Április 29-én, szombaton Ferenc pápa szegényekkel, menekültekkel és az őket segítőkkel találkozott Budapesten, az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban. Kunszabó Pannit, a Csak Egyet Szolgálat, az Új Jeruzsálem katolikus karizmatikus közösség hajléktalan- és szegénymissziója alapítóját kérdeztük élményeiről, aki férjével, Kunszabó Zoltán állandó diakónussal együtt tanúságot tett a Szentatya előtt.
– Hogyan fogadtátok a felkérést, hogy beszéljetek a pápa előtt?
– Először azt hittük, hogy más közösségekkel együtt fogunk bemutatkozni, és lassan állt össze a kép, hogy mi beszélünk a hajléktalanellátó szolgálatok nevében. Megilletődtünk, és nagyon megtisztelőnek érezzük, hiszen nem vagyunk régi és nagy szervezet, vannak nálunk nagyobbak. Aztán megtudtuk, hogy rajtunk kívül megszólal majd egy ukrán menekült család és egy roma hölgy a gyermekeivel, és akkor arra gondoltunk, talán ezért ajánlottak minket a bíboros úr figyelmébe, mert mi is mint család szolgálunk: itt van egy diakónus és a felesége, akik hajléktanokkal foglalkoznak – ezt mondhatták rólunk a vatikáni szervezőknek. Nagy felelősséget is jelentett ez a felkérés, igyekeztünk megfelelni, hogy jól tudjuk képviselni a ránk bízottakat.
– Szép volt a Szentatya válasza a tanúságtételetekre: „Mélyen megérintett, hogy az anyagi szükségletek mellett figyelmet fordítotok az emberek lelki sérültségére és méltóságára…”
– Olyan volt, mintha mennyei pecsétet kaptunk volna a szolgálatunkra. Kezdetektől fogva éppen ezért létezik a Csak Egyet Szolgálat, a missziót helyezzük az előtérbe a hajléktalanok szolgálatában. Segítünk szociálisan is, de közben tudjuk, hogy a Jézus Krisztussal való találkozás adja meg az elesetteknek azt az érzést, hogy értékesek és szeretik őket. Nagyon boldog voltam, hogy a Szentatya kiemelte az élő Igével való találkozás fontosságát, éppen azt, ami nekünk is a legfontosabb, amiért csináljuk az egészet. A szolgálat az Új Jeruzsálem Katolikus Közösségből nőtt ki, amely kezdettől fogva missziós közösség: evangelizált az utcákon is. Nagyon sok szegény ember jött oda hozzánk, ebből alakult ki a Csak Egyet Szolgálat, szerettük volna átadni nekik, amit megtapasztaltunk, hogy az isteni Ige átalakító erejű.
– A Szent Erzsébet-templomban együtt voltatok szegény barátaitokkal. Mit jelentett számukra a találkozás?
– A szegény barátainkkal és az őket szolgáló társainkkal együtt összesen ötvenen vehettünk részt a találkozón. Voltak velünk néhányan a templomban, mások a kertben. A szegény barátaink is nagyon lelkesek készültek, örültek, hogy a pápa éppen velük szeretne találkozni, őket látogatja meg. Az egyik utcán élő vendégünk különösen lelkesen készült, ő kezet is foghatott a pápával. És hogy mit jelentett számukra a találkozás? A méltóságukat adja vissza az, hogy őket emelte ki, hogy ők voltak ott a fontosak. Fordulópont lehet ez az életükben.
– Mit jelent a találkozás a szolgálat szempontjából?
– Megtisztelő figyelmet jelent nekünk, akik egy kis missziós központ vagyunk. A Szentatya válaszában megköszönte, hogy létezik ez a szolgálat, hogy hallgatunk a Szentlélekre, és egy missziós szolgálat számára ez a legnagyobb buzdítás. Kiemelte a számunkra legfontosabbat, hogy az ember csak belülről épülhet újjá, hogy csak Krisztus szeretete tudja megalapozni az ember szívének újjászületését. Nagy lendületet ad ez nekünk, és iránymutatást arra, hogy maradjunk meg az eredeti elhívásban.
– Volt alkalmatok pár szót váltani vele, amikor kezet fogtatok?
– A férjem odasúgott neki egy mondatot olaszul, ami nekem is meglepetés volt, és abban a pillanatban nem is értettem, mit jelent. „Igazából a feleségem a hős” – mondta neki. Nagyon szép emlék ez a házasságunk szempontjából is. Szép, hogy egy férj a Szentatya előtt megdicséri a feleségét. Én nagyon meg voltam illetődve, ő nagy mosollyal fogadta, és megáldott minket.
– Volt még egy megható jelent, amelyet egészen közelről láthattatok, amikor a szendrőládi cigány kórus énekelt, és megáldotta a pápát.
– Igen, nagyon megható volt. A pápa megáldotta őket, aztán ők mindannyian megáldották a pápát, mindannyian sírtak, nagyon felemelő pillanat volt. Ott állt egy ember kamerával a kezében, aki annyira meghatódott, hogy azt mondta: ő nem vallásos, már sok nagy embert látott, de ilyen élményben még soha nem volt része, nagyon megérintette. Igazán áldott pillanat volt.
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Vatican Media; Magyar Kurír
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
