(…) Vladimír Mečiar volt az egyik oka, hogy elhagyta Szlovákiát?
Igen. A költözés szerepelt a terveink között, de a döntést jelentősen meggyorsította.
A Csendes-völgynél és a Koprovavölgynél zajló fakitermelés elleni harc idején ön uniós szintű biodiverzitásért felelős igazgatóként dolgozott az Európai Bizottságban. Nyomást gyakorolt a szlovák kormányokra és elérte, hogy ezekben a völgyekben beszüntessék a fakitermelést. Miért vett részt ebben?
Mindenekelőtt azért, mert mint ökológus, meg tudom ítélni, mikor érdemes beleavatkozni a természetes folyamatokba. (…) A Szlovákiában is előkészített intézkedések közvetlen beavatkozást jelentettek a védett fajok életébe és a természetes erdők dinamikájába. Automatikusan a fakitermelő szempontok kaptak nagyobb sújt. Nyomást gyakoroltam a miniszterekre, több konferenciára is elhívtam őket, és üdvözöltem Erik Baláž hasonló érvekre támaszkodó kezdeményezését, akivel azóta szoros barátságot ápolok.
Szlovákia végül beszüntette az említett völgyekben történő fakitermelést. Erik Balážzsal pedig ellátogattak oda. Mit találtak?
A Csendes- és Koprovavölgyben uralkodó mai állapotok a legjobb bizonyítékok arra, hogy a lépés helyes volt. Megkértem Eriket, hogy vigyen el a sokszázéves cirbolyafenyő-őserdőhöz. A legrégibb cirbolyafenyőnél, amelynek van egy hatalmas ürege, mondtam, hogy ez az a fa, amely még emlékszik, Cézárra. Vettem egy mintát az hasadékból, és egy addig még fel nem jegyzett atka-félét fedeztem fel. (…) A Damaeus lupus nevet adtam neki, a latin lupus farkast jelent, amely jól illusztrálja az ügy hátterét. (…)
Szlovákiában máig nem oldottuk meg azt a kérdést, hogyan szeretnénk viszonyulni az erdőkhöz és a nemzeti parkokhoz. Újra felmerült a dilemma, hol termeljünk ki fát. Szlovákia valóban rosszabbul áll a rendelkezésre álló erdőségek tekintetében más Európai országokhoz képest?
Nincs kellő információm ahhoz, hogy össze tudjam hasonlítani Szlovákiát más országokkal. Csak azt tudom megítélni, hogyan változott a helyzet Szlovákiában. Ami az utóbbi években történt a nemzeti parkokban és a védett területeken is, riasztó. Tudom, hogy ezek egyfajta válaszlépések a szélviharok és a rovarok pusztítására. (…) De mint ökológusnak, meg kell mondanom: rendkívül sajnálatos, hogy a védett területekről szóló fórumokon és konferenciákon ma ugyanolyan szemléltető eszközként mutogatják a szlovákiai őserdőket ábrázoló képeket, mint annak idején az amazóniai vagy dél-kelet-ázsiai erdők kipusztításáról készült fotókat. Ezt nem hagyhatjuk annyiban.
Nem szabadna tehát szokványosnak vennünk, hogy egy betűzőszú által megtámadott erdő miatt hatalmas erdőségeket vágjanak ki, pusztaságok jönnek létre, ahova aztán újra fákat telepítenek?
Ez egy túl általános állítás, sosem fejezném így ki magam. De nem szabadna természetesnek vennünk, hogy mindenhol ugyanúgy fognak majd eljárni. Vannak erdők, ahol ez rendben van, főleg ott, ahol az erdőség gazdasági célzattal jött létre. A de magasabb szintű védett területeken, ahol az erdőség dinamikájáról és belső folyamatairól van szó, nagyon is mérlegelnünk kellene, hogy fűrészekkel kell-e beavatkoznunk.
(…) Mit gondol a kettős élelmiszerminőségről, mint tudós – valóban jelen van ez a probléma?
Igen, létezik. A kérdés az, mennyire nagy ez a probléma. A fogyasztók bebizonyították, aztán a minisztériumok is bizonyítékot gyűjtöttek, amit megmutattak Jurová [fogyasztóvédelmi] biztosnak is. Európa keleti felében az emberek érzékenyebbek a kettős mércékre. Nem hiszem ugyanakkor, hogy valaki is első és másodosztályú polgárokra osztaná a lakosságot. Az emberek viszont mindezt problémaként élik meg, és ezért fogalmazott egyértelműen az Európai Bizottság elnöke is.
Másrészt, a bizonyítottan problémás élelmiszerekből több tucat van, esetleg néhány száz. Miközben csak Csehországban van 2 milliós szortiment élelmiszeripari termékekből. Fontos, hogy ez nem rendszerszintű probléma, de akkor is foglalkozni kell vele. A fogyasztónak ne okozzanak csalódást, akárhány termékről is van szó.
Nyitókép: DenníkN.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
