fordulat tökéletes képtelenség. Nézze meg, hogy mi lett aMagyar Hírlappal, és erről most ne is beszéljünk többet… Harmadrészt: erre tényleg nem lehet csak úgy rávenni pár tucat embert. Erre mondtam korábban, hogy Simicska Lajos nem hülye. Tudom is, hogy nem ez a véleménye. Ez egy tökéletes baromság, abszolút hazugság! De kellettek ezek a vezetők, és ezeket a vezetőket fel kellett állítani. Ebbe a dologba Élő Gábor is be volt vonva, abban biztos vagyok. Róla csak annyit, hogy ő volt az, aki hívogatni kezdett más újságírókat, hogy szivárogtasson arról, hogy a januári találkozón azt mondta Orbán, elvonja az állami hirdetéseket… Csermely végig élvezte a helyzetet, abban biztos vagyok. Végre kibontakozhatott. Gajdics viszont igazából nem értette, mi folyik körülötte. Teljesen pánikba esett. Őt különben nagyon kedveltem. Nem azt, amit a képernyőn művel, hanem a személyét.
MN: Vele is beszélt?
CSS: Hogyne.
MN: De ha ön elmondta neki, hogy az nem is úgy van, ahogy mondták neki, hogy a Simicska nem kért ilyet, akkor ő miért nem lépett vissza?
CSS: Nem csak ezt mondtam neki. Hanem azt is, hogy Ottó, te ismered a Lajost, hát el tudod ezt róla képzelni? És erre azt mondta Ottó – ezt Szerető Szabolcs is megerősítette –, hogy ott, abban a helyzetben egy olyan pszichodráma, egy olyan szituáció keletkezett, hogy ő úgy érezte, áruló, ha nem tart a főnökével. Ezek az emberek nagyon erősen kötődtek Liszkayhoz. Szabolcsnak aztán volt annyi esze, hogy visszajöjjön. Azt is tudom, hogy Szikszaiban is volt olyan gondolat, hogy vissza kéne lépni, de ilyenkor azért kölcsönös a bizalomvesztés… Amúgy nekem ebben az egész puccstörténetben egyetlen nyitott kérdés van: Liszkay. Jó, van egy olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy a Liszkay összevissza szarta magát, és elege volt az egészből, na de miért kellett ehhez puccsot csinálni?! Liszkay az ország egyik legbefolyásosabb médiaszemélyisége. Ki tehetett neki olyan ajánlatot, ami erre vezette? Gondolom, a miniszterelnök, de ez majd úgyis ki fog derülni. Ő a kérdés, a többiek – Csermely, Élő – csak biodíszletek. Őszintén mondom: máig nem értem Gábort. Ezt a társaságot ő rakta össze, meglehetősen szisztematikusan, komoly befolyással, aztán meg ezt csinálja. Hajlok rá, amit a célpontos Kisberk Szabolccsal kapcsolatban is mondtam, szóval, hogy a Liszkayt vagy megvették és/vagy megzsarolták.
MN: Ön tehát azt vélelmezi, az volt a cél, hogy a médiaholding február 7-re, szombatra működésképtelen legyen?
CSS: Igen, ez volt a szándék, hogy leállítsák a Magyar Nemzetet. Más célja ennek így mi lett volna? Figyeljen már ide! Az után a péntek után, vasárnap beszéltem Liszkayval. Akkor azt mondta nekem, hogy a Lajos azt kérte tőle, hogy ezt, meg ezt az embert rúgja ki. És hogy ő ezt nem tehette. Voltam már ilyen helyzetben, tudom, hogy ilyenkor az ember azt mondja a főnökének, köszi, akkor én most lelépek. Vagy rúgjál ki, mert nem teszem meg. Vagy közös megegyezés. De hát olyat nem csinálok, hogy odahívom a legfontosabb embereket, és mindenkit felállítok a másnapi megjelenés előtt! Ne vicceljünk, ilyen a világon nincs.
