Nem érdekelnek se a zsidó (identitású, félidentitású, származású, vallású, bármilyen), se a mélymagyar, se a komcsi, se a keresztény, se polgári, se a beképzelt sérelmek — ezeket teljesen szubjektív problémáknak tartom, amelyeknek a demokratikus politikában semmi keresni valója. Úgysem lehet igazságot tenni közöttük, az ápolásuk viszont garantáltan dögvészt hoz egy országra, mint a mellékelt ábra mutatja. Elegem van abból, ahogy az értelmiség összekeveri a saját fontoskodását az ország fontosságával, a saját identitása feletti nyafogást a közéleti cselekvéssel, a saját pozícióinak védelmét a demokrácia és a közjó védelmével, és a belterjes szenvelgést — amire a leginkább kész — leginkább mindennel. Konstruktív gondolkodás? Na, olyan nincs. Politika mint ideológia és ressentiment? Fájn, nyamm.
Nem kicsit, nagyon elegem van abból, hogy A úgy tartja csak kibékíthetőnek a helyzetet B-vel, ha az utóbbi elfogadja az ő nyavalyáit, és viszont. Polgárosulatlan a magyar nép, nem tudja megőrizni fejlődésének alapjait? Elherdálja a jövőjét, beugrik a manipulációnak, nem kel fel az agresszió ellen? Ilyen értelmiség mellett ki csodálkozhat ezen?
Ránk fér egy világháború utáni német típusú fordulat a közgondolkodásban, amikor nem az Élet Menete és a Békemenet között lehet választani, hanem (még mielőtt ezekből bárki választana) létrehozzuk a közös társadalmunk fejlődésének alapjait szigorúan nem ideológiai, nem sérelmi, nem a múlttal elszámolni akaró módon. Nem véletlenül a németek sem folytatták le a közelmúltjuk megvitatását az ország helyreállítása előtt. Kell egy új Rend, amelyik nem akar igazságot tenni a régi Rendetlenségben, mert ha így tenne, pillanatokon belül áldozatul esne neki. Nekünk minimum száz évet kell lezárnunk úgy, hogy egy darabig — amíg kellően erősek nem vagyunk hozzá nemzetileg — felé se nézünk. A konzervativizmusnak nincs még itt az ideje. A polgári konzervativizmusnak van, amely a polgárság lehetőségeit próbálja rekonstruálni és konzerválni a jövőnek. A polgári konzervativizmusban a polgárság a lényeg — a konzervativizmus erre irányul. A hiányában pedig ezt hozza létre.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
