A mexikói Colima városa Hetednapi Adventista Egyházának temploma átalakítása során a régészek a föld alatt egy méretes üreget fedeztek fel, amely egy kődarabbal volt lezárva. A több mint ezer éves sírban az emberi csontok és különböző tárgyak tengerében különleges fejdíszű szobrokat is találtak.
A szakemberek vizsgálatai szerint a temetkezési hely a Comala-periódusból (Kr. u. 1-5. század) való. A kutatók összesen 12 darab emberi koponyát és számos, különböző csontokat fedeztek fel, amelyek mindenféle rendszer nélkül pihentek az üreg mélyén. Néhány koponyán sérülések nyomait fedezték fel, főként a fogaik törtek le, néhányuk pedig erőteljes kopást mutatott, mondta Rosa María Flores Ramírez, a Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történelmi Intézet (INAH) antropológusa.
A tüzetesebb vizsgálatok után kiderült, hogy az üregben három „temetkezési” szintet lehet megkülönböztetni. A középső rétegben a kutatócsapat két – egy férfi és egy női – szobrocskára bukkant, arccal lefelé fordítva két koponya mellett. A férfi figura – amely 39 centiméter magas és mintegy 15 centiméter széles – igen kidolgozott és egyedülálló fejdíszt viselt, amelynek elejéből egy kürthöz hasonló forma nyúlik ki. A kezében pedig egy fejszét tart.
A 32 centiméter magas és mintegy 14 centiméter széles női alak hegyes orrot és háromszög alakú fejet kapott megformálójától. „Vonalazott” frizurát visel, a kezét pedig keresztbe rakja, jobb kezében pedig egy tálat szorongat. A sírgödörben egyébként ezen kívül még két tálka is helyet kapott. Mindegyik szobrocska igényes kivitelezésű, és több mint másfél évezred után is kiválóan látszik a polírozásuk. Orcájuk vonásait a művészek egyszerű karcolások segítségével mintázták meg.
„Ezek a minden bizonnyal áldozati figurák a Colima-völgyet ezen időszak során benépesítő népesség világképéről árulkodnak. Egyfajta engesztelő elemekről van szó, amelyek védelmet biztosítottak az elhunytak számára. A férfi alak valószínűleg egy sámánt formázott meg. A többi tárgy is szimbolikáját tekintve egytől egyig az alvilággal köthető össze, mondta Rafael Platas Ruíz, az INAH régésze.
Az ehhez hasonló temetkezési tárgyak igen ritkának számítanak, tekintettel arra, hogy a sírrablók általában hamarabb érnek oda, mint a kutatók. „Az a tény, hogy mi bukkantunk rájuk elsőként, egyedülálló lehetőséget biztosít a számunkra, hogy az akkori társadalom életmódját behatóbban tanulmányozzuk. Egyébként minden bizonnyal a völgyben nem ez az egyetlen temetkezési helyszín, ugyanis e terület Kr. e. 1500 és Kr. u. 1500 között folyamatosan lakott volt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
