Krasznahorkai László és Tarr Béla, a kortárs film egyik legkülönlegesebb alkotópárosa Havran Kati2025. 10. 10., p – 14:10
Krasznahorkai híres arról a véleményéről, miszerint egy könyv nem feltétlenül igényel adaptációt. Tarr Bélával közös filmjei egy nem mindennapi filmes látásmód és az irodalom különleges találkozásaként születtek – íme, néhány érdekesség a közös munkáikról.
Tarr Béla filmjei és Krasznahorkai László prózája egyaránt elutasítja a hagyományos történetmesélést: a művészet számukra nem a cselekményről, hanem az időről, a létezésről és a felismerésről szól. Bár Tarr életműve javának alapjául Krasznahorkai-regények szolgálnak, sem a rendező, sem az író nem tekinti ezeket a filmeket szűk értelemben vett adaptációnak.
Irodalmi stílus filmes nyelvre átültetve
A Tarr Bélával való együttműködés Krasznahorkai Az utolsó hajó című novellájával indult, melyet Tarr Kárhozat címmel filmesített meg 1987-ben (a filmet 1988-ban mutatták be).
Ez a film fontos mérföldkőnek számít Tarr pályáján, hiszen ekkor szakadt el korábbi realista, társadalomkritikus jellegű filmjeitől, melyet egy lassú folyású, meditatív, filozofikus nyelvezet váltott fel.
Tarr később így írta le a találkozásukat: „felfedeztem a könyveit és utána megértettem az ő szemléletét, és csak egymásra találtunk“. Bizonyos, hogy Krasznahorkai írásai új irodalmi és gondolati mélységet adtak a rendező alkotásainak, hiszen mindkét életmű az emberi lét hanyatlását, a reménytelenséget, az apokalipszist és a kitartást vizsgálják. Krasznahorkai sűrű, körkörös, barokk prózája Tarr hosszú, olykor szinte hipnotikus kameraállásaiban talált vizuális megfelelőre.
Sátántangó, a mestermű
Leghíresebb közös művük az 1994-es Sátántangó, amely Krasznahorkai 1985-ös, azonos című regényén alapul, és amely egy kis kollektív gazdaság lassú széthullását mutatja be. A több mint hét órás alkotást minden idők egyik legnagyobb filmjeként is emlegetik. Tarr ebben megtartotta, illetve filmes nyelvezettel tolmácsolta a regény szerkezetét: a tangó a film ritmusában is érzékelhető.
Kapcsolódó cikkünk Stockholm |
Krasznahorkai László lett a 2025-ös év irodalmi Nobel-díjasa. Több mint két évtizeddel Kertész Imre után ismét magyar író kapta az irodalmi Nobel-díjat.
A Kossuth-díjas író a második legesélyesebb volt a fogadóirodák szerint. A Svéd Akadémia indoklása szerint
az apokaliptikus terror közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző és látnoki műveiért
díjazták Krasznahorkait.
Az író 1984-ben robbant be a magyar irodalmi köztudatba a Sátántangó című regényével. Elemi erővel és plasztikusan ábrázolja a magyar vidékre jellemző kietlen reménytelenséget, a perifériára szorult emberek gondolatait. További regényei: Az ellenállás melankóliája, Háború és háború, Az urgai fogoly, Seiobo járt odabenn.
Munkásságáért 2015-ben Man Booker-díjjal jutalmazták.
Legutóbbi regénye (Zsömle odavan) 2024-ben jelent meg.
Tarr Béla rendező több művéből is filmet készített (Sátántangó, Werckmeister-harmóniák – utóbbi Az ellenállás melankóliája filmváltozata).
Krasznahorkai egyébként nemcsak a forgatókönyveket írta, hanem aktívan részt vett a forgatásokon, illetve az utómunkálatokból is kivette a részét. Tarr rendszerint társszerzőként emlegette Krasznahorkait, nem pusztán íróként. Állandó csapatukba tartozott a vágó Hranitzky Ágnes, Tarr élettársa, az operatőr Medvigy Gábor és Víg Mihály zeneszerző.
Amit Casey Affleck és Matt Damon koppintott
Hat évvel a Sátántangó után, 2000-ben mutatták be Az ellenállás melankóliája nyomán, Hranitzky Ágnessel közösen készített Werckmeister harmóniákat. Ezzel a filmmel kapcsolatban szokták leginkább párhuzamba állítani Tarr szokatlanul hosszú felvételeit Krasznahorkai végtelen mondataival.
