A remény misszionáriusaivá kell válnunk, de ehhez először is nekünk kell reményben élnünk – hangzott el a Pápai Missziós Művek (PMM) és a Szeged-Csanádi Egyházmegye által szervezett missziós napokon Szegeden. Az október 18–19-én megtartott rendezvény első napjára látogattunk el a Szegedi Dóm Látogatóközpontba.
A PMM első ízben, hagyományteremtő szándékkal hívta életre a missziós vasárnaphoz kapcsolódó programot; minden évben más-más helyszínen, egyházmegyében szeretnék felhívni a figyelmet a világnap üzenetére, az Egyház és minden megkeresztelt ember közös küldetésére.
A rendezvényen részt vett Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Missziós Bizottságának elnöke; Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke; Serfőző Levente, az egyházmegye oktatási püspöki helynöke; Magung Fransiskus Xaverius SVD, az Isteni Ige Társasága magyarországi tartományfőnöke; Tete Remis SVD, a PMM magyarországi igazgatója, valamint verbita szerzetesek, kispapok.
A program imádsággal kezdődött. Jézus elküldte apostolait, „hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket” – hangzott el a felolvasott evangéliumban (Lk 9,1–6). Majd azért szólt a könyörgés, hogy az Úr tegyen mindannyiunkat a remény misszionáriusaivá a világban.
Tete Remis, miután köszöntötte a vendégeket, rámutatott, az idei program a szentévhez is kapcsolódik, ezért kiemelt témája: a remény misszionáriusai.
Kiss-Rigó László püspök olvasta fel Michael W. Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius üzenetét, aki betegsége miatt nem tudott személyesen részt venni a missziós napokon.
Minden évben, október utolsó előtti vasárnapján egy különleges dologra kerül sor. A missziók világnapja a földkerekség összes katolikusát egyetlen hitbéli közösségbe egyesíti. Azon a vasárnapon a szentmisén
imádsággal, az Eucharisztia vételével és a hitterjesztés, a missziók javára történő nagylelkű adományozással – fogalmazott a nuncius, majd idézte Ferenc pápa a missziók idei világnapjára írt üzenetét, aminek mottója: A remény misszionáriusai a népek között.
„Ez emlékezteti a keresztényeket és az egész Egyházat – mint a megkereszteltek közösségét – alapvető hivatásukra: arra, hogy Krisztus nyomdokain haladva a remény hírnökei és építői legyenek (…), hogy engedjük magunkat Isten Lelke által vezetni, és szent buzgóság lángoljon bennünk az Egyház evangelizációjának új korszakáért. Az Egyház arra kapott küldetést, hogy felébressze a reményt egy olyan világban, amelyre sötét árnyak vetülnek.”
Michael W. Banach rámutatott, a születő Egyházban Szent Péter már megértette a remény alapvető szerepét a hívők és a nem hívők számára. Első levelében ezt írja: „Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.” (1Pét 1,20–21)
A missziós világnapon csatlakozunk a Szentatyához, hogy támogassuk misszióit. Miközben imádkozunk és erről gondolkodunk, osztozunk azokban az ünnepekben is, amelyek a világ minden plébániáján és egyházmegyéjében zajlanak. Imádságaink és anyagi áldozatvállalásaink által is közvetítjük az Úr irgalmát, és konkrét segítséget adunk a legsebezhetőbb közösségeknek, melyekre kiterjednek a pápai missziók – hívta fel a figyelmet a nuncius.
Végül XIV. Leó pápa a missziók 2025-ös világnapja alkalmából közzétett videóüzenetéből idézett: „Október 19-én, amikor közösen elmélkedünk a keresztségben kapott meghívásunkról, hogy »a remény misszionáriusai legyünk a népek között«, újítsuk meg örömteli elkötelezettségünket amellett, hogy elvisszük Jézus Krisztust, a mi Reményünket, a föld határaiig.”
Kiss-Rigó László, az MKPK Missziós Bizottságának elnöke köszöntő beszédében rámutatott, a missziós parancs, amit Krisztus adott – „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15) – teljesítése az Egyház feladata a kezdetektől fogva. Ugyanakkor a misszió fogalma sokat változott, és napjainkban egészen mást jelent, mint akár csak az elmúlt századokban.
Míg korábban Európából indultak misszionáriusok más földrészekre, ma már inkább fordítva igaz: ide jönnek távoli országokból, hogy hirdessék az evangéliumot.
