November 9-én Ferenc pápa Roberto Pasolini kapucinus atyát, a milánói Észak-olaszországi Teológiai Kar bibliai egzegetikatanárát nevezte ki a Pápai Ház új szónokának. Advent első vasárnapi elmélkedésében a szónok arra mutat rá, hogy a minket körülvevő valóság megrémiszt minket, de eljön Jézus, hogy fölemelje fejünket, mert közel a szabadulás.
Advent időszakában megújul bennünk a várakozás, hogy az Úr, aki már belépett a történelembe, eljöjjön és beteljesítse azt. Rövid, de intenzív időszak ez, amelyben virrasztani nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, elalszunk, leheverünk valahova. Éppen ellenkezőleg:
– kezdte elmélkedését Pasolini atya.
Még akkor is, ha a valóság – ahogy erre az evangélium emlékeztet – gyakran félelemmel tölt el: szörnyű jelek, aggodalmak, félelmek, háborúk, földrengések, természeti csapások… Az evangélium egyenesen azt mondja, hogy mind meghalunk a félelemtől a valóság láttán, és ez több okból igaz. És mégis Jézus azt mondja ezekben a pillanatokban:
Jó lenne, ha meglenne ez a képességünk. Hogy lehet ezt elérni? Jézus két fő támpontot ad hozzá.
Az első az, hogy ne nehezítsük el a szívünket. Vannak hibás vágyak a szívünkben, olyan dolgok, amelyek lelassítják az életritmusunkat, mert olyasmit keresünk a valóságban, ami nincs. Ha nem akarjuk elnehezíteni a szívünket, akkor újra rá kell találnunk vágyaink megfelelő mélységére, megérteni, hogy mi az, amire igazán vágyunk, és hogy a valóság mit kínálhat nekünk.
Aztán Jézus azt mondja: „Virrasszatok és imádkozzatok”. Nem elég imádkozni, előbb jól ki kell nyitni a szemünket és virrasztani. Ez nagyon fontos útmutatás, mert
Advent időszaka pedig éppen így kezdődik, hogy kinyitjuk a szemünket, belépünk a szívünkbe, és elkezdünk imádkozni – zárta advent első vasárnapi elmélkedését a Pápai Ház szónoka.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
