A baloldal nemcsak politikai háborút vív a jobboldal és a normális gondolkodás ellen, hanem szemantikai (jelentéstani), hermeneutikai (értelmezéstani) és nyelvpolitikai háborút is. Ők igyekeznek megmondani, hogy milyen szavakat használjunk, miként értelmezzük azokat, meddig terjed a szalonképesség határa, miről hogyan kell és lehet beszélni. Ennek jegyében jelölték ki a tabukat is, melyek megsértése a kilencvenes évek első felében szabályos kiátkozással járt, elég csak a tabukra fittyet hányó lényeglátó próféta, Csurka István esetére gondolni. E tabuk lebontása viszont 1996 óta lassan, de módszeresen folyik, mely folyamatban a Fidesz szellemi holdudvara azóta is tevékenyen részt vesz. (1996-ban jelent meg „A polgári Magyarországért” című fideszes vitairat, melyben Tellér Gyula az SZDSZ nemzetellenességéről még élesebben szólt, mint tette azt pár évvel korábban Csurka.)
A fősodratú sajtóban és a történelemtudományban egyaránt hosszú időn keresztül tabu volt az a kérdés, hogy volt-e köze a trianoni békeparancs elfogadásához a szabadkőművességnek. A tabut a tudományosság világában Drábik János és Raffay Ernő törte meg, a sajtóban pedig a Magyar Nemzet és a lap korábbi munkatársa, Szakács Árpád. A tavalyi vita oly szépen kiterebélyesedett, hogy egész kötetre való írás gyűlt össze a témában.
Ezidőtájt a magyar történelem másik tabusított kérdésében zajlik eszmecsere a legjelentősebb jobboldali sajtóorgánum hasábjain. Moys Zoltán, a Kitörés emléktúra szervezője merte hadrendbe állítani gondolatait e témában, ami sokakat reagálásra késztetett. Következtetése egyértelmű: „senki nem írhatja elő nekünk, hogy egy történelmi eseményt hogyan értékeljünk, ahhoz és annak résztvevőihez hogyan viszonyuljunk. És azt a jogot senki nem veheti el tőlünk, hogy emlékezzünk és hősként emlékezzünk a hazánkért harcoló katonákra. Mert van-e a világon még egy olyan ország, ahol bárki megkérdőjelezheti, hogy egy háborúban a saját hazájáért harcoló és azért meghaló katona hős-e?”
E kérdésben az első tabudöntögető gesztus Cseh Tamásé volt, akinek a „Széna tér” című dala nem tartalmazott semmiféle elhatárolódást a német és magyar katonáktól, csak őszinte együttérzést és megrendülést. E dalt dolgozta fel a felvidéki Kerecsen együttes a minap nyilvánosságra hozott megrendítő videoklipjében.
Higgyünk benne, hogy az igazság és igazságosság utat tör magának mindenkoron.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
A napilap honlapjára ma merült fel.
Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »
