Kós Hubert: Bowman megtanította nekem a „process”-t – interjú az Év férfi sportolójával Orosky Tamás2025. 01. 15., sze – 15:43 Budapest |
Az év férfi sportolója volt talán a leginkább megjósolhatatlan végkimenetelű kategória a hétfői budapesti gálán: a három úszó közül végül Kós Hubert nyerte el a címet a sportújságírók ankétján, megelőzve az ugyanúgy olimpiai bajnok Rasovszky Kristófot és az ünnepségen részt nem vevő Milák Kristófot.
A 21 éves Kós az Operában is pont olyan volt, mint egész évben 2024-ben:
összeszedett, kiegyensúlyozott, kellően magabiztos.
Csakúgy, mint minden egyes hosszát a medencében, a válaszait is átgondoltan, racionálisan építette fel, mégis hagyott teret a spontaneitásnak is: két interjú közt általában azt ecsetelte, milyen nehézkes volt londoni átszállással Budapestre jutnia, vagy hogy edzőjét, Bob Bowmant még karácsonykor sem tudta megpuhítani, és 29-e helyett egy nappal korábbra kellett áttetetnie a repjegyét.
Tavaly olimpiai bajnok lett, a Duna Arénában pedig rövid pályás világbajnoki címet szerzett. Kijelenthetjük, hogy 2024 tökéletes év volt az Ön számára?
Igen, ilyen egy tökéletes év, a decemberi világbajnokság után magam is így összegeztem 2024-et. Bár nemigen mondhatja ki ezt egy sportoló hangosan, és az edzőm nem is szereti hallani tőlem, hogy valami tökéletes – szerintem ezt nem is fogom neki elmondani… De azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé az év elején, azt mind el tudtam érni, és nagyon örülök neki. A világrekord is majdnem sikerült, amiről nem is gondoltam, hogy meglehet, de két századon belülre kerültem a csúcsidőhöz képest. Majd lehet, egy nap ez is meglesz.
Mit jelent Önnek az Év sportolója-díj? Csak emiatt repült haza Amerikából.
Nagyon sokat jelent. Nem gondoltam volna soha, hogy 21 évesen én itt állhatok majd az Opera színpadán ezzel a díjjal a kezemben, sőt arra sem, hogy egyáltalán valaha elnyerhetem ezt a címet. Ez tényleg hatalmas dolog, nagyon-nagyon örülök neki.
Változott valami az életében a tavalyi sikerek után?
Nem változott. Az a szerencsém, hogy Amerikában ugyanolyan a helyzetem, mint korábban is volt. Bobnak már harmincvalahány olimpiai aranya van edzőként, úgyhogy az én egy plusz elsőségem nem jelent semmit ebből a szempontból, mert átélte már ezt jó párszor. Ugyanúgy kezelnek, mint eddig, és a gála másnapján ugyanúgy jelentkeznem kell a munkára. Örültem, hogy itt lehettem a díjátadón, ki kell élvezni ezeket a pillanatokat, de aztán ugyanúgy kell folytatni mindent.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A tévé előtt mindenki átélhette a hétfő esti 67. M4 Sport Az Év sportolója-gálát, a jelöltek és vendégek vörös szőnyeges érkezésétől kezdve az élő adás bakijain keresztül egészen a köszönőbeszédekig. Szubjektív benyomásaink következnek az Opera III. emeleti középülésének egyik jobb oldali székéből.
Ez már megint hosszú lesz
– sóhajtott fel az egyszeri tudósító, amikor kiderült, hogy minden egyes kategória jelöltjei külön vonulnak be a párjaikkal, kísérőikkel a műsor elején, szép lassan betöltve az ismét a színpadon elhelyezett két „lelátót”. A tippünk helyesnek bizonyult, a két és fél órán is túlnyúló gála vége felé már eléggé feszengtek a nézők az Operában. Mégis, a hosszas bevezetőnek szerintünk volt értelme: ráirányította kicsit a figyelmet azokra, akikről gyakran alig esik szó: a házastársakra, szülőkre, családtagokra, barátokra és barátnőkre, akik megteremtik a sportolóknak és a szakembereknek a hátteret, hogy teljes mértékben a „munkájuknak” élhessenek. A sok lemondással, kezdetben nem egyszer anyagi áldozattal járó támogatásért joggal jutott nekik is a tapsból és füstgépekkel teremtett rocksztár-érzésből.
