Hozott az új év egy civilnek mondott kezdeményezést, biztos többen hallottak róla, bár azon sem csodálkoznék, ha sokan nem: a Bitó László–Heller Ágnes–Kéri László univerzum azt szeretné, ha valódi elnöke lenne a köztársaságnak, éspedig Majtényi László személyében.
Evégett haladnak is a korral, meg nem is.
Nem haladnak, hiszen most is pont úgy aláírnak, ahogy egész életükben. Mint a güzü. Tényleg nem értem. Hiszen annyira, de annyira eljárt az idő a komplett műfaj felett. Hosszú évek óta már ironizálni is zsenánt e miatt az aláírogatósdi miatt. Parodisztikus karakterét is elveszítette. Nem nevettet. A névsorokat sincs kedve senkinek úgy nézegetni már, hogy haha, ez megint itt van, és ez is, az viszont, húha, vajon hova lett.
Haladnak, amennyiben ellenben Facebook-csoportot hoztak létre. Ha így megy tovább, instagramjuk, twitterük, tumblr-jük is lesz. Okostelefonról fogják feltöltögetni a világhálóra a majtényis szelfiket, kemény kézzel moderálni a korszerűen fröcsögő kommenteket.
Oké, hagyjuk a formát. Beszéljünk a tartalomról.
A demokratikus tartalomról. A respublikánusról.
Először is rögzítsük: a kezdeményezés kábé annyira civil, mint egy virtigli békemenet. Bizonyos hírek MSZP-s háttérszervezkedésről szólnak, plusz arról, hogy volt két másik jelöltjelölt. Két legenda. Két politológus. Két László. Kéri és Lengyel. Szó se róla, ők sem kisebb kaliberűek a harmadik Lászlónál. Aki a Népszavának azt mondta, gondolkodik, mit tegyen a megtiszteltetéssel. Ezt hamarosan abbahagyja – és beleveti magát a kampányba. Melyben nem csupán a szocik, hanem – az eddigi reakciók alapján – a párbeszédesek, a liberálisok, az együttösök és alighanem a bal többi részeleme is támogatni fogja.
Mire lesz ez jó?
Székely Sándor szervező elmondta a Hír Tv-nek: „Még nagyobb pozitívum lenne, hogyha Majtényi László tudna március 15-étől egészen áprilisig, ameddig van ez az államfői jelölés, arról beszélni, hogy mit gondolunk mi, mi az, amit ő gondol a köztársaságról, és mi az, amit mi másképp csinálnánk, amennyiben ő lenne a köztársasági elnök”.
Szuper. Proaktívnak kell lenni. Eddig az volt a baj, hogy szegény ellenzék csak reagál. Azzal mindenki tisztában van, hogy Majtényi László nem lesz államfő – ez technikailag kizárt –, sőt hivatalos jelölt is aligha, hacsak nem sikerül megfőzni valahogy az LMP-t. Ez nem is számít, a lényeg a kampány, azazhogy az úgynevezett közbeszéd-tematizálás.
Mindazonáltal. Hogy lehet az, hogy a baloldalon soha senki nem néz rá a naptárra?
Mielőtt kezdeményez? Vagy aláír?
Facebook-csoport ide vagy oda, bármit csinálnak, halálos biztonsággal ragadnak bele 1992-be. Miközben a Fideszen kívüli világ egyébről sem beszél, mint a rengeteg bizonytalan – sőt kiábrándult – szavazóról, akik arra várnak mélán, hogy végre mondjon nekik valaki két-három szívhez szóló szót, ezek előkapják a mellényzsebükből Majtényi Lászlót. Könyörgöm: a folyamatosan öregedő-szűkülő baloldali-liberális bázis maradékán kívül kik számára lehet még vonzó az egykori ombudsman? Egyáltalán: kinek a nyelvén beszél? Minden tiszteletem korosodó polgártársaink iránt – sajnos számomra is réges-rég véget ért a lázas ifjúság –, de általában a hatvan alattiak, valamint a bármilyen korú diplomátlanok számára egyáltalán dekódolhatók az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és vidéke észrevételei?
Nem fokozom.
Helyette elárulok egy titkot. Lagzi Lajcsinak a 90-es években volt a fénykora dáridóstul. A létező Magyarország manapság is szívesen mulat, napjaink sztárját azonban Kis Grófónak hívják. Ennek a változásnak amúgy semmi köze a minőséghez. A hatáshoz annál inkább.
Nem tudom, segítettem-e közelebb kerülni a valósághoz bárkinek is. Egye fene, lefordítom prózára még egyszer, hangsúlyosan: kedves emberek, drága demokraták, 2017-et írunk!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