MN: Hall-e arról pletykát vagy konkrét beszámolót, hogy a közmédiába próbálják azokat átcsábítani, akik Simicska Lajos médiaholdingjában dolgoznak?
CSS: Hallok, hallok… Darabonként próbálják átcsábítani őket, úgy tudom, komoly létszámhiánnyal küszködnek például a gyártás területén. Öreg vagyok már, láttam én már karón varjút. Hallok ezt-azt az érintettektől, de küldenek be ellentmondásos információkat is a rendszerbe. Azaz mindez lehet egyfajta szondáztatás is. De ami ott benn megy a köztévében, hát, aki elviseli azt, az menjen is oda. Rémes, ami odabenn megy.
MN: És mi lesz akkor, ha a kormány bojkottálja a Hír Tv-t? Vagy a holding többi tagját? Akkor is tudnának működni?
CSS: Egyrészt azt gondolom, igen. De ez a bojkottügy, ez tudatosan van gerjesztve. Szikszai végig ezt nyomta Kisberknek. Ezt tudom, mert én utánajárok a dolgoknak, beszélgettem Kisberkkel, hajnalban, hosszan, aztán felhívtam Szikszait, Szabolcs rá hivatkozott, kérdeztem tőle, hogy mi ez… Szóval ez most egy manipuláció, de túl lehet élni. Ha ilyen lesz is, nem fog hosszú ideig tartani. Ez a köztévé – némi iróniával mondom ezt – az Echo Tv meg a Magyar Hírlap riválisa tud lenni. És akkor még nem beszéltem semmiről, csak a nézettségről. Persze, nem mondom, hogy mi a nézettségünk csúcsán vagyunk, biztos, nem vagyunk ott, mint 2006-ban, de azt hiszem, a bojkott valóságosan nem fenyeget. A politika mégiscsak a nyilvánosságban folyik, és muszáj eljutni valahogy az emberekhez. Különben meg kell keresni más szereplőket. És most nem csak az ellenzékre gondolok.
MN: Hanem?
CSS: Lehet más típusú műsorokat csinálni. Politikáról nem csak politikusok beszélhetnek. Olyanok is mondjuk, akik eddig nem beszéltek. Vitaműsorra gondolok, például.
MN: Ezt az „új közmédiát”, illetve az új hírportált – írják, mondják –, Habony Árpád szervezi, de legalábbis jelentős szerepe van benne. Találkozott már vele? Mit gondol róla?
CSS: Régen, egyszer. Hogy mit gondolok róla? Ami kijön belőle, meg a környezetéből, az a produkció rémes. Ő mentális generátora az agresszivitásnak. Nem gondolom róla, hogy intellektuális tartalmakat produkál, csak arra az agresszivitásra képes, amit az utcai ügye kapcsán a nyilvános térben is megtapasztalhattunk tőle. (Az esetet mi tártuk fel, lásd:Idegbe jött, Magyar Narancs, 2013. február 28. Habony Árpádot garázdaság miatt elítélték, miután súlyosan bántalmazott egy házaspárt, és két évre próbára bocsátották 2011-ben – N. G. M.) Ő a rossz értelemben vett politikai macsó megtestesítője. Egyfajta energiaforrásként fungál ilyen értelemben. A guccis ízléstelenségeiről nem is beszélve. Annyit még tudok, hogy a miniszterelnök közvetlen közelében lévők reszkető félelemben vannak Habonytól.
MN: És mit gondol róla Simicska?
CSS: Megvan róla a véleménye. De hát nem vagyok az ő magyar hangja. Legyen elég annyi: az, hogy el lett döntve, hogy ez a médiaholding le lesz vágva, sok mindent elárul arról, hogy ki mit gondol itt a másikról.
MN: Állami hirdetések nélkül mennyire lehet életképes a Simicska-féle médiaholding?
