A pécsi Havas Boldogasszony-templom két napon át tartó búcsújának egyik eseménye volt augusztus 5-én a horvát nyelvű szentmise, amelyet Almási Róbert bellyei plébános, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye horvátországi magyarokért felelős referense celebrált.
Az idei horvát nyelvű szentmisére érkezők talán kavicsot is hoztak magukkal, gondolva az elődökre, akik több mint 300 éve a hagyomány szerint vállukon, hátukon, kezükben hordták az építőanyagot Na Brdice, azaz a hegyre.
Máger Róbert templomigazgató vezetésével fél nyolckor indult a körmenet az Ágoston téri templomtól a Havi-hegyre. Az úton a hívek a keresztutat imádkozták, felváltva magyar és horvát nyelven, ahogyan az ének is szólt.
Máger Róbert a szentmise elején köszöntötte a horvátországi vendég plébánost, Almási Róbertet, akit tíz éve szenteltek pappá, és aki a szentmise bevezetőjében a következőket mondta: „Miközben ma reggel a harangok ünneplésre hívnak bennünket, az Egyház Szent Pál apostol szavait állítja elénk a liturgiában: »Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született.« (Gal 4,4) E szavak feltárják előttünk a mai ünnep mély titkát. Arra emlékeztetnek bennünket, hogy
Almási Róbert homíliájában többek között arról is beszélt, mennyire fontos az emberek számára az Istennel töltött idő.
„Hányszor mondjuk: Nincs időm…!
Az idők teljességének középpontjában Mária áll. Isten őt választotta ki, hogy az ő »Legyen nekem a te igéd szerint« válaszával megváltoztassa a történelem menetét. Mária nem azért lett nagy, mert nagy dolgokat vitt véghez, hanem mert engedte, hogy Isten cselekedjen az életében. Ezért a Magnificatban sem önmagáról beszél elsősorban, hanem az Úrról: »Nagy dolgokat művelt velem a hatalmas.«”
Az ünnepi szentmise énekszolgálatát hagyományosan Magyar István Emil látta el. A kántor így vallott érzéseiről, elkötelezettségéről: „A Havas Boldogasszony-templom a pécsi Havi-hegyen nem csupán egy történelmi kegyhely, hanem a generációkon átívelő hűség, a családi gyökerek és a baranyai nemzetiségi összetartozás szent találkozási pontja, ahol az orgonaszó, a magyar, horvát, német nyelvű imák egyetlen közös imádsággá olvadnak össze. A bérmakeresztapám, Lőrincz Sándor atya nyomdokain járni és ugyanazon szent helyen évtizedeken át szolgálni élő kapocs a múlthoz. A magyar, horvát és német misék Pécs gazdag kulturális múltját és befogadó, tiszta lelkét mutatják meg.
A Havi-hegy nekem tehát az összetartozásnak, a hit mély megélésének, a szeretetteljes emberi kapcsolatoknak a csodálatos helye! Itt lenni, együtt énekelni mindig boldogsággal, örömmel töltött el az elmúlt sok-sok évben! Remélem, hogy még sokáig együtt lehetünk imádságban és szeretetben!”
A Havi-hegyi templomot hagyományosan a Pécs környéki, illetve pécsi horvátok is látogatják. Géczi Marica nyugdíjas nevelőnő Kátolyban lakott gyermekkorában, emlékszik arra, hogy nagyszüleivel többször eljöttek a körülbelül 40 kilométerre levő pécsi templomhoz, rémlik neki, hogy öregapja melyik padban ült. Testi-lelki bajában sokszor fohászkodott a Szűzanyához, akihez eljön máskor is: minden hónap 13. napján, amikor a Fatimai Szűzanyához imádkoznak a horvát nemzetiségi hívek is.
Gyermekkoromból jól emlékszem, hogy nagymamámmal én is részt vettem ezen az ünnepen Pécs egyik legszebb pontján. Bízom benne, hogy az idei tábor résztvevői közül is sokan őriznek majd hasonló emlékeket felnőttként, és lesz majd kinek továbbadniuk mindazt, amit ma még közösen őrzünk, és ami összeköt bennünket.”
Almási Róbert szavai a fiatalokhoz is szóltak: „Senki sem ismeri jobban gyermekei idejét és szükségleteit, mint az édesanya. Így van ez Máriával is.
A szentmise végén Máger Robert templomigazgató megköszönte mindenkinek a jelenlétet, és örömét fejezte ki, hogy a Havi-hegyi kápolna és a Szűzanya kiemelt szerepet kap az egyházmegyei horvátság hitéletében.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Szöveg: Taragyia Györgyné/Horvát Referatúra
Fotó: Bálity Szilveszter, Taragyia György
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
