Portik Noémi M. Klarissza mallersdorfi ferences nővér a Romkat erdélyi katolikus hírportálon publikált írásában azt az észak-macedóniai Kurbinovóban található falfestményt mutatja be, amely Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja.
Az Észak-Macedóniában található Kurbinovó Szent György-temploma ad otthont az 1191-ből származó Mária vizitációja falfestménynek, amelynek alkotója ismeretlen. Az alkotást feltehetőleg egy kurbinovói mester tanítványai készítették, a bizánci művészet Komnénosz-kori manierizmusának egyik legdrámaibb remekműve. Az alkotás jó példája annak, hogyan képes a szakrális művészet láthatóvá tenni a láthatatlan teológiai misztériumokat. Az evangéliumi történetnek azt a sorsfordító pillanatát örökíti meg, amikor a várandós Mária találkozik rokonával, Erzsébettel, és az utóbbi méhében felujjong a gyermek.
Az alkotó a mély, belső spirituális élményt radikális és rendkívül expresszív vizuális eszközökkel testesíti meg. A két asszony alakját borító nehéz szövetek és ruharedők bonyolult, tekergő, hullámzó ritmusban örvénylenek a testük körül, mintha egy kozmikus szélvihar ragadta volna el őket. Ez a drámai drapériakezelés éles ellentétet képez az alakok arckifejezésével szemben, amelyek a bizánci ikonográfiai hagyományoknak megfelelően méltóságteljesek, fegyelmezettek és rezzenéstelenek. A korszak stílusjegyeinek megfelelően a művész szélsőségesen megnyújtott, vékony és légies testarányokat használ, amellyel légies mozgást kölcsönöz a figuráknak. Mária és Erzsébet alakja a földitől elrugaszkodva a mennyei boldogság szabadságát sugározza. Az egymásba fonódó karok és a szorosan egymás felé hajló testek egy zárt, intim, mégis végtelenül vibráló egységet alkotnak. Ez az ölelés valójában a két magzat láthatatlan, méhbeli találkozásának és egymásra ismerésének a vizuális kivetítése az anyák magatartására.
A háttérben észlelhető két torony a két város között megtett utat jelképezi, amelyen Mária haladt az angyali üdvözletet követően. Ez az út egyben a szeretet útja, amelyet meghívása révén teljesített. A falfestmény mélyvörös, kék és okker színei, valamint a vonalvezetés virtuozitása a szentély intim terében a szakralizáció vizuális eszközeiként értelmezhetőek. Az alkotás a nézőt kiemeli a hétköznapi, homogén időből, és közvetlenül bevonja az üdvtörténet szent és örök jelenébe, áhítatot és misztikus megrendülést váltva ki belőle.
Forrás: Romkat
Szöveg: Portik Noémi M. Klarissza nővér
Fotó: Wikipedia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
