Hadd szóljak én is pár szót Bayer Zsoltról
Szentesi Zöldi László
„Na, akkor hadd szóljak én is pár szót Bayer Zsoltról. Már csak azért is, mert a barátom, és hosszú évekig egy szerkesztőségi szobában dolgoztunk. Jól ismerem tehát, nem csak olvasom.
Zsolt nyilvánvalóan ugyanolyan nevetségesnek tartja, mint minden gondolkodó ember, hogy ő a téma napok óta. Igazi magyaros aránytévesztés: végül is kicsoda Bayer Zsolt? Felelős miniszter, államtitkár talán? Nagy hatalmú kurátor? Nagyvállalkozó?
Nem. Bayer Zsolt újságíró. Mégis úgy beszél róla mindenki, mintha valami hatalmi központ lenne.
És ne jöjjön senki az ötös számú tagkönyvvel, persze, az sem lényegtelen az ő életében, de a mostani vita nem is arról szól. Bayer Zsoltot újságíróként támadják, beszéljünk akkor az újságíróról, ne Orbán Viktor barátjáról. Jó újságíró Bayer? Jó. Jó író? Elég jó (bár Kosztolányi jobb…). Zavaró, amikor trágár szavakat ír a publicisztikáiban? Én biztos nem írnék hasonlókat. Joga van úgy írni, ahogy akar? Szerintem igen, amíg engedi a munkáltatója. Ennyi.
Akkor most lássuk, hogy Bayert valójában miért gyűlölik. Azért gyűlölik, mert velük, az elméleti huszárkákkal, az íróasztal barátaival, a finom, de végtelenül gyáva és beszari tollforgatókkal szemben, akik ha balra lépnek egyet, utána jobbra muszáj kilendülniük, Zsolt magáról az életről ír. Lehet, hogy téved, lehet, hogy néha durva, modoros vagy ismétli magát, de eljegyezte magát az élet valódi eseményeivel. Nem légüres térben mozog, hanem világot látott, tapasztalt, a Kárpát-medence minden szegletét ismerő ember. És ezt az olvasó megérzi. A nyers igazságokat az emberek mindig többre értékelik az intellektuális lapításnál. Mindazok, akik nagyon függetlennek és tényszerűnek látják önnön munkásságukat, pusztán a lényegről feledkeznek el: embereknek, és nem robotoknak írunk. és ha nincs véleményünk, akkor felesleges írnunk, akkor csak heveny szellemi maszturbációt folytatunk, arra meg minden kamasz értelmiségtanonc képes.
Hát, ebben jó Bayer. A valóság megjelenítésében. Nem mondom, hogy élete minden percében, mert írt ő közepes cikkeket is, mint ahogy valamennyien írunk ilyeneket. de hogy saját stílusa van, s hogy az életműve megmarad az időben, holtbiztos. De a legfontosabbat a végére hagytam.
Bayer Zsolt szelep a rendszerben. Szűrő. Rajta keresztül szivárog ki a légtérbe a szabadság elfojtott, mélyről előtörő szelleme. Kimondja helyetted, amit gondolsz, kimondja helyetted, amit talán nem is mernél. Ez a típus dacol mindig a a kor realitásaival, ez a fajta dobja oda a kesztyűt a gazdagok és hatalmasok szemébe. Zsoltról szólván ugyanis ne felejtsük el, hogy ő mindig magyar és antikommunista volt, akkor is, amikor néhány hónapra (felsőbb jóváhagyással) a Népszabadság munkatársa lett. Ezért is kellett távoznia onnan. Nem illett a képbe. De azért persze, máig ez a fő téma, az ő néhány hónapos népszabadságos munkája, mintha az életműben bármit is számítana a nagyon is kimódolt és tudatos irányváltás, amelyről a közvélemény persze, semmit nem tudott, amíg Zsolt el nem mondta őszintén, mi történt. Bayer akkor is magyar és antikommunista volt, amikor lehallgatták a telefonjainkat, megfigyeltek bennünket. Igen, a Gyurcsány-korszakról beszélek. Majd egyszer megírom, milyen dolgok zajlottak akkor.
Nézem, nézegetem, kik adták vissza eddig a lovagkereszteket. Micsoda nevek, micsoda életpályák. Munkásőrből lett bankár, penetráns kommunisták, feketeöves SZDSZ-sek, gazemberek sokasága. Hát, Bayer Zsoltnak se hatalma, se pénze nem volt és nem lesz annyi, mint ezeknek volt és van. De azért Bayer Zsolt, az újságíró a közellenség, nem a gyilkos diktatúra köztünk élő szolgái.
Ja, és Bayer Zsolt a barátom is. Már csak ezért is el a kezekkel tőle. :) Különben szétrúgom mindenki seggét, hogy hű legyek Zsolt barátom szelleméhez.
Szeretettel: Szentesi Zöldi László”
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
