Gazda Zoltán
Reggel, mint mindig, letakarítom a húszszemélyes födött udvari telephelyünk, filagóriánk asztalait, padjait. Naponta többször meg kell tennünk, mert a város egyik legforgalmasabb utcája, a Petőfi Sándor még nincs leaszfaltozva, s a por mindent belep. Talán tervben van 2026-ban. Az is vigasz.
Letakarítom, tudott, de mégis meglepő, hogy az esti, hasonló művelet óta majdnem ujjnyi por lep be mindent. Nos, azért ehetünk. Olyan szép s más, mint a tömbházban! Cuccolunk ki, hordjuk a kajákat, s még Ropi kutyánk, a blokklakó német juhász is vidám, hogy mellettünk csepegtetheti a nyálát a finomabbnál finomabb falatok láttán. Nagy állat, de sokkal türelmesebb, mint én. Magasra hegyezett füleivel szépen pihen a kiégett füvű udvar közepén. (Közben be nem jelentett bombázógépek repülnek fölöttünk riasztóan alacsony szinten.)
Nem kicsi a távolság a ház és a filagória között, de minden finommal megtelik az asztal. Számolunk, húszig még a padon is bőven akad hely. Mérgesít közben a por, az utcáról naponta beáradó szemét, de nem tehetek róla. Vízvezeték-javítás miatt most alig tudok a kapun beállni, egy hétig nem is sikerült, de a közüzemek végezte a munkálatokat, nekik kell megjavítaniuk a maguk mögött hagyott gödröket is. Nem teszik, de azért láttam felelős tekintetüket, reggel a tűzcsapokat próbálták ki, spriccelt órányit sugárban a víz, kérdezni mertem, ha a pincénkbe is befolyna, miként szokott, ki a felelős, lezserül seperték le az asztalról, hogy ők nem.
Terítettünk, de bőg a zene úgy, hogy nem is lehet beszélgetni, s nem is egy helyről, két irányból. A csipkés kombiné nem a mi műfajunk, egyenesen utáljuk, figyelmeztetünk, majd újabb próbálkozásra fenyegetünk is a rendőrséggel, de nem megy, még hangosabban eresztik.
Mi marad hátra egy olyan parasztnak, akinek családja több száz éve itt él, s betelepednek melléje és engedély nélkül kétszer akkora házat emelnek újszomszédék, akik ezáltal a kertjét is használhatatlanná teszik?
Hallgatják pár napos gyenge szabadidejük alatt a bőgő kombinét, s kiérdemlik az új beköltözöttek utálatát is, akik sem a ritmuson, sem a hangerőn nem hajlandók lazítani, megvették a területet, ők az urak! Az új urak! Mehet a muzsika!
Gazda Zoltán
A szerző felvétele
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