Bár az egész este a legjobbak ünnepléséről, a dicsőségről szól, Szöllősy György, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökének megnyitó beszédében hangsúlyos szerepet kapott a szolidaritás: a súlyos beteg Ónodi Henrietta olimpiai bajnok tornász gyógykezeléséhez sportos ereklyék árverésre bocsátásával is hozzájárultak. S természetesen pár pillanat erejéig megemlékeztünk Keleti Ágnesről is. A világ legidősebb olimpia bajnoka évről évre állandó vendége volt a gálának, s volt olyan alkalom, hogy Mészáros György kollégánktól néhány széknyire ülte és kommentálta végig a műsort a maga sajátos stílusában. A sors kegyetlen fintora, hogy már egyikük sem tud mesélni az élményeiről.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
A legjobb edzőnek választott Golovin Vlagyimir a díjat megköszönve akaratlanul is megvillantott valamit abból, minek köszönhetően halmozza a sikereket. A női kézilabda-válogatott odesszai születésű szövetségi kapitánya utánozhatatlan módon töri a magyart, ebből is következően egyedien és mindig lényegre törően fogalmazza meg a mondanivalóját, amire mindenki odafigyel: hétfő este épp azt, hogy az ő díja egyúttal minden edzőé. S hogy mennyire nem csak szóvirágnak szánta mindezt, jól jelezte, hogy hirtelen ötlettől vezérelve lekoppantotta maga mellé a frissen kapott serleget, és maga is megtapsolta kollégáit. Bravó!
Spontaneitásból mellesleg a vártnál jóval nagyobb adagot kaptunk a gálán. Mindig szokott akadni egy-egy lazább, show-menesebb díjazott/díjátadó – ezúttal Risztov Éva nyitotta a sort, aki Schmidt Ádám bókjára vágta rá csípőből, hogy „Ezzel egyetértek” és jelentette be az államtitkár helyett a kategória győztesét. Emellett azonban számtalan kisebb-nagyobb bakit kellett rögtönözve korrigálni. Mégsem amatőrizmusnak éreztük elsősorban a történteket. Megéltünk már merev és vérprofi műsorvezetést is az évek folyamán, Molnár Mátyásnak köszönhetően most leginkább az emberi jelző jut eszünkbe. Néha sutábban, néha egészen frappánsan vágta ki magát a váratlan helyzetekből, de mindig szeretnivalóan és viccesen tette azt. A társházigazda Csisztu Zsuzsa is mosolyt csalt az arcunkra, igaz, más okból: a jó messzire maga elé nyújtott karja, hogy el tudja olvasni a műsorvezetői segédlapocskáit vagy a mikrofonba kopogó fülbevalója már kevésbé tanúskodik felkészültségről.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert, a nőknél pedig Gulyás Michelle lett a 2024-es év sportolója Magyarországon. A női kézilabda-válogatott, a párbajtőrözők és Csoboth Kevin sem maradt díj nélkül a gálán.
A férfiaknál három olimpiai bajnok úszó, Kós Hubert, Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf közül került ki a győztes. A díjat az olimpiai bajnok, Európa-bajnok és rövid pályás világbajnok Kós Hubert nyerte.
A nőknél az ötkarikás aranyérmes öttusázó Gulyás Michelle, a kézilabdázó Klujber Katrin és a Párizsban szintén diadalmaskodó tekvondós Márton Viviana került a legjobb három közé, közülük végül Gulyás Michelle-é lett a kitüntetés.
