A népi elnevezések igencsak sokat mondóak. Egyrészt maximálisan őszinték, nem politikailag korrektek soha, másrészt valami olyat fejeznek ki, amit a közösség teljesen demokratikus módon meglát a dolgokban.
Szóval hogyan kategorizálja a kubai népi nyelv az embereket?
A cubano (= kubai) név csak a XIX. sz. második felében terjed el, amikorra már megjelenik stabilan a kubai nemzeti identitás.
Az önálló kubai identitás kezdete a XIX. sz. első fele. Addig se a négerek, se a fehérek nem tekintettek magukra mint “kubaiakra”. Az spanyol telepesek betelepülése tömegesen 1511-ben kezdődött, de 300 év kellett, hogy ezek az emberek immár ne mint spanyolok tekintsenek magukra.
A XIX. sz. első felében jelent meg az az érzés, hogy “nem vagyunk spanyolok”, hiszen másak a szokásaink, nem is beszélünk ugyanúgy, s nem egyeznek még az érdekeink se.
A kubai elit megunta, hogy nem irányíthatja az országot. Mert hiába voltak szavazati jogok, mégis Kuba csak egy spanyol tartomány volt, s a spanyol kormányzat nyilván az egész Spanyolország érdekeit nézte, ezek azonban nem egyeztek sokszor Kuba tartomány érdekeivel. Ahogy a kubai középosztály is már ellenezte a spanyol uralmat. A fő ellentét a rabszolgaság kérdése volt: Spanyolország 1820-szal kezdődően megkezdte a rabszolgaság lassú betiltását, ami azonban csődbe vitt sok kubai középosztálybelit, aki nem volt képes kiváltani a rabszolgamunkát normál bérmunkával.
S volt a kubai értelmiség, mely alapvetően szabadkőműves eszmék alapján elvi alapon is ellenezte az “elavult” monarchiát. Addigra már Európában Spanyolország teljesen másodrendű állam lett, kikerült a nagyhatalmak közül, így immár nem is volt vonzó példa.
1868-ban Kuba kikiáltotta a függetlenségét, ezt a spanyolok aoznban leverték egy 10 éves háború során. Ekkorra már mindenki “kubai” lett. A spanyol örökség pozitívuma, hogy faji kérdés sose volt, kubai lehetett mindenki, nem kellett hozzá fehérnek lenni. Az első függetlenségi nyilatkozat kiadója is egy világos bőrű mulatt katonatiszt volt.
Korábban a Kubában született rabszolgákat criollo (= kreol) néven nevezték, a helyben született fehéreket meg egyszerűen insulano (= szigetlakó) néven. Lassan a criollo elterjedt a fehérekre is, majd ezt felváltotta az egységes cubano név. A criollo szó sorsa egyébként egész Latin-Amerikában ez, eredetileg a nem-fehéreket nevezték így, majd a helyben született, immár nem spanyol identitású fehérek vették át a szót magukra.
Azonban minden csak a helyben születettekre, közülük is az immár helyieknek tekintettekre vonatkozott, az újakat, a frisseket megkülönböztette a nép.
Aki Spanyolországban született, annak neve gallego (= galíciai), ami egy furcsa elnevezés, mert a legtöbb telepes Andalúziából jött, nem Galíciából, de valahogy elterjedt. Ennek oka az lehet, hogy amikor megkezdődött az önálló kubai identitás kialakulása, akkor a legtöbb spanyol telepes Galíciából, az akkor legszegényebb európai spanyol tartományból jött. (Többek között a Castro-család is galíciai származású, ők is XIX. végi bevándoroltak.)
A megdöbbentő az volt, hogy ez a XX. sz. 80-as éveiben is használatban volt, én magam láttam ilyen jelenetet: a színfehér kubai nő egy másik szintén színfehér férfiról megjegyzi “él es un gallego” (= ő egy galíciai), a kérdésre, honnan tudja, valami olyan válasz jön, hogy “látszik rajta, tipikus galíciai”. Hát én, bárhogy néztem, nem tudtam megkülönböztetni őket, dehát nem vagyok kubai.
De “galíciaiból” normál kubaivá nem lehet 1 nemzedék alatt válni, ehhez 2 nemzedék kell. A “galíciai” már Kubában született gyereke még nem teljesértékű cubano, ő pichón (= fióka).
A négerek esetében ez nem kellett, ott már a második nemzedék normál cubano. Ennek oka, hogy míg a fehérek önként jöttek, addig a négereket hozták. De ez a kérdés megszűnt hamar, a legális rabszolgakereskedelem megszűnt 1820-ban, onnantól már csak a csempészet maradt, így a XX. sz. elejére gyakorlatilag alig maradt olyan néger, aki ne született volna Kubában.