A film egyik legtöbbet idézett jelenetében Eszter úr és Valuska hosszú perceken át, szótlanul lépdelnek egymás mellett az utcán, miközben a kamera egész idő alatt profilból mutatja a két színészt.
A szokatlan felvétel ikonikussá vált, Gus Van Sant 2002-es Gerry című filmjében ismételte meg, ott Casey Affleck és Matt Damon sétál ugyanígy.
A Werckmeister melódiák számos kérdést vet fel a hatalom természetéről, de a tömeges hisztéria és egyfajta hátborzongató apokalipszis víziója is megjelenik a filmben – miközben a történések végig távolinak, megfoghatatlannak hatnak.
Utolsó közös alkotásuk, A torinói ló
Míg a Kárhozat, a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák közvetlenül Krasznahorkai művei nyomán készültek, Tarr és Krasznahorkai olyan közös forgatókönyveken is dolgozott együtt, amely alapjául nem Krasznahorkai-regény szolgált. A 2007-es A londoni férfi Georges Simenon azonos című regénye alapján készült, és a Cannes-i filmfesztivál versenyében debütált. A 2011-es A torinói ló saját közös forgatókönyvük alapján készült, melyet Nietzsche története ihletett.
A címben szereplő ló a történet szerint a filozófus szellemi leépülésének kezdetét jelentette. Nietzsche egyszer, torinói lakásának ajtaján kilépve meglátta, ahogy a kocsis ostorral ütni kezdi a kocsi elé kötött lovat, amely éppen megmakacsolta magát. A filozófus odalépett a lóhoz, zokogva átölelte, innentől kezdve élete hátralévő évtizedét némán töltötte.
A filmben maga Nietzsche nem szerepel. A történet középpontjában egy apa és lánya monoton, elnémuló élete áll, akik körül mintha lassanként megszűnne a világ.
„Mindent elmondtam, amit akartam” – jelentette ki Tarr a film bemutatóját követően.
A rendező nem csak közös útját zárta le Krasznahorkaival, hanem filmes pályáját is.
Krasznahorkai mindmáig Tarrt tartja „az egyetlen embernek, aki valóban érti a könyveit”. Együttműködésüket gyakran hasonlítják Bergman és Nykvist kapcsolatához, mely ritka példája az irodalom és film különleges összekapcsolódásának.
Kapcsolódó cikkünk
Hosszú évek óta először fordult elő, hogy a fogadóirodák közel jártak az igazsághoz az irodalmi Nobel-díjassal kapcsolatban. Krasznahorkai László az utóbbi napokban az egyik legnagyobb favoritnak számított náluk, holtversenyben a kínai Can Xue-val.
Az oddsokról itt írtunk bővebben, két nappal a bejelentés előtt, amikor a magyar, illetve a kínai író 10/1-es szorzóval vezették a Ladbrokes esélylistáját, megelőzve olyan nagy neveket, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon. A Svéd Akadémia döntése azért is tekinthető váratlannak, mert sokak szerint legtöbbször szándékosan kerülik a legkézenfekvőbb favoritokat. Mivel a jelöltlistát ötven évre titkosítják, közülünk kevesen tudhatják meg, kik szerepeltek rajta idén.
Magyar vagy magyarul író?
Orbán Viktor és Magyar Péter is gratulált a díjazottnak, az állami média azonban érezhetően feszengve számolt be tegnap Krasznahorkai sikeréről, mivel az író többször is nyíltan bírálta a jelenlegi kormány tevékenységét. A kormányközeli index.hu például úgy fogalmazott, hogy „a második magyar nyelven publikáló író kapta a legrangosabb nemzetközi irodalmi elismerést”. (Annak idején Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel-díjas is hasonló meghatározásokat kapott egyes publicistáktól, akik arra hivatkoztak, hogy a Sorstalanság írója nem Magyarországon él).
Krasznahorkai megszólalt
A friss Nobel-díjas a Svéd Nemzeti Rádiónak nyilatkozott először. Elmondta, hogy egyszerre nyugodt és ideges.
„Tudja, ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem”
– jegyezte meg humorosan a 71 éves szerző, akit Frankfurtban ért el a svéd riporter. Krasznahorkai Lászlóról szakmai berkekben köztudott, hogy folyamatosan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az USA-ban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban is.