Az év csapata az egyéni sportágak versenyében a férfi párbajtőr-csapat (Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely) lett, míg a hagyományos csapatsportágak közül az EB-bronzémes és olimpiai hatodik helyezett női kézilabda-válogatottat választották a legjobbnak.
Az év sportpillanata Csoboth Kevin utolsó perces gólja lett a labdarúgó Eb Magyarország–Skócia csoportmérkőzésen.
Az év edzőjének Golovin Vlagyimirt, az Eb-bronzérmes női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányát választották, aki Szokolai László úszóedzőt és Dancsházy-Nagy Tamást, a férfi párbajtőrözők edzőjét előzte meg.
Az év fogyatékkal élő sportolói Konkoly Zsófia (kétszeres párizsi paralimpiai bajnok úszó) és Kiss Péter Pál (párizsi paralimpiai bajnok kajakos KL1 200 méteren) lettek. Csapatként a női kerekesszékes vívóválogatott győzött.
A Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa Bölöni László labdarúgóedző lett.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
S azért essen szó még a főszereplőkről. Azokról a sportolókról és szakemberekről, akik a színpadon (a próbával együtt) végigült három óra után készséggel állták az újságírók rohamát és válaszolgattak a kérdésekre még jóval este 11 után is. (Persze vannak kivételek, de ne legyünk ünneprontók.) Kós Hubertet szigorú amerikai edzője már a másnap kora reggeli géppel várta vissza Amerikába, az Év férfi sportolója mégsem viharzott el, hogy minél több időt ünnepelhessen a családjával, hanem a legutolsó médiás kérését is teljesítette, a női győztes Gulyás Michelle-lel egyetemben. A 71 éves Bölöni László pedig mint egy csillogó szemű kisgyerek, szinte folyamatosan magához szorította, egyetlen pillanatra sem eresztette el az Életműdíjat, még interjúzás közben sem. Elvégre, ahogy meghatóan a beszédében is mondta, az édesanyjához készült vele másnap.
Úgy tűnt, hogy míg a korábbi években a hatalmas motiváció és akarás néha a visszájára fordult és agyonnyomta, addig mostanra ezt sikerült átfordítani egy abszolút magabiztos versenyzésbe, tudatosan felépített úszásokba. Mi volt ehhez a kulcs?
Én kiskorom óta nagyon nagy úszó akartam lenni. Ebben csak annyi volt a probléma, hogy volt, amikor túlságosan nyerni akartam egy-egy versenyen, vagy túlságosan jól akartam szerepelni. Ez pedig nem segített, sőt, rosszat is tett a teljesítményemnek. Amikor elhatároztam, hogy Amerikában fogok készülni a továbbiakban, és Bob Bowman lesz az edzőm, és olyan csapatba megyek, ahol több olimpiai és világbajnok úszik, valahogy át tudtam gondolni ezt az egész dolgot a fejemben. Hogy most már én is oda tartozok ebbe a világelitbe.
Ugyanazokat az edzéseket végzem el, mint a világsztárok, így ha jobban megcsinálom azokat a tréningeket, mint ők, akkor biztosan én is ott lehetek a világ tetején egy nap.
Onnantól kezdve indult el ez a most már talán sikerszériának is nevezhető sorozat. Csak egy rövid pályás Európa-bajnoki cím hiányzik most már az aranyak közül. (nevet)
Akkor az lehet a siker titka, hogy a magyar edzők által megtanított alapok – amelyek a szerepét Bowman is sokszor hangsúlyozta – mellé egy más iskola, más szemlélet is jól jön?
