Közérdek vagy vállalati profit? Mészáros Richárd2026. 08. 09., v – 18:57
Az idén nyáron már másodszor kialakult kíméletlen hőhullám és a számos térséget érintő jelentős csapadékhiány következtében Európa több részén kritikus energiaválság bontakozott ki: különféle erőműveket kellett részlegesen vagy teljesen leállítani, mert nincs elég víz a normál működésükhöz vagy biztonságos működtetésükhöz. Ez óriási gond, mert energiazabáló korban élünk.
A Dunát, a Rajnát, a Pót és más nagy folyókat történelmi rekordnak számító alacsony vízszint sújtja. Szlovákiában a Bősi Vízerőmű csökkentett módban működik. Az érintett országok például Lengyelország, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Hollandia és Franciaország.
Számos nehéz- és vegyipari óriás, valamint globális üdítőital-gyártó is kénytelen drasztikusan csökkenteni a termelését, de többnyire nem állami korlátozás miatt, az ok csupán a működés ellehetetlenülése: az alacsony vízállású folyókon nem jut el hozzájuk a szükséges nyers- és alapanyag, vagy nem áll rendelkezésükre elegendő hűtő- és technológiai víz.
A tiltások Európában többnyire az átlagemberek mindennapjait érintik. A hatóságok ugyanis gyakran tudatosan védik az ipart, így a nagy vízigényű gyárak és üzemek sokszor mentességet élveznek. Felháborító. Mintha el akarnák hitetni az emberekkel, hogy mindez értük történik, mert a termelés megóvásával a munkahelyeket védik. Nevetséges. A nagy vízfelhasználású vállalatok akkora nyereséget termelnek, hogy semmit nem ártana nekik, ha az évenkénti egy-két hőhullámmal párosuló szárazság idején hatóságilag leállítanák őket. Ettől még egyetlen munkást sem kellene kirúgniuk, sőt ezt törvényileg is meg kellene tiltani. Egy-egy ilyen kényszerű leállás a természetnek is fellélegzést jelentene, és hosszú távon a javunkat szolgálná. Csak bátor politikusok kellenének hozzá.
Szlovákia legértékesebb természeti kincse a víz. A palackozóüzemek többsége mélyfúrású kutakból szivattyúzza fel a talajvizet. E mély vízrétegekre egy-két hét alatt nincs hatása a drasztikus felszíni vízfogyásnak. Ezért védekezhetnek azzal, hogy tevékenységük nem árt a természetnek. De árt. Hosszú távon a lassú ártalom is az itt élők kárára válik. E kettősség a politikai gonoszság bizonysága: miközben egyesek a vízkincset súlyos aszály idején is kiszivattyúzhatják, a felszínen a mezőgazdaság súlyos károkat szenved. Az eredmény: tovább gazdagodó „vízcsomagolók”, velük szemben pedig durva terméscsökkenés vagy teljes terméskiesés.
Csak reménykedhetünk, hogy a jövőben másként lesz. Mindent addig kellene megvédeni, amíg van. Nem utólagos vészhelyzeti megoldásokat kell drágán alkalmazni. Előre kell gondolkodni! Ha akad is előre gondolkodó, hiába, ha a politika jobban hallgat gazdag gyárosokra és üzemtulajdonosokra. A gazdaság és a gazdagok személyesen is (gondoljunk házi medencéikre) sokszor felmentést kapnak a korlátozások alól, miközben az átlagembernek azt mondják: most baj van, ne locsolja a kis kertjét. Ez egy szóval összefoglalva: disznóság.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