Közvetlen kollégák reakciói
Tarr Béla, a nemzetközi hírnévnek örvendő magyar rendező valamennyi kultikus filmjét egy-egy Krasznahorkai-regény alapján készítette, azaz nagyon közeli munkakapcsolatban volt vele. (A múlt időt az indokolja, hogy pár éve közölte: felhagy a filmkészítéssel). A tegnapi bejelentés után a következőt nyilatkozta a Telexnek:
„A legnagyobb örömmel fogadtam a hírt. Ez egy megérdemelt, méltó elismerése Krasznahorkai László életművének, szerintem nagy elégtétel. Évek óta számítottam rá. Ha valakinek van egy ennyire egyéni, saját nyelve és határozott világlátása, az maximálisan megérdemli ezt az elismerést.”
A Tarr Béla-filmek zeneszerzője, Víg Mihály, aki egyébként a Sátántangó egyik főszereplője is volt, ezt mondta a 24.hu portálnak:
„Nagyon örülök, nagyon megérdemelte. Hosszú évek óta emlegetik az esélyesek között. Mindig ott lebegett a dolog. Magyarországon nagyon magas szintű az irodalom, és örömteli, hogy ezt már másodszor is észreveszi a világ”.
A kultikus Balaton zenekar frontembere szerint hosszú lenne felsorolni, mi mindentől különleges Krasznahorkai művészete, de kiemelte, hogy „teljesen új stílust talált ki, teljesen egyéni a látásmód, ahogy a világot szemléli, mindehhez társul egy ezzel adekvát nyelvi szerkezet, egy félreismerhetetlen saját stílus.” Víg Mihály megjegyezte, hogy bár a díj odaítélésében szerepet játszhatott az is, hogy Tarr Béla filmeket készített Krasznahorkai könyveiből filmet, de az író ettől függetlenül eddig is világszerte elismert volt.
Özönlenek a gratulációk
Nyáry Krisztián író, a díjazott műveit kiadó Magvetőt is magába foglaló Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója a Facebook-on egy rövid idézetet közölt az Aprómunka egy palotáért című műből:
„A művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)”
Bödőcs Tibor humorista és író önmagától idézett, az Addig se iszik című kötetből, a Gyulán született friss Nobel-díjasra utalva „Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele! Leghosszabb mondata nyolc egész hét méter és tizenhat centiméter, igazi sportsiker. Szereplői (azaz mi) a teremtés fogaskerekei között csikorgó homokszemek. Az ember tájidegen az Univerzumban, a helyzet kicsit rosszabb, mint reménytelen, de lehet ezt szépen is mondani, annyira, hogy a vályogfal adja a másikat. Szédülten, önkívületben tangózunk a sátánnal, potyog a vakolat, csöpög a csap, hideg a paprikás krumpli – de ki viszi le a szemetet?”
A bejelentést követő első órákban a magyar írók közül többek közt Tóth Krisztina, Garaczi László és Petőcz András gratulált a díjazottnak. Utóbbi ezt írta:
„Három Nobel-díjas író, akik meghatározóak voltak eddigi életemben: Kertész Imre, Han Kang és most Krasznahorkai. Nagy ölelés Krasznahorkai Lászlónak.”
„Belekiáltottam a világba”
Több más művészeti ág képviselői is kifejezték örömüket. Mi most a népszerű színésznő, Pokorny Lia színésznőt idézzük, aki közösségi oldalán a következő bejegyzést osztotta meg:
„Túl voltam a chia pudingon, eper is került rá, visszaültem az autómba, keringeni kezdtem a Tátra utca környékén, papírboltot kerestem, amikor megcsörrent a telefonom, egy barátom hívott, arra gondoltam, hogy pont most, amikor azt sem tudom, merre menjek tovább, de azért felvettem, halló, szervusz, most nem igazán jó, de ő belekiabált a fülembe: MEGVAN! MEGNYERTE! ÖVÉ! BŐGÖK! Kicsit dadogni kezdtem, hogy de mi van meg, ki nyert meg mit, és ezen az én barátom miért sír… Erre ő: Lia, ne hülyéskedj, Krasznahorkai… És akkor ott, a Tátra és a Csanády sarkán leesett, és persze azt sem vettem észre, hogy az ablakot közben letekertem, belekiáltottam a világba: MEGVAN. KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ NOBEL-DÍJAS LETT! JUHÉ! Aztán gyorsan megtöröltem a szememet. Pár pillanatra helyre zökkent a világ… És eszembe jutott, hogy a nyaram kicsit Krasznahorkairól is szólt, Papp Janó barátom nagy kedvence, közel került hozzám is. Nagyon gratulálok.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
