Idén Törökországban, Antalyában és környékén töltöttem a nyaralásomat. Az ókori nevén Lükiának nevezett terület történelmileg gazdag, a török emberek pedig (főleg, miután megtudják, hogy magyar az illető) rendkívül kedvesek, legalábbis azon a területen biztosan. Egyetlen egy dolgot tudnék kiemelni, ami semmi esetre sem árnyékolta be az ott töltött időmet, de azért zavaró és legfőképpen érthetetlen volt, az pedig a rengeteg kóbor macska és kutya.
A jelenség feltűnő volt, és nem csak nekem. Nem is igazán értettük, miért nem kezdenek valamit ezzel az állapottal, az egyik városnéző kiránduláson annyit viszont megtudtunk, hogy az antalyai polgármester és az önkormányzat gondoskodik a kóbor kutyákról, és bilétával meg is jelölték őket. De ez természetesen csak erre a városra igaz, és amúgy sem jelent megoldást.
Nos, ezen saját tapasztalatok miatt is figyeltem fel arra a vasárnapi hírre, hogy végre hoztak egy olyan törvényt a közbiztonságra hivatkozva, hogy begyűjtik a kóbor kutyákat, hiszen több embert ért már kutyatámadás, Törökország egész területén pedig nagyjából négymillió kóbor kutya élhet. A törvényt maga Erdogan is szükségesnek nevezte a kialakult probléma miatt.
Ami viszont negatív szempontból ért meglepetésként, hogy Isztambul (és más török nagyvárosok) utcáin ezrek tüntettek azért, hogy ez a törvény ne születhessen meg, mert az állatok így sintértelepen végzik, vagy rossz körülmények közé kerülnek állatmenhelyekre (utóbbiakat a népszerű „haláltábor” jelzővel illették).
A dolog azért is különösen érthetetlen, mert ez a tarthatatlan állapot nyilván nem maradhat így örökké. A jelenség zavaró, emberéleteket veszélyeztet, ráadásul nem védett állatokról beszélünk, a négymillió utcán mászkáló példány pedig rengeteg.
Az új törvény szerint a kóbor kutyákat az önkormányzatoknak kell begyűjteniük, majd menhelyen elhelyezniük az ebeket, oltás és ivartalanítás után pedig örökbe adhatók. Mindez vonatkozott volna a macskákra is, de akkora volt a felháborodás, hogy ők végül „megúszták” a dolgot.
Nem kizárólag azért tartottam fontosnak írni az esetről, mert személyes tapasztalataim vannak a problémáról, hanem azért is, mert végtére ez is a félreértelmezett, esztelen tolerancia egy példája, csak a nyugati világ helyett most meglepő módon Törökország a színtér.
A félreértelmezett, idézőjeles „szeretet” egyrészt oda vezetne, hogy a szabadon rohangáló kutyák (és macskák) egyre nagyobb ütemben, kontrollálatlanul szaporodnának, rontanák a turizmust, veszélyt jelentenének emberre és az élővilágra egyaránt.
Persze ez a „haláltáborozókat” mind nem érdekli, lényeg, hogy mindig lehessen tüntetni valami „embertelen dolog” ellen, főleg, hogyha a nagypolitika által is felhergelik a tömeget. Most is ez történt, hiszen az ellenzéki Köztársasági Néppárt máris indítványt nyújtott be a törvény visszavonásának céljából.
A mindenkori „toleránsék” szeretik magukat „zöldeknek” hívni, azonban mindez nem más, mint környezet- és állatvédelembe oltott politikai fogás, szimpla destrukció, melyen egy kis józansággal könnyen átláthatunk. Mondom ezt úgy, hogy jómagam is nagyon szeretem az állatokat.
Idehaza a városi galambok és a dolmányos varjak túlzott elszaporodása jelent problémát, mégsem lép a nagypolitika semmit. Ha egyszer ez változna, vajon itthon is lenne, aki a túlszaporodott, káros egyedeket védené?
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