Nekem nagyon sokat jelent(ett), hogy Amerikában készülhetek, de mindenki más helyzetben van. Nekem ez kellett, de másnak lehet, hogy másra van szüksége. Nagyon sok jó úszó itthonról lett olimpiai bajnok, és nekem is csak mintegy két év kellett ehhez Amerikában. Vagyis nem arról szól a dolog, hogy ki kell menni az USA-ba, ha valaki jó úszó akar lenni. De nekem, mint olyan embernek, aki nagyon szeret versenyezni és nagyon szereti, ha edzésen is olyanokkal úszhat, akik világsztárok színvonalán vannak, kellett ez, hogy kimenjek a tengerentúlra. Így lettem olimpiai bajnok.
Bár az edzőjével kevés kapcsolata van a magyar médiának, lassan így is legendássá válik az alakja, a szigora. Mit szeret, kedvel vagy épp tisztel benne a leginkább?
Azt, hogy amikor odamentem, ő elmondta, meg fogja tanítani nekünk a tervét:
azt a valamit, amit ő csak „process”-ként (folyamat) emleget.
Ezt minden versenyen alkalmaztuk, és mostanra már teljesen begyakoroltam, hogyan kell viselkedni egy versenyen, hogyan megyünk bemelegíteni, hogyan megyünk a versenyszámra. Fejben mire kell figyelni, mire kell gondolni és hogyan kell átgondolni mindent, és aztán a verseny után is hogyan kell viselkedni. Amikor ezeket a dolgokat megtanultam, egyszeriben sokkal könnyebb lett az életem versenyzőként, mert nem gondolkoztam túlságon sokat azon, mi lesz, hanem azon, hogy mi van most, az adott pillanatban és hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy jobb lehessek. Ez nagyon sokat számított nekem.
És mi az, amit megváltoztatna Bowmanen?
Ő nagyon szereti azt, ha dolgozunk, és kevésbé szereti azt, ha valaki pihen. Nehéz eldönteni, mikor fogok pihenni, de mindenképp mondani fogom neki, hogy kell egy kis kikapcsolódás így a világbajnokság után. Mert nem lehet ezt azért folyamatosan csinálni, az olimpia után is csak másfél hét szabadságot kaptam. Persze fontos volt nyilván, hogy felkészüljek a hazai rövid pályás vb-re, és örülök is, hogy jól sikerült, de érzem azt, hogy szükségem lesz majd egy picike szünetre. Remélem, lesznek ilyen piros betűs dátumok az idei naptáramban…
Kapcsolódó cikkünk
Hányan sírtunk együtt Bölöni Lászlóval a hétfő esti gondolatai után? A budapesti Operaház közönsége tapsolt, mi, határon túli magyarok meg a tévé előtt elérzékenyültünk, mert együttéreztünk vele, sorstársként éltük bele magunkat a helyzetébe.
Életműdíjat adtak annak a volt romániai labdarúgónak, kiváló edzőnek, aki valahol bennünket is képviselt, odavitt mindannyiunkból valamit a hagyományos sportgála színpadára. A határon túliakból, az anyaországon kívül rekedtekből, akik nagyszüleik, szüleik kitartása révén itt nőttünk fel, itt élünk, nekünk ez a sors adatott meg. Mi (Cseh)szlovákiában, Bölöni, aki büszke arra, hogy nem nyelte el nyugat-európai futball mélysége, székelyföldi-romániai-franciaországi magyarként.
Nem véletlen, hogy futballékszerünk, a DAC himnuszára érkezett a színpadra. Róla is szól(t) a Nélküled. Mindannyiunk befogadásáról abba a közegbe, amely magáénak tartja és évente a magasba emeli az anyaország sportkiválóságait. Ebbe bekerülni, életműdíjat átvenni, mindent felülmúlt, még Bölöninél is, pedig bő hét évtized alatt átélt sikereiből bőven lett volna mit kiemelnie. Nem tette, mert érzelmei nem engedték, hogy másra gondoljon.
