„Korunkban szisztematikus elembertelenítés megy végbe”

Ódákat lehetne zengeni a könyvtár andalító csendjéről, az ódon kötetek lelket nemesítő, szellemet edző hatalmáról, arról, miként röpítenek bennünket a szürke hétköznapokból az ideák magasságába. Ám mint minden sarkos megfogalmazás, ez is csak részben igaz. Ugyanis az emberöltőkkel ezelőtt született kötetek olvasásakor valósággal feljajdul az ember és ösztönösen azt kérdezi: „Jé, hát már akkor is így volt?”

„Az amerikanizmus bűne és veszedelme abban rejlik, hogy ez a szellem a pénzért való dühös hajszában magát az agyvelőt és szívet is kapitalizálja, kapitalizálja az egész életet, hiszen az arany vergődői, akiknek lelkén uralkodik a kincsek megszerzésének vágya, a kincsek gyarapításának láza, a kincsek elvesztésének a félelme, azoké a kincseké, amelyeket jobban szeretnek a szeretetnél – még akkor is verejtékeznek e munkában, mikor ezerszer annyijuk van, mint amennyi egy életen át elhasználható, felőrlődvén így ama nevetségessé váló erőlködésben, hogy mennél nagyobb halom aranyat rakhassanak ama másik halom szájához, amelynek neve: sír! Korunkban szisztematikus elembertelenítés megy végbe. A sofőr típusú egyén emberiességét lelkének legelrejtettebb zugába igyekszik összezsugorítani és szégyenné gúnyolja azt a csöpp rejtett meleget, ami szívében még pislákolva ég…

Kereken nyolcvan évvel ezelőtti sorokat idéztem, ezúttal Perlaky Lajos atya egyik könyvéből (Emberek és ideálok). Igen, az előbbi kérdés tör fel ilyenkor az olvasóból. Maradva az idézetből kiemelteknél, hányszor tapasztalja az ember ugyanis, pláne fővárosunkban, mit jelent a másodpercekért való idegölő hajsza, amikor a sofőr éppen az orrunk előtt csukja be az ajtót, noha még beférhettünk volna, hiszen amúgy is pirosban áll. Ennyire kiveszett belőle a lélek „csöpp rejtett melege”?

Hírdetés

Beszélhetnénk még naphosszat a „kincsek megszerzésének vágyá”-ról is persze. Miért, hogy sokan azonnal megszakítják gépkocsiútjukat, ha egy multireklámot látnak, ami óriási „árzuhanás”-ról „informál”? Tényleg feltétlenül szükségük van mindazon tucattermékekre, amiket az amerikanista kapitalizmus nyakukba akar sózni mindenképpen? Emlékszem, 2012 adventjén az USA-ban – sőt nálunk is – hányan, de hányan rohamozták meg az áruházakat „túlélésre felkészülve”, várva a nyirkai „jóslat” szerinti három napos sötétséget, netán a világ végét! Pedig mindannyiunknak szólnak Szent Pál apostol szavai (Ef 4, 23-28):

„Testvérek: Újuljatok meg lelkileg bensőtökben, és valóban magatokra öltsétek az új embert, aki az Isten képére teremtetett igaznak és szentnek. Azért szakítsatok a hazugsággal, és mindenki igazat mondjon felebarátjának, hisz egymásnak testrészei vagyunk. Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok helyet az ördögnek. Aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, önkezével tisztességgel szerezzen javakat, hogy legyen miből adjon a szűkölködőknek.”

Mindezen kívánalmaknak, amiket Istentől üzen nekünk ma is a népek apostola, éppen a szabadság állítólagos hazájában, az USA-ban alig van foganatja, sőt ott aztán valóban „szisztematikus elembertelenítés megy végbe”. Pedig valóban fontos a szabadság, mi több érték, de csak akkor, ha nem válik szabadossággá. Csak a jó megtételére, a szép létrehozására és az igaz kinyilvánítására van szabadságunk.


Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »