Kutyanevelés Excel-tábla-ritmusban Kulcsár Péter2022. 12. 17., szo – 10:34
Élő betlehemek, juhokkal, kecskékkel szamarakkal – sok városba költözik be így is a természet karácsonykor. A mesékben pedig elindulnak a rénszarvasok, hogy a hangsebességnél sokkal gyorsabban bejárják a fél világot a Mikulással. Amikor pedig ajándékokban gondolkodunk, akár egy-egy apró jószág, kutya, macska, tengerimalac, madár is jó ötletnek tűnik. Ha a megajándékozott nem ájul el, amikor meglátja a meglepetést. Mert egy élőlény megváltoztatja az életét, gondozása a vele élők közös felelőssége. A döntésnek valahogy úgy kellene megszületnie, ahogy a pannonhalmi főapátságban történt, ahol közel két éve egy vidám kutya, bizonyos Lujzi él a szerzetesekkel.
Lujzi hatgazdás vagy több, még akkor is, ha ettől az etológusok a homlokukat ráncolnák. A legtöbb eb ugyanis egy embert választ magának, de persze többet is szeret a családban. Dejcsics Konrád pannonhalmi bencés szerzetes, tanár, a Lujzi csoport egyik tagja ajándéknak tartja, hogy a kölyök bekerült a közösségükbe, és azóta együtt nevelik.
Befogadott kutya, aki bebocsátást kért, vagy egyszer csak felmerült, venni kellene egy kiskutyát? Hogy került a retriever a monostorba?
Hugó perjel vetette fel, hogy a közösségnek és neki személyesen jó volna egy kutya. A főapát úr azt a feltételt szabta, hogy ha talál még négy hasonlóan gondolkodó testvért, aki felelősséget vállal a kutyáért, akkor jöhet. Kétéves folyamat volt, mire a döntés megszületett. Szombathelyi vagyok, gyerekkoromban mindig volt kutyánk, rögtön az ügy mellé álltam, Szilveszter atya és Márton testvér is azonnal jelentkezett. Amikor pedig Asztrik főapát úr meglátta a kölyök Lujzit, naponta ötször lement a kiskutyához, le is fényképeztük, ahogy dédelgeti. A kolostori kutyáknak nálunk története van, Asztrik atyának édesapjától örökölt pulija volt, az ő elődjének, András főapát úrnak ugyancsak volt két pulija. Idős korában pedig a kertészetünk farkaskutyája vívta ki a szeretetét. Már tolószékbe kényszerült, de naponta lekísérték a kutyához, aki már várta. Megnyugtatták egymást.
Lujzi hol lakik?
A monostor és a világ határán él, a keleti kertünkben, egy csendes, elzárt részben, a szerzetesek ablakai néznek ide. A túlsó oldalon a várfal határolja. Ebben a természetes, idilli környezetben, a szabadban tölti a napjait. A szerzetesi közösség lakótere viszont Lujzi-mentes övezet, kivéve bizonyos alkalmakat vagy pillanatokat, amikor felfüggesztjük a tilalmat, és bejöhet közénk. Hatan vagyunk a gazdái, beosztjuk, mikor megyünk vele sétálni, mikor jön el velünk a munkahelyünkre, mikor ki foglalkozik vele. A beosztást Excel-táblázatban rögzítjük, és hetente frissítjük. Volt idő, amikor a vasárnapi esti imádság után még kutyamegbeszélő kört is tartottunk, de ma már magától megy minden. A kutyánk redfox retriever, a vérében van a barátságosság, de a nyusziság is. A Lujzi csoport tagjait bizalommal kezeli, egyébként kicsit félénk. Egy darabig nem is gondoltuk, hogy tud ugatni, mígnem megugatott egy sünt, és azóta ezt a tudást a számára ismeretlen embereknél alkalmazza.
Mennyire kell jó kutyának lennie, hogy néha bemehessen a monostorba?
Olyan ez, mint Isten irgalma, nem rajta múlik, hanem a helyzeten. A nagy ünnepeken benn lehet, például velünk szilveszterezik. A közösségünknek van egy úgynevezett rekreációs programja, este összejövünk a bencés kávézóban, beszélgetünk, társasjátékozunk, és ha valaki, a nem gazdák közül, azt megkérdezi, hát hol van a Lujzi, akkor ez a jel arra, hogy bejöhet. Meg is teszi, megy egyenesen a kanapéra, nagyon szereti a társaságot. Természetesen a vele foglalkozó szerzetesek ügyelnek rá, Hugó atya, Asztrik főapát úr, Márton testvér, Lőrinc testvér meg én, de a többi testvér is jól megvan vele.