Ha viszont valaki Spanyolországból jött, de csak dolgozni, azaz nem akar letelepedni, nem célja kubaivá válni, akkor az nem gallego, hanem pancho (= pocak). Ez ma már nem használatos, hiszen a XIX. végén okafogyottá lett, de eredetileg így nevezték a “parancsolni érkezett” spanyol tisztviselőket, a már kialakult kubai nemzeti tudat szerint: az elnyomó hatalom embereit.
Természetesen szín szerint vannak elnevezések a cubano státuszúakra, de ezek teljesen természetesek. A negro (= fekete, néger) szó nem rendelkezik a spanyolban negatív jelentéssel, így simán használatos, ahogy a mulato (= mulatt) szó is, de még a guajiro (= paraszt) szó se számít sértésnek, ezt falusi fehérekre mondják. A legismertebb kubai dal is ilyenről szól, a Guantanamera dal címe lefordítva “guantánamói parasztnő”, a szövegben szerepel így kiterjesztve is:
Létezik a prieto (= szűk, szoros) szó is a négerekre és mulattokra, ennek eredetét nem ismerem, de a szó ilyen értelemben sehol se használatos máshol a spanyol nyelvterületen, ez csak kubai tájnyelvi szó.
Természetesen a különböző színekre is vannak szavak, ezek egy része ma már sértőnek számít. Pl. lavado (= kimosott) a fehérhez közeli bőrszínű mulattra.
Sok szó esetében többes, egymásnak ellentmondó jelentés is létezik a spanyolban. Ez természetes következménye a hatalmas nyelvterületnek. Lásd a moreno (= barnás) és trigueño (= búzás) szavakat. Van hely Latin-Amerikában, ahol ezek a világos mulattokat jelenti, de van ahol a mediterrán típusú, színfehér, de nem szőke embereket. Ahogy magyarul is a “barna lány” nem cigányt jelent, hanem sötéthajú lányt – Kubában is ez inkább a sötéthajú fehéreket jelzi.
De voltak azért, ha nem is nagy számban, nem Kubából jött fehér emberek. Ha ezek kubaivá akartak válni, átvették a szokásokat, letepedni jöttek, akkor a nevük aplatanado (= elbanánosodott), azaz idegen, aki be akar illeszkedni.
Mivel amerikai (USA-beli) sok volt egy időben, ezekre lett külön szó: a yuma, a szó egyszerűen az angol united szó vicces átalakítása. A szó nem pejoratív egyáltalán, inkább viccelődősen kedves.
A szovjet-kubai viszony évtizedei alatt, a csúcson (1961-1985) sok szovjet-kubai vegyesházasság született, s elsősorban kubai férfi és orosz nő pár módon, azaz hirtelen lett az addig sose látott oroszból is észrevehető mennyiség Kubában. A kubai népnyelv persze nem pihent, megszületett a bola (= labda) szó az oroszokra, a jelentés eredete persze nyilvánvaló: a középkorú orosz nők zöme pocakot ereszt. Szóval a tipikus bola az kirívóan fehér bőrű, szőke, kövér nő.
A lengyelek viszont nagyon mérgesek. Mert Kubában a népnyelvben a polaco (= lengyel) szó jelentése: zsidó. Egy időben sok zsidó volt Kubában, aztán a Castro-uralom kezdetén 90 %-uk kivándorolt, de a polaco szó maradt rájuk máig.
Ismertem egy zsidó nőt 1984-1985 között Havannában – neki a nagyszülei vándoroltak Kubába, még jóval a hitleri idők előtt, a mai Belaruszból, szóval még a szovjet rendszerből menekültek, nem a nácik elől -, ő mondta, gyerekkorában nagyon meg volt sértődve, hogy a többi gyerek az iskolában lengyelnek hívja, próbált tiltakozni “nem vagyok lengyel!”, de aztán lassan megszokta.
Aztán a nő később fontos személy lett, a kubai zsidó közösség egyik vezetője lett belőle. Az amerikai-kubai emigráció médiái szerint ő a kubai állambiztonság egyik főembere a kubai zsidók között, amit persze nem tudok igazolni, nincsenek ilyen infóim. Mindenesetre szuper kapcsolatai voltak, ez tény. Amikor láttam a kubai médiákban 10 éve, hogy elérte, hogy a maga az idős, már nyugdíjas Fidel Castro is elmenjen egy zsidó ünnepségre, ahol még egy héber szöveget is felolvastatott vele, nem lepődtem meg:
Szóval az igazi lengyelek mindig magyarázkodtak, “lengyel vagyok, de nem olyan lengyel”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
