Benjámin László versét Molnár Piroskának, napjaink egyik legnagyobb színésznőjének előadásában hallottam.
Biztosan hozzátett az élményhez az is, hogy előtte arról beszélt, mennyire tud örülni apróságoknak is… Valami hasonlót akar közölni versével a költő is, amit már Vörösmarty is megfogalmazott. A merengőhöz című költeményében.
Hogy a nagy csodák, a nem mindennapi történések helyett találjunk szépséget a nyíló virágban, valakinek a mosolyában, néhány kedves szóban…
Benjámin így kezdi versét: „Még azt se mondtam el, milyen csodás / nagy éjszakán az ezüst zuhogás, / a hangtalan föld határaira / lezúduló csillag-Niagara. / Még sose mondtam el a színeket, / szürkébe foglalt hétszín íveket, / fehér havat a zöld fenyőgallyon, / piros kendőt a fekete hajon.”
Megjelent a Magyar7 2023/36. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