1998-ban a budapesti atlétikai Európa-bajnokság alatt megrendezett Külhoni Magyar Sportcsillagok I. Világtalálkozóján (kár, hogy többször már nem valósult meg) találkoztam először és eddig utoljára Bölönivel. Már Franciaországban edzősködött, túl volt játékos-pályafutásán, beleértve a bukaresti Steauával elért BEK-győzelmet és a 109-szeres román válogatottságot. Interjút is készítettem vele. Mosolygós, rokonszenves, jó megjelenésű úriembernek ismertem meg, amihez ezúttal megfontoltsága is párosult. Rendkívül kényes területre is elkalandozott, s ugyanazt mondta, üzente, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Én minden pillanatban éreztem, hogy magyar vagyok. Engem annak neveltek… Amikor engem ide meghívtak, azért tették, mert több éven keresztül becsületesen szerepeltem a sportpályákon, s ezáltal a Bölöni név révén a magyarság jelen volt azon a játéktéren, azon a nívón, ahol megfordultam.
Hát, ilyen magyar hírnökei is vannak a sportnak, s ezért érzékenyülünk el attól, amikor az „egy vérből valók vagyunk” szavait énekeljük, halljuk. És nem csak a DAC-stadionban.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
A tévé előtt mindenki átélhette a hétfő esti 67. M4 Sport Az Év sportolója-gálát, a jelöltek és vendégek vörös szőnyeges érkezésétől kezdve az élő adás bakijain keresztül egészen a köszönőbeszédekig. Szubjektív benyomásaink következnek az Opera III. emeleti középülésének egyik jobb oldali székéből.
Ez már megint hosszú lesz
– sóhajtott fel az egyszeri tudósító, amikor kiderült, hogy minden egyes kategória jelöltjei külön vonulnak be a párjaikkal, kísérőikkel a műsor elején, szép lassan betöltve az ismét a színpadon elhelyezett két „lelátót”. A tippünk helyesnek bizonyult, a két és fél órán is túlnyúló gála vége felé már eléggé feszengtek a nézők az Operában. Mégis, a hosszas bevezetőnek szerintünk volt értelme: ráirányította kicsit a figyelmet azokra, akikről gyakran alig esik szó: a házastársakra, szülőkre, családtagokra, barátokra és barátnőkre, akik megteremtik a sportolóknak és a szakembereknek a hátteret, hogy teljes mértékben a „munkájuknak” élhessenek. A sok lemondással, kezdetben nem egyszer anyagi áldozattal járó támogatásért joggal jutott nekik is a tapsból és füstgépekkel teremtett rocksztár-érzésből.
Bár az egész este a legjobbak ünnepléséről, a dicsőségről szól, Szöllősy György, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökének megnyitó beszédében hangsúlyos szerepet kapott a szolidaritás: a súlyos beteg Ónodi Henrietta olimpiai bajnok tornász gyógykezeléséhez sportos ereklyék árverésre bocsátásával is hozzájárultak. S természetesen pár pillanat erejéig megemlékeztünk Keleti Ágnesről is. A világ legidősebb olimpia bajnoka évről évre állandó vendége volt a gálának, s volt olyan alkalom, hogy Mészáros György kollégánktól néhány széknyire ülte és kommentálta végig a műsort a maga sajátos stílusában. A sors kegyetlen fintora, hogy már egyikük sem tud mesélni az élményeiről.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
A legjobb edzőnek választott Golovin Vlagyimir a díjat megköszönve akaratlanul is megvillantott valamit abból, minek köszönhetően halmozza a sikereket. A női kézilabda-válogatott odesszai születésű szövetségi kapitánya utánozhatatlan módon töri a magyart, ebből is következően egyedien és mindig lényegre törően fogalmazza meg a mondanivalóját, amire mindenki odafigyel: hétfő este épp azt, hogy az ő díja egyúttal minden edzőé. S hogy mennyire nem csak szóvirágnak szánta mindezt, jól jelezte, hogy hirtelen ötlettől vezérelve lekoppantotta maga mellé a frissen kapott serleget, és maga is megtapsolta kollégáit. Bravó!
