„Néhány nyugati város, például Párizs egyes negyedeibe tévedve remeg a lábad, mert kiléptél az állam által biztosított komfortzónából. Olyan körzetek ezek, ahol törzsi viszonyok és alternatív törvények működnek, amit a városvezetés és a rendőrség is elfogad. Szóval könnyen lehet, hogy be fog dőlni ez a mi keresztény kultúránk, vagy annak európai építménye, szorongató erre gondolni, holott volt már ilyen a történelemben, és a világ túlélte” – Háy János író a 24.hu balliberális hírportálon világgá kiáltott, „szorongató” üzeneteit próbálom túlélni az Európa Bíróság kvótaítéletét követő éjszaka.
Azt is olvasom, hogy a rövidlátó magyar ellenzék szerint „Orbán vereséget szenvedett” a kvótaperben. Hazaárulás, nemzetárulás, idegenszívűség – ízlelgetem a szavakat. Ördögi ez a kaján káröröm, mert a magyarság jövője, gyermekeink, unokáink biztonsága, indentitása kerülhet veszélybe, ha ellepi hazánkat az áradat.
Hiszen ne legyünk naivak, nem 1294 migráns esetleges betelepítéséről van szó, hanem ha életbe lépnek a Brüsszel (és/vagy Soros) által megálmodott kötelező kvóták, ennek sokszorosáról, akár egy magyar városnyi idegen kultúrájú, a miénktől eltérő értékrendet valló, beilleszkedni nem akaró fekete-afrikai vagy közel-keleti bevándorlóról. Akik ha nem vigyázunk, életteret követelnek és foglalnak maguknak a közvetlen szomszédunkban. Már nem Párizsban, nem Brüsszelben, nem Londonban, hanem Szegeden, Halásztelken, Budapesten.
Nincs szó túlzásról, minden valamirevaló nemzetközi becslés szerint tízmilliók beáramlása várható Európába a következő években. Soha nem látott migrációs nyomásra kell felkészülnünk, miközben a kontinensünk lépéseit gyenge képességű, vízió és stratégia nélküli, pórázon ráncigált politikai vezetők terelgetnék.
„Ma azzal, hogy hencegünk a fehér felsőbbrendűségünkkel az úgymond vécépucoló muzulmánokkal szemben, nem lehet meg nem történtté tenni, ami már van. Tudható, hogy Afrikából a következő években tízmilliók menekülnek majd a háborúk és az éghajlatváltozás okozta éhínség miatt. Árt az, aki kizárással utasítja el a feltartóztathatatlant, mert épp a történés kanalizálásáról mond le” – hörgi Háy, aki szerint „amúgy meg a darwini törvények döntöttek: az élet valamiért nem itt, hanem máshol erősödött meg, és nem elpusztulni akar, hanem teret magának.”
Ha már kanalizálás, orrfacsaró ez a balliberális csatornaszag. Reményt ad, hogy a szánalmas vergődésüket nézve Darwinban azért bízhatunk.
Ezzel együtt nagyon észnél és résen kell lennünk. A csata tényleg csak most kezdődik.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