A kutyák többsége egygazdás, hogy jön ki Lujzi egyszerre többel?
A bencés közösség egy család, mindenkihez másképp kötődik. Asztrik főapát úr minden sétára visz magával jutalomfalatokat, Lujzi, ahogy meglátja, azonnal odaül a lábához és sóvárgó tekintettel nézi. Albin atya futni szokta vinni a Szent Imre-hegyre, és amikor felérnek, a rítus része, hogy leülnek egy kicsit és Lujzi kap egy jutalomfalatot. Szilveszter atya minden reggel elmegy vele futni, és reggelente ő eteti meg. Én nagyon sokat fésülöm, simogatom, dögönyözöm, esténként én is járok vele sétálni. Van egy doboz a kutyaeszközökkel, amikor elkezdem keresni a masszírozó gumifésűt, belerakja az orrát és segít megtalálni.
Egyik gazdája ágya mellé sem kéredzkedik be éjszakára?
Ennek is megvannak a szabályai, nem alszik velünk. Egy kivétel történt. A rendnek van egy háza Alsóörsön, nyaranta ott töltünk egy hetet, persze Lujzi is jön velünk nyaralni. Kölyökkorában, amikor idegen volt neki ott minden, beengedtük a szobámba, és reggel persze az ágyamon találtam. Ebből nem lett rendszer, megtanulta, hogy a kertben van a helye, ott a matraca, de a téli hidegben bejöhet a házba, olyankor az előtérben alszik. Egy ilyen alkalomkor megtalálta a kutyakajás zsákot, és reggelre hatalmas pusztítást végzett benne. Volt egy kis feszültség köztünk, de magától is rájött, hogy ennyit ő sem tud megenni egyszerre.
Ki a rossz rendőr ilyenkor?
Hugó és Szilveszter a nagy kutyaidomár, ők vállalták a legnagyobb részt a nevelésből. Van egy WhatsApp-csoportunk, Hugó mint pszichológus csomó oktatóvideót küld nekünk, meg kell néznünk, és így ment a képzés, amíg Lujzi kisebb volt.
Voltak történelmi állatelődei Pannonhalmán a retriever lánynak?
A hetvenes évekig egy szamaras kordé hozta fel naponta a friss forrásvizet a várba a Cseider-völgyből, ahol most a zarándokházunk van. Az idősebb atyák elbeszéléseiből tudjuk, hogy a szamár jóságos állat volt, kivéve, amikor nem volt hajlandó együttműködni, és betöltötte kiáltásaival a völgyet. Akkor bizony nem érkezett meg a víz a monostorba. Ha pedig visszamegyünk a 14. századba, a bazilikában látható Czudar László főapát sírköve, amire egész alakos képmását faragták, a lába alatt pedig két kiskutya fekszik, a hűség megtestesítői. A szerzetesi közösségünk 18. századi barokk ebédlőjében pedig néhány ábrázolás bölcs mondásokkal irányítja az életünket. Az egyiken vadászkutya üldöz egy nyulat, fölötte a latin felirat: nem magad számára, hanem a gazdád számára. Ez a mi küldetésünk is, hogy nem a magunk javát keressük, hanem az Úr javára működünk. Van még egy kutya és egy macska a freskókon. A kiskutya a főapát helyével szemben, egy tálra mászik fel, és a hátsóját fordítja a néző felé. Ez arra utal, hogy jó, ha még a legnagyobb méltóság is tudja: nem szabad túlságosan komolyan venni magát.
A macska mit jelképez a freskón?
Úgy tűnik a szerzetes közösség a macskát kevésbé fogadta szimpátiával, a freskón ugyanis épp megpróbálják megmérgezni Szent Benedeket, a macska az asztal alatt rejtőzik, mint a megbízhatatlanság szimbóluma. De nem szeretném megbántani a macskabarátokat, otthonra találnak nálunk a cirmosok is, most is van három a kolostor falain belül.