Spontaneitásból mellesleg a vártnál jóval nagyobb adagot kaptunk a gálán. Mindig szokott akadni egy-egy lazább, show-menesebb díjazott/díjátadó – ezúttal Risztov Éva nyitotta a sort, aki Schmidt Ádám bókjára vágta rá csípőből, hogy „Ezzel egyetértek” és jelentette be az államtitkár helyett a kategória győztesét. Emellett azonban számtalan kisebb-nagyobb bakit kellett rögtönözve korrigálni. Mégsem amatőrizmusnak éreztük elsősorban a történteket. Megéltünk már merev és vérprofi műsorvezetést is az évek folyamán, Molnár Mátyásnak köszönhetően most leginkább az emberi jelző jut eszünkbe. Néha sutábban, néha egészen frappánsan vágta ki magát a váratlan helyzetekből, de mindig szeretnivalóan és viccesen tette azt. A társházigazda Csisztu Zsuzsa is mosolyt csalt az arcunkra, igaz, más okból: a jó messzire maga elé nyújtott karja, hogy el tudja olvasni a műsorvezetői segédlapocskáit vagy a mikrofonba kopogó fülbevalója már kevésbé tanúskodik felkészültségről.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert, a nőknél pedig Gulyás Michelle lett a 2024-es év sportolója Magyarországon. A női kézilabda-válogatott, a párbajtőrözők és Csoboth Kevin sem maradt díj nélkül a gálán.
A férfiaknál három olimpiai bajnok úszó, Kós Hubert, Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf közül került ki a győztes. A díjat az olimpiai bajnok, Európa-bajnok és rövid pályás világbajnok Kós Hubert nyerte.
A nőknél az ötkarikás aranyérmes öttusázó Gulyás Michelle, a kézilabdázó Klujber Katrin és a Párizsban szintén diadalmaskodó tekvondós Márton Viviana került a legjobb három közé, közülük végül Gulyás Michelle-é lett a kitüntetés.
Az év csapata az egyéni sportágak versenyében a férfi párbajtőr-csapat (Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely) lett, míg a hagyományos csapatsportágak közül az EB-bronzémes és olimpiai hatodik helyezett női kézilabda-válogatottat választották a legjobbnak.
Az év sportpillanata Csoboth Kevin utolsó perces gólja lett a labdarúgó Eb Magyarország–Skócia csoportmérkőzésen.
Az év edzőjének Golovin Vlagyimirt, az Eb-bronzérmes női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányát választották, aki Szokolai László úszóedzőt és Dancsházy-Nagy Tamást, a férfi párbajtőrözők edzőjét előzte meg.
Az év fogyatékkal élő sportolói Konkoly Zsófia (kétszeres párizsi paralimpiai bajnok úszó) és Kiss Péter Pál (párizsi paralimpiai bajnok kajakos KL1 200 méteren) lettek. Csapatként a női kerekesszékes vívóválogatott győzött.
A Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa Bölöni László labdarúgóedző lett.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
S azért essen szó még a főszereplőkről. Azokról a sportolókról és szakemberekről, akik a színpadon (a próbával együtt) végigült három óra után készséggel állták az újságírók rohamát és válaszolgattak a kérdésekre még jóval este 11 után is. (Persze vannak kivételek, de ne legyünk ünneprontók.) Kós Hubertet szigorú amerikai edzője már a másnap kora reggeli géppel várta vissza Amerikába, az Év férfi sportolója mégsem viharzott el, hogy minél több időt ünnepelhessen a családjával, hanem a legutolsó médiás kérését is teljesítette, a női győztes Gulyás Michelle-lel egyetemben. A 71 éves Bölöni László pedig mint egy csillogó szemű kisgyerek, szinte folyamatosan magához szorította, egyetlen pillanatra sem eresztette el az Életműdíjat, még interjúzás közben sem. Elvégre, ahogy meghatóan a beszédében is mondta, az édesanyjához készült vele másnap.