CSS: Nem tudom, nem látok bele a kasszába. Középvezetőktől azt tudom, hogy jó pár évig el tudunk lenni. Ez a rendszer egy húszéves építkezés eredménye. Szokatlanul precíz, szisztematikus, strukturált, működő vagyon veszi körül, ami egy korrekt fennmaradáshoz elegendő lesz.
MN: Jut eszembe, Schlecht Csaba! Ő lett a Lánchíd Rádió főszerkesztője Gajdics Ottó után, ami meglepő húzás volt Simicskától. Nem tudok róla, hogy előtte Schlecht akár egy percet is eltöltött volna a médiában. Hogy megy neki a főszerkesztés?
CSS: Nézze, egyrészt tanulékony ember. Másészt azt gondolom, hogy ez egy szimbolikus üzenet Orbán Viktornak.
MN: Miért, mit jelent Schlecht Csaba? Azt, hogy Viktor, vigyázz, mert a következő kinevezett Josip Tot lesz?
CSS: Schlecht Csaba olyan, akiben Simicska Lajos teljesen megbízik. És…
MN: …azt is jelentheti Orbán felé, hogy Simicska Lajos nem felejt?
CSS: Oké, örülök, hogy ez szóba került. Kifejezetten örülök, mert elmondhatom, hogy én nem hiszek ezekben a páncélszekrény-legendákban. Ezek az emberek kollégista koruktól ismerik egymást. Mit akarnának, mit tudnának elmondani egymásról? Hogy ki kivel feküdt le a kollégiumban? Ez a két ember felépített egy működő rendszert. És közben nem lopták el a magyar államot. Bár már abban a korban lennénk, amikor a politika mögött mindenhol szervezett infrastruktúra lenne…
MN: De hát éppen ez a lényeg! Schlecht Csaba egy fejezete annak, ahogyan felépítették ezt az egészet. Mindenki tudja, hogy a pártok a kampány során többet költenek, mint a törvényi keretek…
CSS: Ez így van. Nekem ezt ne mondja, én ezt tudom!
MN: De akkor miről beszélünk? Ha tudja?!
CSS: De én 1992 óta ezt mondom!
MN: Ezzel most azt is állítja, hogy a Fidesz kampányfinanszírozásai se tiszták.
CSS: Várjon már! Hogy a jogi lehetőségeket hogyan használják ki, az lekövethető finanszírozási oldalról. Ez nem páncélszekrénytitok. Én erről beszélek. Mit lehet ennek kapcsán elővenni? Olaj- vagy gázügyeket? Elmaradt áfabefizetéseket? Lehet, hogy titok, hogy valakik ilyen feketepénzekből finanszírozták régen a kampányt, de ez a rendszer nem erre épült, itt ilyen nem volt. Érti, mit mondok? Ebben a világban toronymagasan a Simicska-birodalom a legátláthatóbb. És maradjunk is ennél. Zárjuk ezt le. Gondoljon most maga erről bármit is.
MN: Vannak-e Simicska Lajosnak politikai ambíciói? Gondolkozik-e pártalapításon?
CSS: Ő most azon dolgozik, hogy a médiaholdingot rendbe tegye.
MN: Amúgy mióta ismerik egymást?
CSS: Lajossal? Úgy 94’, 95’ körül ismerkedtünk meg.
MN: Amikor ön még az MSZP ügyvezető alelnöke volt.
CSS: Igen, akkor volt az akkori miniszterelnöktől (Horn Gyulától – N. G. M.) egy felhatalmazásom, hogy bár a Fidesz csak hat százalékot kapott, azért ismerkedjek meg velük, mert ezek roppant tehetséges fiúk. Akkor ismertem meg a Fidesz-vezetők zömét. És akkor megmaradt ez a kapcsolat, kivel intenzívebben, kivel kevésbé. Lajossal jobban, mert ő egy borzasztó érdekes pali. Egy igazi vibráló személyiség. A művet pedig, amit kezdett építeni, részben csodáltam, részben irigyeltem. Hogy valaki tud és képes egy működő intézményt tenni egy párt mögé, képes így építkezni, az nekem imponált.
