A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának volt dékánja, tanszékvezető egyetemi tanár immár hagyományosan adventi útikönyvet ad a kezünkbe, amely minden napra tartalmaz egy rövid mondatot a napi szentírási olvasmányokból, valamint ezek lelki feldolgozását segítő elmélkedést.
Az adventi füzetben idézeteket olvashatunk Ferenc pápa karácsonyi tanításából. A negyedik egység egy lelki olvasmány, Gianfranco Ravasi bíboros a gyermekevangéliumok értelmezésével ad útmutatást.
Kránitz Mihály elmélkedésében megállapítja: egész életünk egy nagy istenvárás. Emberlétünk titka, hogy „test és lélek, anyag és szellem egyetlen személyiségben egyesül, mely a föld polgáraivá és a mennyek országának örökösévé tesz.” Az ember maga egy kérdés: miért vagyok, mi a feladatom, mi a jövőm? Bár Isten legfőbb teremtménye gőgjében nincs tekintettel semmire és senkire, az „én” egyedül önmagát állítja középpontba, előbb vagy utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy nem az ember, hanem Isten a mindenható. Kránitz professzor a négyszáz éve, 1623-ban született Pascalt idézi: az ember gondolkodó, de törékeny nádszál.
Ferenc pápa tanításában felhívja a figyelmünket: a nyolc boldogság hegyének lábánál nekünk is vissza kell szereznünk azt a meghívást, hogy boldogok legyünk. Csak az örömteli keresztények keltik fel a vágyat, hogy ezt az utat kövessék. A „boldog” vagy az „áldott” szó a „szent” szinonimájává válik, mert azt fejezi ki, hogy „az Istenhez hű és igéje szerint élő személy önmaga odaajándékozása által eléri az igazi boldogságot”.
A lelki olvasmány szerzője, Ravasi bíboros kiemeli: Mária válasza Gábriel arkangyalnak egy végső elhatározással fogalmazódik meg: „Íme, az Úr szolgálóleánya”. Ez a „szolga” szó nem csak Mária alázatát jelenti. Valójában „az Úr szolgája” címet az Ószövetségben mindazokra alkalmazzák, akiknek isteni elhívásra meghatározó feladatot kellett betölteniük az üdvösségtörténet különböző szakaszaiban. Így lesz az Úr szolgája Ábrahám, Mózes, Józsué, Dávid vagy a próféták, de az Úr szolgája különleges módon a Messiás lesz.
Kránitz Mihály elmélkedésében idézi boldog emlékű XVI. Benedek pápát: Isten nélkül az ember nemcsak istentelen, de embertelen is lesz. Kránitz professzor kifejti: az emberi méltósághoz szervesen hozzátartozik az istenszeretet. A keresztény embernek ez az a többletismerete, „melyet a közénk érkező Isten hoz tudomásunkra úgy, hogy felveszi emberi természetünket, s egyúttal példát is ad Istennek az emberrel kapcsolatos terve megvalósítására”. Adventben újra átélhetjük ezt a megvilágosodást, mely fokozatosan növekszik és feltárja számunkra a béke és a szeretet kapuját.
Ferenc pápa felteszi a kérdést: hogyan fedezi fel valaki hivatását ebben a világban? Ez sokféleképpen lehetséges, de az evangéliumok ennek elsődleges jeleként a Jézussal való találkozás örömét említik. „Házasság, megszentelt élet, papság: minden igazi találkozás a Jézussal való kapcsolattal kezdődik, aki örömöt és új reményt ad nekünk, és még megpróbáltatásokon és nehézségeken keresztül is elvezet minket egy egyre növekvő találkozásig, addig a legnagyobb kötelékig, amely a vele való találkozás, az öröm teljességében.” A Szentatya szerint valaki úgy lehet Jézus követője, ha megőrzi szemében az igazi boldogság szikráját. „Oly sok keresztényt látunk magunk között, akik a szemükkel adják tovább a hit örömét: a szemükkel!”