Kapcsolódó cikkünk
Az Év sportolója díjátadón megtudhattuk, kitől örökölte türelmét és pozitív életfelfogását Gulyás Michelle. Családja ugyanis mosolyogva figyelte, ahogy az év női sportolója sorban válaszol az újságírók, köztük lapunk munkatársának kérdéseire is.
Az olimpia óta talán nem volt olyan hét, amikor nem jelent meg önnel egy interjú, vagy nem kellett megjelennie valamilyen eseményen. Lassan háromnegyed órája vége a gálának, sorra adja az interjúkat, mégis a megszokott módon sugárzik, az arcán őszinte a mosoly. Mi a titka?
Köszönöm. Nem tudom, talán a személyiségemből fakad, hogy ahogy hozzám állnak az emberek, ahogy bánnak velem, azt próbálom tükrözni és visszaadni. Az olimpia óta tényleg annyira sok szeretet kapok a szurkolóktól, az újságíróktól, hogy nincs szívem senkinek nemet mondani. Talán lehetne az az újévi fogadalmam, hogy megtanulok nemet mondani.
Két évvel ezelőtt is itt volt a gálán, akkor világbajnoki és Európa-bajnoki érmekkel a nyakában nem tudott nyerni. Mennyire vannak más érzések most önben? Lehet akár egy ilyen eseményről csalódottan is távozni?
Akkor csalódott voltam, mert úgy éreztem, hogy majdnem mindent megtettem azért, hogy az év sportolójává válhassak. Most az olimpiai évben tudtam azt, hogy csak olimpiai aranyéremmel lehet valaki győztes. Ezt a férfiaknál is láthattuk. De volt még egy olimpiai bajnokunk, Márton Viviana, aki ráadásul szintén az újpesti klub versenyzője, így nem voltam benne biztos, hogy nyerek. De örültem már annak is, hogy a három közé kerültem.
Ön mennyire tudja átélni az olimpián a társai sikereit? Van ideje megnézni a többi magyar sportoló versenyét?
Az olimpia mindig egy kiemelt esemény, nem csak a sportszeretők nézik, hanem olyanok is, akik nem feltétlen rajongók. Én természetesen az előző kategóriába tartozom, fontos számomra az olimpia, és nagyon jó átélni, amikor egy magyar sportoló érmet, pontot szerez, vagy más sikert ér el. Majdnem az összes eseményt megnéztem, ha nem is élőben, de felvételről. Rasovszky Kristóf versenyzése most is azonnal eszembe jut, és a párbajtőrözők döntője is, de folytathatnám a sort, minden magyar érem egy hidegrázós élmény. Teljes mértékben át tudom érezni, mi az, amin keresztül mentek és milyen érzés ott versenyezni.
Szerintem egy sportoló érzi át igazán, amikor egy társa meg tudja valósítani az álmát.
Rutinos résztvevőként mit gondol a környezetről, a hangulatról, ami egy ilyen díjátadón fogadja a sportolókat?
Nagyon különleges itt lenni, de főleg azért szeretem, mert kivételes sportolókkal találkozom, akik nagy részével már baráti a viszonyom. Nagyon sok rendezvényre járunk közösen és ez összehoz minket. Jó látni őket kiöltözve, elegánsan megjelenni.
1. Gulyás Michelle (öttusázó) 1311 pont
2. Márton Viviána (tekvandós) 720
3. Klujber Katrin (kézilabdázó) 355
4. Csipes Tamara (kajakozó) 343
5. Vas Kata Blanka (kerékpáros) 221
6. Hámori Luca (ökölvívó) 83
7. Juhász Dorka (kosárlabdázó) 75
8. Muhari Eszter (vívó) 70
9. Major Veronika (sportlövő) 46
10. Guzi Blanka (öttusázó) 22
Az Év női sportolója
Hogyan készül egy ilyen eseményre, a zeneválasztásról például már volt is szó.
