G. Fodor Gábor politikai filozófus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója történetmesélésről szóló vitacikkének főbb állításaival csak egyetérteni lehet, különösen azért, mert a Fidesz–KDNP-kormányzás tizenharmadik esztendejében immár egészen nyilvánvaló, hogy a szerző legfőbb tétele mindenestül igaz. Eszerint a jobboldal a politizálás kemény világában igazán kiválóan teljesít, a kultúra puha világában, különösen annak gerincképző alrendszerében, a történetmesélésben, viszont van behozni valója. Ténylegesen úgy áll tehát a helyzet, amint írja: „Hiába rendkívül erős a jobboldal a hardpolitikában, ha elveszíti a normák meghatározásáért folytatott küzdelmet a softpolitikában.” Ennek legfőbb oka, hogy a politikában a kemény eszközökkel nagyot, a puhákkal viszont maradandót is lehet alkotni.
POSZTKOMMUNISTA HEGEMÓNIA
A probléma nem ma kezdődött, az elmúlt három kormányzati ciklusban – állami és civiltársadalmi eszközökkel – mennyiségét mérsékelni lehetett, de hosszú még az út. Mindennek történelmi okai vannak, amelyek legalább félévszázadra nyúlnak vissza és a művelődési szféra természetéből következőleg minimum ugyanennyi ideig vetik még ránk árnyékukat. Ezzel kapcsolatos gondjaink legfőbb kiváltó oka, hogy a rendszerváltoztatástól kezdve húsz éven keresztül a korábbi kommunista diktatúrából átörökített politikai, gazdasági, titkosszolgálati és diplomáciai struktúrák határozták meg az ország sorsát, amik három alkalommal nyíltan kormányra is kerültek (1994 és 1998 között, valamint 2002-től 2010-ig bezárólag), ám kulturális értelemben két évtizeden keresztül mindvégig érvényesülni tudtak.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
