Az őszi hanglemezpiac igazi különlegessége Haydn Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című műve. A Hungaroton ezúttal a fortepianóra írt változatot tette közzé Tóth-Vajna Zsombor tolmácsolásában.
A darab a bécsi klasszicizmus doyenjének egyik legkülönlegesebb opusa, így – halottak napjához közeledve – témájánál fogva különösen érdekes lehet a zeneértők számára.
José Sáenz de Santa Maria, a cadizi Szent Barlang templom kanonokja templomának zenei életét is szívén viselte, s a nagyheti szertartásokra neves szerzőktől rendelt műveket. Haydn ekkor már ismert volt Európa-szerte, így az 1783-as szertartáshoz őt kérték fel a kísérőzene komponálására.
Cadizban magam is megfordultam, a város Spanyolhon egyik ékköve. Zádori János magyar utazó 1868-ban járta be Spanyolországot, s cadizi élményeire így emlékezik: „A tisztaság csakugyan vetélkedik a példabeszéddé vált holland tisztasággal, Cadiz olyan tiszta, hogy utcáiról asztalkendővel lehet enni.”
Térjünk vissza a Szent Barlang templomhoz! A Rosario utcában álló kétszintes Isten háza neoklasszicista stílusban épült, s híres festők, köztük Goya alkotásai díszítik. Haydn így írja le a ceremóniát: „A templom falait, ablakait és oszlopait fekete szövettel vonták be. A püspök elmondta a hét szent szó egyikét, majd elmélkedést fűzött hozzá. Amint azt befejezte, lelépett a szószékről, és térdre borult az oltár előtt. Ezt a szünetet töltötte ki a muzsika.” Egy anekdota is fűződik a szerzeményhez. A bécsi mester sokáig várt a honoráriumra. Végre megérkezett egy kis csomag, ami egy tortát rejtett. A szerző egy kicsit elszontyolodott, de amikor felvágta a süteményt, csengő aranyak gurultak ki a tányérra.
A hét szó tulajdonképpen a haldokló Jézus utolsó mondatai, amit az evangéliumok őriztek meg. Sorrendben:
7, „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)
A művet 1787-ben mutatták be Bécsben, majd a szerzemény gondozója, az Artaria kiadó – az eredeti zenekari darab mellett – a vonósnégyes változatot, valamint a zongoraváltozatot is megjelentette. Az énekkari-zenekari feldolgozásnak külön története van. Haydn Passauban járván meglepetéssel tapasztalta, hogy az ottani udvari karmester művéhez énekszólamot is komponált. Mosolyogva jegyezte meg: „Azt hiszem az énekszólamot én jobban csináltam volna”. Később Haydn valóban maga látott hozzá a mű vokális változatához.
(Folytatjuk)
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
