Minden apró „normalitásmorzsát” értékelni és becsülni kell. Nem érdemes legyinteni, mondván, csepp a tengerben, írni kell róla és kiemelni, hivatkozni rá, ez a követendő példa. Ezúttal Lengyelországot említhetjük ilyen tekintetben.
Történt ugyanis, hogy 2019 elejétől fogva az ország déli területein több tucat városban jelentek meg „LMBT-mentes” övezetek. Ez nem jelent mást, mint hogy ezeken a területeken nem ildomos a deviáns propaganda.
Az irány helyességét rögvest aláhúzza az a tény, hogy kiverte a biztosítékot. Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén elfogadtak egy állásfoglalást, mely elítéli Lengyelországot. Arra szólították fel őket, azonnal vonják vissza, az ő megfogalmazásukban a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű és interszexuális, s még ki tudja, miféle „kisebbségek” jogait támadó rendelkezést.
Az EP-képviselők 463 szavazattal, 107 ellenszavazattal és 105 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalásban fejezték ki félelmeiket. Azért, ahogy ők mondják, egyes államok hivatalnokai, nemzeti és helyi önkormányzatok, politikusok gyakran támadják az „LMBT-hez tartozó embereket”.
De említésre került az a román népszavazás is, mely szerintük indokolatlanul szűkítette volna a család fogalmát. És szóba került természetesen hazánk is, mert állítólag itt folyamatos támadásoknak vannak kitéve az ilyen központok. Nyomatékosították, az Európai Bizottság legyen éber, kísérje figyelemmel az uniós pénzek elköltését. Mert bizony-bizony, ezek az összegek nem használhatók fel „diszkriminációra”.
Magyarán normális célokra.
De ez még nem volt elég.
A képviselők elítélték továbbá, hogy egyes tagállamok hatóságai az oktatási intézményekben és az iskolákban is fellépnek az LMBT-lobbival szemben. Arra emlékeztettek, hogy az iskolák dolga minden gyermek alapvető jogainak megerősítése és védelmezése. Kijelentették, hogy az uniós bizottságtól és a tagállamoktól konkrét fellépést várnak az LMBT-közösség tagjainak támogatására.
És arról még ezek szerint nem is értesültek, hogy „döbbenetes” módon megszüntették az egyik veszprémi gimnáziumban a gendersemleges WC-t, bármit is jelentsen ez. Arról egyelőre nincs információnk, Cseh Katalin kérte-e már a NATO beavatkozását, egy finom kis szőnyegbombázás képében Veszprém városa felett.
Valójában szó nincs itt semmiféle toleranciáról, és egyéb más, képmutató liberálisok által hangoztatott értékről. A genderizmus (LMBTQ+…stb.) a kultúrmarxizmus 21. századi csodafegyvere, az újracsomagolt totalitás.
Lépésről lépésre megfigyelhető a folyamat. A klasszikus bolsevik módszereket sutba dobták, ma már nem a munkásréteg tartozik a kegyeltek közé mint fellázítható tömeg, hanem a harmadik világból érkezők, és jó ideje már legújabban a szexuális kisebbségek. Ez annyiban újszerű, hogy ezek közül a szexuális kisebbségekből a legtöbb még csak nem is létezik a valóságban. Tudja valaki, a „tudomány” jelen állása szerint hány „társadalmi nem” létezik? Egyre több, talán már elérte a 100-at is. Az ő érdekükben emelnek szót a hivatásos rettegők.
Pedig attól, hogy egy országban létezik nagyjából 1 darab illető, kinek fixa ideája, teszem azt, hogy ő egy szexuálisan túlfűtött homokos pingvin, annak nem a magukat buzi pingvinnek vallókat kell keresnie és jogokat követelve vernie a tam-tamot, hanem sürgősen orvoshoz szükséges fordulnia…
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
