Rendhagyó és rövid poszt lesz, egy kis köszöntés, ami egyszerre személyes, mégis egyszerre egyetemes. A szavak könnyűek, könnyű őket papírra vetni, mégis, minden egyes szó mögött hosszú évek örömei, boldog, vagy épp kevésbé boldog pillanatai vannak. Mindannyiunknak.
Drága anya!
Köszönöm, hogy ha ideges voltam, megnyugtattál, köszönöm, hogy ha türelmetlen voltam, türelmet adtál. Köszönöm, hogy ha fáradt voltam, pihentettél, köszönöm, hogy ha elszálltam volna, a földön tartottál. Köszönöm, hogy ha bajban voltam, segítettél, hogy megmutattad az utat, és hagytad, hogy végigmenjek rajta. Köszönöm a kis dolgokat és nagy dolgokat, így délutáni végtelennek tűnő matek korrepetálást. vagy hogy lakást vehettem. Köszönöm, hogy ha sírtam, nem mondtad, hogy katona dolog, hanem sírhattam, köszönöm, hogy ha boldog voltam, velem örültél. Köszönöm, hogy ha csalódást okoztam, megbocsájtottál, és köszönöm, hogy a sikerhez hozzásegítettél.
Végül pedig: köszönöm, hogy vagy nekem, köszönjük, hogy vagytok nekünk!
Bazsó Bálint
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