MN: Mi jön most? Hova futhat ki az Orbán–Simicska-háború?
CSS: Először is a miniszterelnök elgondolkodhatna, hogy mi van a környékén. Háborúzni kell-e a magyar belpolitikában a hatalom ötödik évében? Az sem biztos, hogy a választási célszerűség mindent indokolhat. Nekem ezzel kapcsolatban erős kétségeim vannak. És azt is gondolom, hogy neki az egész ország miniszterelnökeként kellene viselkednie. Ennek pedig egyik feltétele a kritika.
MN: De mi lesz a harccal?
CSS: Ha ez utóbbi verzió jön be, akkor az egy viszonylag gyors békét is jelenthet, ha már a régi viszonyokat nem is. Ha viszont nem indulunk el ebbe az irányba, akkor az lesz, hogy meg kell tanulni elviselnünk egymást. Hogy ez a pillanat mikor jön el? Fogalmam sincs. Hogy Simicska feltett kézzel lemenjen a pályáról? Na, arra semmi esély.
névjegy
Csintalan magyar–történelem szakos tanári diplomával még az MSZMP-ben kóstolt bele a közügyekbe. A rendszerváltás után az MSZP-ben folytatja, amelynek az 1994-es választási győzelem után ügyvezető alelnöke lett. 1998-ban újra egyéni képviselőként jutott a parlamentbe, de a párton belül egyre inkább a háttérbe húzódott. 2002-ben kiszállt a politikából, és a Lehel téren nyitott kocsmát. 2007-ben belépett a Fideszbe. Évekig vezetett a Hír Tv-n betelefonálós műsort. Újabban hétfőnként a Lánchíd Rádión hallható.
Mi történt itt?
Simicska Lajos és Orbán Viktor között a tavaszi választási győzelem után kezdtek a konfliktusok szaporodni. Nyáron már „háborús állapotok” uralkodtak, a béke feltétele állítólag az lett volna Orbán részéről, ha Simicska átadja kiterjedt médiabirodalmának egy részét. (Közvetve vagy közvetlenül Simicskához tartozik a Magyar Nemzet, a Lánchíd Rádió, a Hír Tv, illetve a Heti Válasz és a Class FM is.) Erről Simicska hallani se akart. A télen lehetett először olvasni arról, hogy a köztévé új hírcsatornát, afféle ellen Hír Tv-t indít. Orbán januárban beszélt a kormányközeli főszerkesztőknek arról, hogy jóval kevesebb állami hirdetést kapnak a jövőben. Február 6-án robbant a bomba: Simicska Lajos évtizedes jó barátja, Liszkay Gábor több munkatársával együtt felállt, és otthagyta főnökét. Simicska Lajos – aki másfél évtizede kerüli a sajtónyilvánosságot – azon a délután több interjút is adott, ezek egyikében mondta azt, hogy „Orbán egy geci”. Ezzel arra utalt, hogy a történtek mögött maga a miniszterelnök állhat, akihez Simicskát amúgy még Liszkaynál is régebbi baráti szálak fűzték. Simicska aznap (illetve az azt követő napokban) számos gyors döntést hozott: D. Horváth Gábort kinevezte a Magyar Nemzet, Schlecht Csabát a Lánchíd Rádió, Fonyó Károlyt pedig a Hír Tv élére. A történtek után felmondott a Hír Tv-nél Kovács Andrea, majd a múlt héten emlékezetes búcsúvideóban a Célpont stábja. A múlt héten távozott a Class FM hírigazgatója is. Minthogy a hazai médiapiac meglehetősen behatárolt, okkal gyanítható, hogy a távozók hamarosan a közmédia valamelyik csatornáján bukkannak fel.
Nagy Gergely Miklós, Magyar Narancs
Kategória:Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
