Az alábbiakban Korzenszky Richárd bencés szerzetes a nagyböjt kezdetére megfogalmazott gondolatait olvashatják.
A szent negyven nap mindannyiunk számára a próbatétel ideje. Az önmagunkkal való küzdelem hetei ezek. Az elmélyedés nagy lehetősége.
Ezt írja: „a negyven napnak ebben az idejében teljes tisztasággal élje az életét, ugyanakkor a más időkben elkövetett hanyagságait ezekben a szent napokban tegye jóvá. Ez akkor történik megfelelő módon, ha minden bűntől tartózkodunk, könnyek között imádkozunk, szent olvasmányokat olvasunk, a szív töredelmére és az önmegtagadás cselekedeteire törekedünk” (Regula, 49. fejezet).
Kérdezhetné bárki: hol van ma már a nagyböjti fegyelem? Ki gondol arra, hogy nagyböjt van? Valóban, mintha kiveszett volna az emberekből az érzék az idő iránt. Amikor összemossuk a hétköznapokat és a vasárnapokat is, igazán idejétmúlt dolognak tűnik nagyböjtről beszélni. Pedig itt van számunkra az idő!
Tudatosabban kell élnünk keresztény életünket. Ne gondoljuk, hogy a megszentelt, régi, szép szokások öncélú gyakorlatok voltak csupán.
A negyvennapi böjt megtartásáról szóló Szent Benedek-i soroknak van egy nagyon hangsúlyos mondata. Ezeknek a gyakorlatoknak – a több imádságnak, az ételben-italban történő önmegtagadásnak, az alvásban, beszédben, tréfálkozásban való nagyobb fegyelemnek – sokkal nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk. A célja mindezeknek, hogy a lelki vágyódás örömével várjuk a szent húsvétot.
Nem élhetünk soha a pillanatnak. Nem lehetünk céltalanok. Nem ragadhatunk bele hétköznapjainkba. Kell hogy urai legyünk önmagunknak; szükséges, hogy ne sodorjanak el ennek a világnak ingerei. Életre, húsvétra, feltámadásra szánt emberek vagyunk mindannyian. Sokszor megfeledkezünk erről. S az élet és a jövő összefügg. Jövő és távlatok nélkül nincsen élet.
A nagyböjt éppen erre figyelmeztet bennünket: ne tekintsük abszolút értékűnek azt, ami körülvesz bennünket. Legyünk képesek arra, hogy függetlenítsük magunkat a pillanatok szorításától. A szent húsvét az élet, az örökké tartó élet ünnepe. Jézus győz a halálon. Halálával legyőzte a halált, és a sírban lévőknek – nekünk, mindannyiunknak életet ajándékozott.
Minden nagyböjti gyakorlatnak az értelme az élet. Vajon szakítunk-e időt arra, hogy számba vegyük napjainkat? Vajon szembenézünk-e azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek? Készek vagyunk-e arra, hogy töredelmes szívvel elismerjük: bűnösök vagyunk?
A keleti egyház szerzeteseinek mindennapos imádsága legalább ebben a szent időben legyen a miénk is:
Forrás és fotó: Korzenszky Richárd OSB Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
