Szatén, gyémánt, igazgyöngy és pézsma – néhány drága holmi, amelyet a szárazföldi és a tengeri Selyemúton hoztak-vittek a karavánok és a hajók három kontinens, Ázsia, Afrika és Európa között. A mintegy nyolcezer kilométeres úton nem csak az áruk utaztak: a zene, a tánc- és a konyhaművészet, a divat, sőt a vallások is. A Selyemút mentén terjedt el a buddhizmus, míg a 7. században a nesztoriánusoknak köszönhetően Kínában előbb jelent meg a kereszténység, mint Európa egyes területein. A Selyemút virágzásának végül a nagy földrajzi felfedezések vetettek véget.
A kínai államelnök-pártfőtitkár, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) 2013-ban hirdette meg országa új külgazdasági stratégiáját. Az Egy övezet, egy út (Új Selyemút) néven futó gazdasági-kereskedelmi program hatvanöt országot, a Föld lakosságának több mint hatvan százalékát érintené. Az együttműködési szándéknyilatkozatot 2015-ben elsőként Magyarország írta alá. Az Új Selyemút nemcsak beruházásokról, kikötők, gyorsvasutak, hidak, vagy elektromos buszgyárak építéséről szól, hanem kulturális, oktatási együttműködésről is. A kínai politikában hagyományosan nagy hangsúlyt fektetnek a kulturális diplomáciára – általa egy ország jobban megismerhetővé és megszerethetővé válik.
A budapesti Konfuciusz Intézet megnyitása, 2006 óta Magyarország és Kína között újra folyik a rendszeres kulturális párbeszéd, amely az 1950-es években szakadt meg. A kulturális évadok, vendégjátékok, utazó kiállítások mellett jelentős mérföldkőnek számít, hogy Kína 2008-ban volt a budapesti könyvfesztivál díszvendége, míg Magyarország tavaly volt az egyik díszvendég a pekingi könyvkiállításon. Ezek az események újra ráirányítják a figyelmet a műfordítás fontosságára is.
A Selyemút Könyvkiadási Projekt és a Santungi (Shandongi) Kultúra Klasszikus Könyvei Projekt támogatásával, valamint az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvkiadási programja révén most egy újabb kultúrtörténeti kincsestár jelent meg magyar nyelven a Q. E. D. Kiadó gondozásában, amelyet az elmúlt hétvégén mutattak be az OSZK-ban. A Shandongi Han-kori kőrajzolatok gyűjteménye című album a kétezer évvel ezelőtti kínai hétköznapokba és gondolkodásba ad bepillantást − a Római Birodalommal egyidős, több száz rajz a fennmaradását annak köszönheti, hogy azt kőbe vésték. A papír feltalálása előtt Kínában ugyanis selyemre festettek, anyagba szőttek képeket, ám e művek nagy része az enyészeté lett.
Santung elsősorban filozófus szülöttjéről, Konfuciuszról híres. Kevésbé ismert, hogy a kelet-kínai tartomány számos településén, a sírboltok, templomok, ősök csarnoka falán és kapubálványokon kőrajzolatok maradtak fenn a második kínai császári dinasztia, a Han-kor (Kr. e. 206 − Kr. u. 220) idejéből. E domborművek mitológiai jeleneteket, történelmi és legendás történeteket, vagy hétköznapi eseményeket örökítettek meg – például utazást, háborút, vadászatot, főzést, zenés-táncos ünnepélyt −, sok olyan jelenetet és tárgyat, amelyről más ábrázolás egyáltalán nem maradt fenn. A Han-kor egyik költője, Vang Jen-sou (Wang Yanshou) versbe is szedte a kőrajzolatok madárszerű lényeit, fura csodaalakjait, a hegyistent, vizek lelkeit, az ötszínű sárkány és a kilencfejű császár mérkőzését, amely a teremtés óta tart.
A kőrajzolatok merített rizspapírra készített másolatait, dörzsnyomatait, úgynevezett pacskolatait, azok tudományos feldolgozását a 20. században kezdték meg, gyűjteményes albumuk francia és kínai nyelven 1950-ben jelent meg, mindössze 200-200 példányban. Az újraszerkesztett változat 2012-ben jelent meg Santungban, most Barta Erika és Kalmár Éva fordításában magyarul is elérhető.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.03.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