A ferences rend alapítója az állatok védőszentje. Az Ágoston-rendi szerzetesek több száz éve arról ismertek, hogy ők tenyésztik Svájcban a bernáthegyi kutyákat. Régen ezek segítették az utazók téli átkelését a behavazott 2500 méteres Bernát-hágón. Más rendekhez is kötődnek legendás állatok vagy állatokkal kapcsolatos legendák?Nemcsak rendekhez, szentekhez is, így a mi Szent Mártonunkhoz is. Lefordítottam az életéről szóló harmadik forrást, a Dialógusok Könyvét, amelyben meglepően sok az állatos történet. Az egyikben egy nagy kígyó úszott Mártonék csónakja felé, amitől a társai megrémültek, de ő megszólította: fordulj vissza, te, kígyó, amire az visszafordult. Szent Márton azt mondta, lám, még az állatok is hallgatnak rám, de nem az emberek. Volt némi keserűség benne. A másikban két vadászkopó egy nyulat üldözött. Márton megsajnálta, és rákiáltott a kutyákra, s azok megálltak, mintha odacövekelték volna őket. A harmadikban Szent Márton meglátott egy frissen nyírt birkát, és így szólt, nézzétek, megvalósította az evangélium mondását, két ruhája volt, és az egyiket annak adta, akinek nem volt. Ti is így tegyetek. Szerintem Szent Márton és Szent Ferenc történeteiben sok a hasonlóság. Szent Ferenc az életével arra is rámutatott, hogy az állatok iránt felelősségünk van. És a legszebb bibliai történet, amelyben állatok is szerepelnek, a karácsonyhoz kötődik, hiszen a jászolt, amelyben a gyermek Jézus feküdt, állatok vették körül.
Az is egyfajta misszió, hogy Lujzival példát mutasson a közösség a felelős állattartásra?
Abban az értelemben igen, hogy családként élünk, ugyanaz igaz ránk, mint más családokra: ha valaki szeretne egy állatot, arról együtt kell dönteni. Nálunk 30 szerzetes él együtt, a kutya a színfalak mögötti életünk része. A Lujzi csoport hat szerzetese más-más területen dolgozik, de a kutyáért közösen vállaltunk felelősséget, együtt gondoskodunk róla. Nagyon szépnek tartom ezt, erősíti az összetartást. Nyilván azt is érzékeljük – bár ezt nem akartuk –, hogy nagy irántunk az érdeklődés, így minta is lehetünk arra, hogyan bánjunk az állatokkal. Mi hatan, többségünkben negyvenesek vagy fiatalabbak vagyunk, nekünk is tanulni kellett, hogyan törődjünk vele, mire van szüksége, és hogy a kutya számára kereteket kell adni. De ezeket a kereteket nekem is be kell tartanom. A kutyanevelés akkor tud sikeres lenni, ha az ember előtte önmagát nevelte. Először nekem kell következetesnek lennem.
Lujzi „karriertervei”? Igaz, hogy terápiás kutyának szánják?
Gondoltunk rá, de a félénksége nem teszi alkalmassá, hogy egy újabb közösségbe, például az idősotthonunkba vigyük, ahol lelkileg sokat segíthetne az ott élőknek. De vannak „karriertervei”. Nagyon szeretem például, amikor időnként értetlenül néz rám, és a szemével a kérdezi: miért kell ennyit sétálni? Olyankor történik ez, amikor lelki beszélgetéseket folytatunk felnőttekkel vagy gyerekekkel úgy, hogy közben sétálunk. Lujzi, bár nem tudja, a közvetítő médium. Van kedved kutyát sétáltatni? – kérdezzük és már a kutya felszerelése is jó indítás a beszélgetéshez. Séta közben pedig az emberek sokkal könnyebben mesélnek életük nehézségeiről, főleg a gyerekek. Lujzi ilyenkor velünk „dolgozik”, néha elfárad, néha unja. Akkor is kérdően néz, ha a séta valóban csak róla szól, de a kapuban megállít valaki, és három percet beszélgetek vele. Nem udvariaskodik, jelzi, hogy menjünk már. Ezt is szeretem, az őszinteségét.
Mire tanítanak az állatok? A szereteten túl mit ad Lujzi?
Az egyik legnagyobb spirituális tapasztalat – nem én fogalmaztam meg, hanem az egyik bencés –, hogy Isten számára néha mi is ADHD-s kutyák vagyunk, mint a mi Lujzink, aki néha figyelemzavaros és hiperaktív. Mindig a legerősebb jelre reagál, ami teljesen kitölti a gondolatait, és ez tűzbe-vízbe viszi. Istennel való kapcsolatommal néha én is ilyen vagyok. Ahelyett, hogy örülnék, együtt vagyok a „gazdámmal”, más erősebb ingerekre figyelek. De a hívő ember ilyenkor is tudja, hol az Isten. A másik, hogy nagyon fontos nekem az a kötődés, ami a kutya és ember között kialakul. Látom a ragaszkodását, intelligenciáját. És annyi játék, öröm, vicc forrása. Sosem gondoltam, hogy szerzetes életemnek lesz egy ilyen színfoltja, kicsit ajándéknak élem meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
