Kránitz Mihály immár hagyományosan adventi útikönyvet ad a kezünkbe. Várj, és ne félj, az Úr jön már című új kötetében a napi olvasmányokból válogat, ennek lelki feldolgozását ajánlja, majd Leó pápa tanítását közvetíti első könyvéből (És legyen béke, 2025) és Ervin Gábor vértanú lelkigyakorlatos gondolataiból (Mutasd meg nekünk az Atyát, 1940) ad szellemi táplálékot.
Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának volt dékánja, tanszékvezető egyetemi tanár elmélkedésében kiemeli: Izajás próféta látomása (2,4) a békéről szól, mely napjainkban is égetően fontos és sürgős. „Szinte elálmélkodunk, ha egy háborús összetűzés során mégiscsak kibékülnek a felek egymással, és már a fegyverek elhallgatása is nagy élmény.” Ilyenkor jusson eszünkbe az Úr ígérete: nemcsak az ideiglenes békeszerződések jelentik a megnyugvást, hanem lesz majd egy végső békeállapot, az örök üdvösség, ahol mindenki megtalálja zavartalan örömben és nyugalomban az Istennel való, felfoghatatlan távolságot nyitó eljövendőt.
Leó pápa tanításában kifejti: Szűz Mária anyasága a kereszt misztériumán keresztül elképzelhetetlen módon átalakult: Jézus anyja az új Évává vált, mert a Fiú összekapcsolta őt megváltó halálával, az új és örök élet forrásával minden férfi és nő számára, aki ebbe a világba jön.
Ervin Gábor leszögezi: „Csillagos falusi éjszaka vett körül. Kialudt már minden lámpás idelenn, csak az égből szikráztak feléd a titokzatos tüzek…
Kránitz Mihály eszmefuttatásában Isten „alaptulajdonságának” nevezi, hogy ő „mindig van, mindig létezik, mindig él. Ő örök. Szeretetével ő készteti az embert a megnyílásra, hogy befogadja.” Ám nem pusztán értelmével, amely nyilván alkotóelem a teremtésben, s ezért nemcsak az anyag, az energia, a tér és az idő létezik, hanem egy személy is, aki mindezeket lehetővé tette. Mi is személyiségünkkel, egész valónkkal kapcsolódhatunk a mindenség Teremtőjéhez, és akár egy természeti jelenségben is megállapíthatjuk: „íme, a mi Istenünk”.
Leó pápa tanításában megvilágítja: Mária az utolsó vacsora termében, a kereszt tövében kapott anyai küldetésének köszönhetően, a születő közösség szolgálatában áll: Jézus élő emlékezete, és mint ilyen, „úgymond a vonzás pólusa, amely harmonizálja a különbségeket, és biztosítja a tanítványok imáinak egységét”. Az apostolok ebben a szövegben is név szerint szerepelnek, és mint mindig, az első Péter, de őt magát Mária támogatja a szolgálatában. Hasonlóképpen, az Anyaszentegyház a máriás karizmával támogatja Péter utódainak szolgálatát.
Ervin Gábor megállapítja: a mai embernek (vagyis 1940-ben) nem erős oldala a tiszteletadás. „nem igen szeret térdelni és meghajolni. Ma már nincsenek olyan fölségek, mint a nagy keresztény uralkodók voltak. Ezekben az Isten földi árnyékát látták az emberek, de ma sokszor még a jámboroknál is az Istenbe vetett bizalom bizalmaskodássá fajul”. Pedig Krisztus nem mondott le hatalmáról és királyságáról. Példabeszédeiben úgy minősíti önmagát, mint szigorú királyembert, aki kemény és kérlelhetetlen tud lenni.
Kránitz Mihály szellemi elmélyedésében megállapítja: a víz ma a világ legnagyobb problémája. A szárazság, a klímaváltozás minden embert fenyeget. Jézus születése „új vizet fakasztott az emberiségnek, melyben már benne volt az ő keresztáldozatának vállalása is, mely a végső tisztulást ajándékozza nekünk. Megtisztult szívvel és lélekkel várjuk, hogy az élő víz folyói újra felfakadjanak”.
Leó pápa tanítását a házastársakhoz intézi: „a házasság nem ideál, hanem a férfi és nő közötti igaz szeretet mércéje: a teljes, hűséges, gyümölcsöző szeretet. Miközben egy testté alakít át benneteket, ugyanez a szeretet képessé tesz benneteket arra is, hogy Isten képmására életet adjatok.”
Ervin Gábor a gyönyörű, sima hóhoz hasonlítja a bűnt: először felszabadultan csúszkálok rajta, aztán gyorsul az iram, egyre sebesebben, egy nagy kő akad az utamba, elzuhanok, s már „ott kuksolok az árok fenekén, és nem tudok felkelni… Kedvesnek, érdekesnek ígérkezik, de igen kedvetlenül végződik. Édes az eleje, keserves az alja. Olyan, mint a légyfogó: előbb csalogat, mézével, utóbb elpusztít.”
Kránitz Mihály elmefuttatásában figyelmeztet bennünket: szenteste napján a személyes ajándékok átadásakor ne feledkezzünk el a legnagyobb ajándékról, a betlehemi jászolban nyugvó kisdedről, aki valójában a második személyként „teljesen Isten”, a világ Ura, és „teljesen ember”, aki felvette a mi természetünket, s ezzel meg is váltotta. „Örüljünk, örvendezzünk, és kérjük az Urat, ahogy Ferenc pápa hívta fel a figyelmünket, hogy segítsen megőrizni életünkben a hit lámpását, és készítsen fel minket békével és örömmel eltöltő látogatására.”
Leó pápa tanításában azt fejtegeti, hogy mindannyian sok kérdéssel élünk a szívünkben. Szent Ágostont idézi: „Nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, Istenem.” Ez a nyugtalanság nem rossz dolog, és „nem szabad módot keresnünk a tűz eloltására, a feszültségek, a nehézségek megszüntetésére vagy akár eltompítására. Inkább a saját szívünkkel kell kapcsolatba lépnünk, és fel kell ismernünk, hogy Isten munkálkodhat az életünkben, az életünkön keresztül, és rajtunk keresztül elérhet másokat”.
Ervin Gábor lelkigyakorlatos gondolataiból kiemelendő: „A keresztény reménye nem földi remény. A keresztény azért remél, mert Krisztust érzi és találja küzdő lelkében. Akármit tehetnek vele, olyan rémségeket, amelyeket leírni és elmondani nem lehet, mert a szégyen és a borzadás megnémítanak, a keresztény remény akkor is megmarad. És nem is tudna állhatatos maradni a hitvalló, a vértanú, ha egy emberfeletti hatalom nem élne benne, ha nem erősítené a lelkében lakozó Krisztus. A keresztény remény csodát művel. Nem a legendák és a jámbor képzelet csodáját, amely megbénítaná a hóhér karját, eloltaná a máglya tüzét és megnyitná a földet, hogy pokolba taszítsa a zsarnokot – hanem egy benső, titokzatos és hatalmas csodát:
A gyönyörű borítójú – mely ezúttal is Siklósi Péter munkáját dicséri – kötet lelkünket gazdagító olvasmány, segítségével eltűnődhetünk ég és föld szerves összetartozásán, azon, hogyan jelenik meg a természetfölötti az életünkben, és hogy mi a karácsony igazi, egyedülálló jelentősége: a Megváltó szeretet-Isten földi megtestesülése.
Kránitz Mihály: Várj, és ne félj, az Úr jön már – Adventi útikönyv XIV. Leó pápával
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