Ravasi bíboros emlékeztet rá: Gábriel arkangyal feltárja Józsefnek Jézus törvényes atyjaként beöltött küldetését. Így lehull a lepel ennek az „igaz” embernek a belső drámájáról, aki megdöbbent a már várandós jegyese állapotán. „Ekkor nyílik meg hivatásának dicsőséges horizontja, mely abban áll, hogy a világ elé tárja a megváltó Krisztust, az Emmánuelt, Isten legfőbb jelenlétét az emberiség történelmében. Ily módon ez az egyszerű és áttetsző személy Jézus Krisztus csendes tanúja lesz. Ahogyan a Keresztelő hatalmas hangja volt, és amilyen a mi legcsekélyebb tanúságtételünk lehet ma egy olyan társadalomban, amelynek egyre nagyobb szüksége van egy üzenetre a szeretetről és az igazságról.”
Szenteste napjának misztériumán elmélkedve Kránitz professzor leszögezi: „Igen, betelt az Idő! Elérkezett a Gyermek születésének napja.” Minden egyes gyermek megszületésével Krisztus is „megszületik”, mert amikor ő megtestesült, titokzatos módon minden ember egyesült. Ez a mi nagy méltóságunk, hogy Isten felvette az emberi természetet, és ezzel meg is szentelte azt. Ezért elmondhatjuk, hogy szent a mi emberi voltunk, a mi emberségünk is. „A mai estén egy különleges kapcsolat jön létre Isten és az ember között. Ezt páratlan módon elénk tárja a Boldogságos Szűzanya, aki szeplőtelem fogantatása pillanatától kezdve a legtökéletesebben tükrözi az Isten szépségét. Ne csak örüljünk az isteni Gyermek megszületésének – miként Mária – adjunk elsőbbséget az isteni kezdeményezésnek, mely megszólít minket, és a mi igenünket várja.”
Ferenc pápa tanítása szerint a feltétel, hogy belépjünk Isten országába, életünk megváltoztatása, ami azt jelenti: térjünk meg mindennap, és tegyünk egy-egy lépést előre. Arról van szó, hogy „elhagyjuk e világ bálványainak kényelmes és félrevezető útjait: a mindenáron való sikert, a leggyengébbek rovására birtokolt hatalmat, a gazdagság után való szomjúságot, a bármi áron való élvezetet. És utat nyitunk az érkező Úr útjának: ő nem veszi el szabadságunkat, hanem igazi boldogságot ad.”
Ravasi bíboros lelki olvasmányában azt fejtegeti: ha figyelmesebben olvasnánk az evangéliumok karácsonyi lapjait, amelyeket Máté és Lukács kezdő fejezetei tartalmaznak, felfedeznénk, hogy Krisztus születésének „fényét, békéjét és örömét a fájdalom, a félelem sok sötét jele járja át”. Az viszont ismert, hogy az ún. gyermekségevangéliumokban utalások egész sora akarja a keresztre feszített és feltámadt Krisztus képmását már a gyermek Jézus arcán is láthatóvá tenni. Nem véletlen, hogy a karácsonynak szentelt ikonokon a XIV. századi novgorodi orosz festőiskola a kis Jézust mindig márványsír alakú bölcsőben ábrázolta. „A kereszt árnyéka már a karácsonyra vetül.”
A gyönyörű borítójú kötet – Siklósi Pétert illeti ezért dicséret – lelkünket gazdagító olvasmány, segítségével eltűnődhetünk ég és föld szerves összetartozásán, azon, hogyan jelenik meg a természetfölötti az életünkben, és hogy mi a karácsony igazi, egyedülálló jelentősége: a Megváltó Szeretet-Isten földi megtestesülése.
Kránitz Mihály Csillagkeresők – Adventi útikönyv Ferenc pápától
Szent István Társulat, 2023
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
