Kvótaszocializmus

Kvótaszocializmus

Bármilyen csábító is a lehetőség, hogy Rachel Levine-ról írjunk cikket, nem fogunk. Éspedig azért nem, mert Rachel Le­vine, az Egyesült Államok történetének első transznemű egészségügyiminiszter-helyettese számunkra nem eléggé érdekes személy.

Hogy mi van a lába között, szoprán avagy basszus hangon beszél-e majd a nyitottságról, és hogy pusztán egy női parókás férfinak néz ki, vagy kezdjünk tudományos blablába, hogy a tízezer nem közül ő most éppen micsoda, lényegtelen. Az igazi kérdés itt az, hogy az újdonsült amerikai elnöknek miért azzal kellett kezdenie első hivatali napján, hogy ezt a furcsa embert, aki nem tudja eldönteni, hogy fiú-e vagy lány, kinevezze.

Nos, a megoldás kulcsa a kvótarendszer, az épülő amerikai szocializmus legújabb vívmánya.

A kvóta, miszerint az állam megmondja, hogy a különböző adottságú embereket milyen arányban kell előnyben vagy éppen hátrányban részesíteni, nyilvánvalóan összeférhetetlen az úgynevezett demokratikus jogelvekkel. Mi, európaiak, akik az Egyesült Államokkal összehasonlítva átéltünk már súlyos történelmi traumákat, pontosan tudjuk, milyen az, amikor vallás, származás, nemzetiség szerint csoportosítják, adják össze és vonják ki az állam polgárait. Amikor egyesektől megvonják, másoknak két kézzel szórják a lehetőségeket. Amikor zsidó, német vagy éppen magyar származása miatt, mondjuk, egy színész nem léphet színpadra, a boltos nem árulhat, a paraszt nem szánthat többé a saját földjén, akkor a következő lépés, hogy az illetőnek bujkálnia, menekülnie kell.

A szocialista törvénykezés nyomában mindig a fizikai megsemmisítés szándéka és gyakorlata áll. A nemzeti és nemzetközi szocializmusok ugyanis vadásznak az emberekre, mert ezt követeli meg tőlük ideológiai rögeszméjük. Ahol a szocializmus – értsd: társadalmi egyenlősítés, osztály- vagy faji alapon, lényegtelen – hatalomra jutott, ott a kvótarendszer úgyszólván magától értetődik. A rendszernek vannak kedvezményezettjei – árják, munkások stb. –, a többiek pedig a túlélésért küzdenek. Már nem a szakértelem, a tehetség, a tudás számít, hanem az, hogy az állam vezetői által bevezetett kvótarendszerben hol áll az illető. Ha megfelel az előírásoknak, tehetségtelen, lusta, képzetlen is lehet, sikere és előrehaladása mégis garantált. De ha vallása, származása, osztályhelyzete alapján nem tetszik a hatalomnak, akkor a világ legeredetibb gondolkodója, művésze is földönfutóként fogja leélni az életét.

A szemünk előtt kiépülő amerikai szocializmus, amelyet a demens báb, Joe Biden képével adnak el, hasonlóképpen válogat az állam polgárai között. Újításuk pusztán annyi, hogy nem vallási, etnikai, osztályalapon, hanem szexuális szokások, nemi hovatartozás alapján szelektálnak. Korunk legújabb szocialista pestise, a genderideológia Joe Biden beiktatásának napjától kötelező lecke az Egyesült Államokban. Az új elnök kvótarendszerében nemcsak Rachel Levine a kedvezményezett, de bevezetik az iskolákban a harmadik nem vécéit, a sportrendezvényeken a transzneműek (valójában beteg férfiak és nők) ellenkező nemű emberekkel versenyezhetnek együtt, és van már Mx. megszólítás a Fehér Ház levelezési rendszerében, merthogy a Mr. a Mrs. és a Ms. túltengett a kvótagondolkodás szerint.

Hírdetés

És ez csak a kezdet. A genderlobbi halad tovább, és mindent elér, amit el akar érni. Az Egyesült Államok törvényhozása elesett, az elnökkel együttműködő kvótapolitikusok engedelmesen megszavazzák majd az állam lebontását, a szexuális aberrációk népszerűsítését. Mindent megszavaznak, amit a korszellemhez tartozónak gondolnak. A kontinensnyi ország lakosságának többségét kitevő „átlagos” amerikai, aki családban él, dolgozik és boldogulni szeretne, pedig majd megtudja az irányított statisztikákból, hogy éppen miről mit gondol.

Az új amerikai kvótapolitika másik belengetett fenyegetése a tízmillió illegális bevándorló állampolgársághoz juttatása. Bárhogyan törjük a fejünket, még csak hasonlóra sem emlékszünk a legújabb kori történelemből. Az ókoriból igen: a Római Birodalom aknázta alá saját magát hasonlóképpen, amikor egyre több barbárt emelt a hadseregbe, a közigazgatásba, a szenátusba. Aztán egy szép napon barbár ült a császári trónra is, a birodalom alapító mítosza, a szabin és latin pásztorok kikovácsolta éthosz pedig elillant, és más eszmék, más birodalmak fűtőanyaga lett. Amerika most hajszálpontosan ezt az utat járja be. Akit elkápráztatnak a számok, és a jelenlegi politikai, gazdasági, katonai fölényből tévesen azt a következtetést vonja le, hogy Washington fölénye örök életű, gondoljon csak arra, honnan indult és hova jutott Kína 1990 óta. Harminc esztendő telt el, és a trónkövetelő már az ajtó előtt áll. Az Amerikát fenyegető másik veszély, a latin-amerikaiak, feketék és ázsiaiak számbeli gyarapodásának politikai következményei szintén szemmel láthatóak. Ha Joe Biden és a Demokrata Párt millióknak osztogat a semmiért állampolgárságot, akkor a szándékot újabb közép-amerikai milliók értelmezik majd meghívóként. Az elsődleges célt, hogy republikánus elnököt többé ne válasszanak az Egyesült Államokban, a frissen szavazó állampolgárok millióival így viszonylag gyorsan kipipálhatják. A mostani kétpártrendszerből de facto egypártrendszer lehet, örökös demokrata fölénnyel a képviselőházban és a szenátusban. Az egypárti felállás, némi demokratikus mázzal pedig tökéletesen megfelel az új amerikai szocializmusnak, amelyről sokan még azt sem fogják felismerni, hogy szocializmus, mert ügyesen elrejtik a teljesen agymosott, életformájából és természetes állapotában kibillentett emberek elől.

Ez a forgatókönyv abszolút reális. Sőt, az amerikai kvótaszocializmusnak más vége nem is lehet, mint az új zsarnokság. Hacsak nem történik, nem következik valami, ami a történelem tanúsága szerint előre ki nem következtethető, de eljövetele, bekövetkezte annál inkább szükséges. Sőt: törvényszerű.

Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »