A komáromi Duna Menti Múzeum főépülete, a Kultúrpalota az elmúlt két esztendőben átfogó felújításon esett át, így ez idő alatt nem volt látogatható. A renoválást követően október elején ismét megnyitotta kapuját a nagyközönség előtt, hogy az érdeklődők betekintést nyerhessenek az egyik legjelentősebb, legnagyobb múltú hazai múzeumba.
A földszinti részen jelenleg két időszaki kiállítást tekintethetünk meg, valamint egy gazdag Zoológiai látványtárat, a korábban raktárakban elhelyezett preparátumokból, amelyeknek legrégebbi darabjai az 1890-es évekből származnak és még mindig kiváló állapotban vannak. Az állatok és madarak preparátumai régiónk gazdag és színes élővilágáról adnak képet, közel másfél évszázad távlatából egészen napjainkig.
Az időszaki kiállítások első termében a Helios fotóklub alkotóközösségének műveit tekintheti meg a közönség Fotók a regények valóságán túl címmel, amely a Jókai200 emlékév kapcsán valósult meg. A kiállítás összképe Jókai irodalmi örökségét szemlélteti a fotóművészet eszközeivel; az alkotók tulajdonképpen az író regényhőseit, a korszak hangulatát mutatják be saját látásmódjuk szerint. A fotók a legismertebb Jókai-regények alapján készültek, mint például Az aranyember, A kőszívű ember fiai.
Az időszaki kiállítások másik termének anyaga szintén a Jókai200 emlékévhez kapcsolódik. A tárlat – Ján Hála festő és illusztrátor – Jókai egyik legismertebb művének, a Lőcsei fehér asszony című regény fordításához (Levočská biela pani) megalkotott, 1955-1956-os illusztráció sorozatát mutatja be. Mint ahogy azt számunkra a tárlatvezető elmondta, a kiállítás a SZNM – Szepsi Múzeumának kölcsönzött anyagára épült, tehát Lőcséről került Komáromba. A kiállítás komáromi kurátora az erdélyi származású művészettörténész, Szabó Bodó Renáta.
E könyvillusztráció Ján Hála legjelentősebb illusztrátori vállalkozása – felkészülése folyamatában Lőcse, Krasznahorka, Eperjes és Bártfa helyszíneit személyesen járta be, tanulmányozva a korabeli viseleteket, valamint az építészet jellegzetességeit és egyéb helyi adottságokat. A kollekció 106 lapból áll, 76 tusrajz és 30 színezett tusrajz készült a regény 1957-es, szlovák nyelvű kiadásához. A kiállítás egészen március elejéig látogatható.
A felújított Kultúrpalota emeleti részére a lépcsőház mellett egy vadonatúj lifttel is feljuthatunk, így az épület akadálymentessé vált – lehetőséget teremtve a mozgáskorlátozottak számára.
Az emeleti részen az állandó kiállítások termei még teljesen üresek – ám láthatóan ragyogó tisztasággal várják, hogy ismét megteljenek a múlt értékeivel. Erre nagy valószínűséggel a 2026-os esztendőben kerül majd sor – tájékoztatott a múzeum tárlatvezetője.
A Zichy palotából a Jókai-emlékkiállítás is ide fog majd visszakerülni.
Az emeleti rész egyik termében egy nagyszerű időszaki kiállítást tekinthetünk meg, Elfelejtett lakók címmel; a tárlat egésze Lukács Hajnalka képzőművész, a Művészeti Iskola tanárának remekbeszabott alkotása.
A kiállítás illusztrációk formájában foglalkozik olyan állatokkal, amelyek a WHO vörös listáján szerepelnek – veszélyeztetettek, mivel a kihalás szélén állnak. A színes, minden tekintetben magával ragadó kiállítás nagyszerű foglakozást nyújt iskoláskorú tanulók számára; az interaktív elemek szabadon mozgathatók, kombinálhatók a gyerekek fantáziája szerint. Emellett minden egyes elemhez rövid verses, vagy prózai leírás is tartozik, ami még elevenebbé, tanulságosabbá teszi a kiállítást. A leírások Szilágyi Hajnalka művei, melyek nagyon kedvesek és tanulságosak, képesek megragadni a tanulók figyelmét.
Túzok tánc
Rét közepén büszkén lépdel, tollát fújja, kérkedik,
tyúkok hada lesi mit lép, napfény csillan szárnyain.
Pörög, forog, táncot járva büszkén hívja párját már:
„Én vagyok a rét királya!” – hangja messzire száll.
Szép a tojó, figyel rája, félrehajtja kis fejét,
nézi, ahogy táncot jár a tollas, nagy vitéz.
Nagy madár ő, hangja messze száll,
ha dürögni kezd, visszhangzik az egész határ.
A rímekbe szedett ismertetők mellett a prózai leírások is nagyon hangulatosak:
Európai bölény – a hatalmas erdőlakó Az európai bölény leginkább Lengyelország erdős területein él, tisztásokkal tarkított helyeken. Amikor elkezdi levedleni a nyaka körüli szőrt, gyakran kap egy kis segédet a folyamathoz – csókát –, aki rászáll és lassan, egyenként kihúzogatja a meglazult szőrszálakat. Ezeket aztán fészeképítéshez használja fel. A bölény hatalmas termete és erős teste miatt az erdők egyik legnagyobb lakója, ugyanakkor békés természetű, és fontos szerepet játszik az erdők ökológiai egyensúlyának megtartásában.
A tárlat rendkívül érdekes és izgalmas, az itt leírtakon kívül számos egyéb interaktív, alkotásra csábító foglalkozás is élvezetessé teszi a múzeumlátogatást. Lukács Hajnalka képzőművész tárlata a 2026-os év június végéig látogatható.
A felújított Kultúrpalota emeleti részén szintén megtekinthető a káprázatosan újjávarázsolt Díszterem, amely rendszerint nagyszerű koncerteknek nyújt teret. A felújítás óta a zenekedvelők nagy örömére már egy operett-előadásra is sor került, Nem bánunk semmit sem címmel.
Az elmondottakon kívül megtudtuk még, hogy a napokban egy nemes adomány kapcsán új Jókai-kézirattal bővült a múzeum történeti gyűjteménye. Az öt lapból álló, Jókai egy 1888-as novelláját tartalmazó kéziratot a komáromi származású, jelenleg Budapesten élő Dubány András ajándékozta az intézménynek. A „Légyottok” című, önéletrajzi ihletésű írás egy hosszabb, folytatásokban közölt novella része, amely a Magyar Szalon című képes folyóiratban jelent meg „Légyottok a halállal. Visszaemlékezések.” címmel. A kézirat helyi értékét növeli, hogy Jókai ebben a novellájában egy komáromi eseményt örökít meg, mégpedig a Dunán átívelő fahíd 1847-es tragikus leszakadását.
Nos, akiknek érdeklődését az elmondottak alapján sikerült fölkelteni, értékes élményekkel gazdagodhatnak, ha az adventi időszak szürke, ködös napjain a belvárosban sétálva a Duna Menti Múzeum főépületébe is betérnek.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei, valamint egy fotó a múzeum közösségi oldaláról.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