Igen, a zeneválasztás tudatos volt. Ahogy mondtam a színpadon is, mielőtt 2021-ben megnyertem az első felnőtt világkupámat, Tibolya Péter, a koordináló edzőm mutatta meg nekem ezt a számot. Akkor szerencsét hozott és megfogadtam, hogy bármilyen nagy versenyem lesz, ezt a zenét fogom hallgatni. Az olimpián, amikor a víváson zenét hallgattam, és életem egyik legjobbját vívtam, akkor két számot hallgattam, és ez volt az egyik. Ez egy ikonikus zene az én életemben.
Ha már a szokások és a vívás is szóba került. Azt tudjuk, hogy az olimpián nem viselhette a kabaláját, a ferraris sapkát. Van azonban még egy ilyen kellék, egy szürke reálos zokni, amiről már egy öt évvel ezelőtti interjúban is azt mondta, hogy nincs a legjobb állapotban. Megvan még?
Persze. Abban vívtam az olimpián, és amíg bírja, velem is marad.
Milyenek egy immár olimpiai bajnok élsportoló hétköznapjai? Mi fér bele a sport, a tanulás, a rendőri hivatás mellett az idejébe? Egy korábbi interjújában elmondta, hogy szereti a semmittevést. Mikor tudott utoljára így pihenni?
Ha őszinte akarok lenni, akkor szinte semmi. Az öttusa is teljes embert kíván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az ottani feladataim is teljes embert kívánnak. E mellé nem igazán tudok egyebet besűríteni. Szerintem még jóval az olimpia előtt volt, amikor igazán ki tudtam pihenni magam.
Elárulná nekünk, milyen Gulyás Michelle, amikor nem olimpiai bajnok, amikor nem rendőr, hanem hazamegy és újra a szülei kislányává válik?
Éhes, és anyukám mindig megetet.
Kapcsolódó cikkünk
A férfiaknál Kós Hubert, a nőknél pedig Gulyás Michelle lett a 2024-es év sportolója Magyarországon. A női kézilabda-válogatott, a párbajtőrözők és Csoboth Kevin sem maradt díj nélkül a gálán.
A férfiaknál három olimpiai bajnok úszó, Kós Hubert, Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf közül került ki a győztes. A díjat az olimpiai bajnok, Európa-bajnok és rövid pályás világbajnok Kós Hubert nyerte.
A nőknél az ötkarikás aranyérmes öttusázó Gulyás Michelle, a kézilabdázó Klujber Katrin és a Párizsban szintén diadalmaskodó tekvondós Márton Viviana került a legjobb három közé, közülük végül Gulyás Michelle-é lett a kitüntetés.
Az év csapata az egyéni sportágak versenyében a férfi párbajtőr-csapat (Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely) lett, míg a hagyományos csapatsportágak közül az EB-bronzémes és olimpiai hatodik helyezett női kézilabda-válogatottat választották a legjobbnak.
Az év sportpillanata Csoboth Kevin utolsó perces gólja lett a labdarúgó Eb Magyarország–Skócia csoportmérkőzésen.
Az év edzőjének Golovin Vlagyimirt, az Eb-bronzérmes női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányát választották, aki Szokolai László úszóedzőt és Dancsházy-Nagy Tamást, a férfi párbajtőrözők edzőjét előzte meg.
Az év fogyatékkal élő sportolói Konkoly Zsófia (kétszeres párizsi paralimpiai bajnok úszó) és Kiss Péter Pál (párizsi paralimpiai bajnok kajakos KL1 200 méteren) lettek. Csapatként a női kerekesszékes vívóválogatott győzött.
A Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa Bölöni László labdarúgóedző lett.
Kapcsolódó cikkünk Budapest |
Hétfő este a Magyar Sportújságírók Szövetsége 67. alkalommal díjazza az év legjobb magyar sportolóit, edzőit, csapatait. A díjátadást a Magyar Állami Operaházban rendezik, a sportolók már megérkeztek a helyszínre. A díjazottakon kívül 257-en lépnek majd színpadra a műsorban.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
