A budapesti Nemzeti Színház Rubold Ödön rendezésében október 28-án mutatta be Lukácsy György Hazatérés című misztériumjátékát, amely a mártírsorsú felvidéki magyar politikus, Esterházy János (1901–1957) életét mutatja be. A színművet a november 30-i, szerdai előadáson láttuk, ahol a nézők többsége örömteli módon a fiatal korosztály tagja volt.
Lukácsy György drámája keveri a fikciós és a valós elemeket. A szerző levelek, naplórészletek, irodalmi szövegek, korabeli filmhíradórészletek alapján állította össze művét. A színmű az idősíkok váltakozásával tárja fel Esterházy János életét, azon belül is az 1922 és 1957 közötti időszakot.
A misztériumdráma kezdetén 1955-ben vagyunk: a csehszlovák állam létrejöttének tizedik évfordulójára a kommunista hatalom általános amnesztiát hirdet, de kiderül, hogy Esterházy Jánosra ez nem vonatkozik. Nyilvánvalóvá válik, hogy élete hátralevő idejét börtönben kell töltenie, noha az ellene felhozott vádak teljességgel megalapozatlanok.
A harmincas évek második felében Edvard Beneš csehszlovák elnök ajánlott neki miniszteri posztot, de nem fogadta el. Alig több mint tíz év múlva a börtönkórházban barátai, rokonai rá akarták venni, hogy Nyugatra szökjön, és így az emigrációban élő magyarok lelki-szellemi vezére legyen, de erre is nemet mondott.
1942-ben a szlovák parlament egyedüli képviselőjeként mondott nemet a zsidók deportálásáról szóló törvényre: „mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom”. Személyesen is mentett zsidó családokat a kibontakozó vészkorszakban. Egyértelműn megvallotta: „a mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt”.
Esterházy Jánost Tóth László alakítja, hitelesen, visszafogott gesztusokkal. Nagyon ritkán emeli fel csak a hangját, de határozottság, mély és rendíthetetlen hit sugárzik belőle. Megjelenik a drámában a szenvedéstörténetben szintén érintett lengyel édesanya (Szász Enikő), valamint Esterházy felesége, Serényi Lívia grófnő (Tóth Auguszta), aki az események tragikussá fordulása után lelkileg összeomlik.
A misztériumjáték egyik legszebb epizódja Esterházy kapcsolatának alakulása cellatársával, a később a kommunisták által kivégzett Eduard Tesárral (Rácz József). Kezdetben Esterházy beépített kémnek nézi a fiatal rabot, ő pedig a szemére veti, hogy az arisztokraták mindig jól járnak, abban a hiszemben van ugyanis, hogy társa hamarosan kiszabadul. Végül krisztusi barátság és szeretet szövődik közöttük, Esterházy erőt, reményt önt Tesárba a kivégzése előtt.
Berettyán Nándor több szerepet is játszik, melyek közül kiemelendő a Kísértő figurája. Akárcsak Jézust, Esterházyt is megkísérti a gonosz, gúnyolódik rajta. Esterházy élete során mindig jól döntött, ha az üdvtörténet szemszögéből vizsgáljuk az életét.
A színdarabot látva az az érzés kerítette hatalmába a tudósítót: olyan összehangolt csapatjáték szemtanúja volt, amelynek minden tagja missziónak, kulturális evangelizációnak tekinti, hogy szerepelhet az Esterházy János, a „Szentlélek tüzében edzett” férfi önfeláldozó életútjáról szóló misztériumjátékban. Vonatkozik ez természetesen a rendezőre, Rubold Ödönre is.
Az előadás történész szakértője Molnár Imre, aki könyveivel, előadásaival kiemelte Esterházy Jánost a feledés homályából, megtisztította személyét az igaztalanul vádoló rágalmaktól, dokumentumokkal bizonyítva, hogy
A teljes cikk a misztériumdrámáról megtekinthető ITT.
(Bodnár Dániel/Magyar Kurír)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