Hogy miként csatlakozhatunk a missziós munkához, arról már Tete Remis beszélt, aki bemutatta az Evangelizáció Dikasztériuma alá tartozó Pápai Missziós Műveket, ami a Vatikánnal együtt a mindenkori pápa misszióját valósítja meg helyi és világszinten egyaránt. Teszi ezt anyagi támogatással, információk átadásával az egyetemes missziós életről, és nem utolsó sorban a missziós lelkület, öntudat felélesztésével, buzdítva a megkeresztelteket, hogy vegyenek részt a Jézustól kapott küldetésben.
A misszió az egész Egyházban zajlik – egyrészt ma is vannak helyek a világon, ahova még jutott el az evangélium, de része a helyi lelkipásztorok munkájának segítése, katekéták képzése, a gyermekek és fiatalok között végzett pasztoráció is, valamint a fiatal és rászoruló egyházmegyék, illetve a papnövendékek és szerzetesek képzésének anyagi támogatása is. A missziós vasárnapon a templomokban gyűjtött perselypénz a PMM közvetítésével jut el a megfelelő helyekre szerte a világon.
A PMM magyarországi igazgatója rámutatott:
Így valósíthatjuk meg azt, amit Ferenc pápa még a 2022-es missziós vasárnapra írt üzenetében így fogalmazott meg: „Az az álmom, hogy az egész Egyház missziós egyház lesz, és a keresztény közösségek misszionáriusi tevékenységének új korszaka jön el.”
A PMM-ről szóló előadás után annak egyik ága, a Szent Gyermekség Műve makói csoportjának műsora következett, amiben bemutatták, mit is jelent a mottójuk: Kis imával és kis áldozattal – gyermekek tesznek gyermekekért.
Mi a remény? – tette fel a kerekasztal-beszélgetés első kérdését Szlávik András állandó diakónus, aki Serfőző Levente oktatási püspöki helynökkel, Magung Fransiskus Xaverius verbita tartományfőnökkel, Tete Remis igazgatóval és Esiobu Anayo Ágoston békési plébánossal, teológiai tanárral beszélgetett.
– fogalmazta meg Serfőző Levente. – A remény fogalma mögött Istent látom, aki megtestesült és megszólított minket.
A remény bizalom abban az ígéretben, hogy eljutunk az üdvösségre – mondta Esiobu Anayo Ágoston, és buzdított: akinek megvan ez a reménye az váljon ennek küldöttévé, mert a mai világ reményvesztett világ.
Hogyan lehetünk missziósok, sőt jó missziósok? – hangzott a második kérdés. Magung Fransiskus Xaverius rámutatott:
Tete Remis válaszában a személyes megszólítást emelte ki, közvetlenül és egyszerűen kell közvetíteni Krisztus szeretetét.
Serfőző Levente hozzátette: nincs egy út. Ott dől el az evangelizáció sikeressége, hogy vonzó-e, ahogyan mi magunk élünk, ünneplünk, hogy megtartóak-e a közösségeink, és hogy meg tudjuk-e tölteni személyességgel, tartalommal az intézményeinket.
Hol tart ezen az úton az Egyház? Magung Fransiskus Xaverius erre a kérdésre válaszolva XVI. Benedek pápát idézte, aki azt mondta, az Egyház három feladata: Istent dicsőíteni, evangelizálni és a gondoskodni szegényekről. Ez az egész Egyház – tehát minden egyházmegye és minden egyes megkeresztelt ember – feladata, és ha ezt teljesítjük, jó úton haladunk.
Az Egyház története hullámzik, ereje újra és újra fogyatkozik és gyarapodik – mondta Esiobu Anayo Ágoston. – Így volt ez már Jézus idejében is, amikor sokan elhagyták őt a „kemény beszéd” hallatán, majd még az apostolok is megfogyatkoztak a keresztfa alatt. Mégis ebből a pár emberből Világegyház lett, amin a pokol kapui sem vesznek erőt. Mert képes újra és újra megtisztulni és megújulni. Nekünk
A missziós napok szombati programja kulturális esttel zárult. Nigériai, indonéz, Fülöp-szigeteki, dél-koreai zenés-táncos előadás, valamint a világ számos pontjáról érkezett verbita missziósok éneke tette megtapasztalhatóvá, milyen sokszínű Világegyházhoz tartozunk.
Vasárnap szentmisével folytatódott a missziós program a szegedi dómban. A Kiss-Rigó László püspök főcelebrálásával bemutatott misén ázsiai és afrikai dallamok is felcsendültek, ezzel is kiemelve a missziók világnapjának üzenetét.
Fotó: Merényi Zita
Szalontai Anikó/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
