A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nagygyűlést hirdetett július 31-ére a Hősök terére, „Mindennapok hősei” címmel. Ahogy fogalmaztak „A döntéshozók nem hallgattak meg bennünket a tárgyalóasztalnál, ezért a Hősök teréről kell üzennünk a fizikai és lelki terheinkről és a felelősségteljes munkánk alulfinanszírozottságáról! Adjunk hírt – az ország ikonikus főterén – az új szolgálati jogviszonnyal kapcsolatban a szakdolgozókat sújtó kiszolgáltatott helyzetről és a méltánytalan bánásmódról.”
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nagygyűlést hirdetett július 31-ére a Hősök terére, „Mindennapok hősei” címmel. Ahogy fogalmaztak „A döntéshozók nem hallgattak meg bennünket a tárgyalóasztalnál, ezért a Hősök teréről kell üzennünk a fizikai és lelki terheinkről és a felelősségteljes munkánk alulfinanszírozottságáról! Adjunk hírt – az ország ikonikus főterén – az új szolgálati jogviszonnyal kapcsolatban a szakdolgozókat sújtó kiszolgáltatott helyzetről és a méltánytalan bánásmódról.”
Mivel a demonstrációhoz korábban csatlakozott Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete mellett további öt országos szervezet (a Liga Szakszervezetek, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Munkástanácsok Országos Szövetsége) és temérdek kisebb is támogatásáról biztosította az egészségügyi dolgozókat, hatalmas létszámra készültek. Ez meg is látszott a szervezésen. A teret körbeölelték a fehér sátrak, melyekben vizet lehetett vételezni a nagy melegben, de nagyon sok mobil WC is felállításra került. A szónoklatok hallhatóságát, láthatóságát a nagy színpad mellett egy kivetítő is biztosította. A rendezvényt a Walton Security biztosította.
Az egészségügyi szakdolgozók azért döntöttek a tüntetés mellett, mert úgy vélik, hogy a döntéshozók nem hallgatták meg kéréseiket a bérrendezésről, az új szolgálati jogviszonnyal kapcsolatban őket érintő anomáliákról, a méltánytalan bánásmódról és a kiszolgáltatott helyzetükről. Meghirdették a nagygyűlést, jelezve, hogy teljes mértékben politikamentesen kívánják azt megtartani.
A térre folyamatosan érkeztek a buszok, melyekről vidékről érkezett, zöld szalaggal ellátott fehér pólót viselő egészségügyi dolgozók szálltak le. Szinte mindegyikük valamilyen színű esernyőt vitt, ezek valószínűleg az ország eltérő területeit jelezték. A sátrakban fehér lufikat is osztottak, ezek levegőbe engedése volt a jel a nagygyűlés megkezdésére.
Akármennyire is sok emberre számítottak, a rendezvény megkezdéséig alig 1500-2000 résztvevő jelent meg. És akármennyire is igyekeztek politikamentessé tenni az eseményt, valahogy ez sem sikerült. Bár távozásra kérték fel a téren megjelent mihazánkos különítményt, mely ezután a Szépművészeti Múzeum előtt járőrözött fel és alá, Karácsony főpolgármestert már nem távolították el a térről, így ő nyugodtan folytathatta ott főpolgármesteri miniszterelnök-jelöltjelölti kampányát, és természetesen teljesen politikamentesen kísérte el Kunhalmi Ágnes is. Márki-Zay kisbusza is csak jelzésértékűen körözött a tér körül. A színpadra lépők sem igazán tartották magukat az egyébként teljesen jogos és érthető, „kizárólag szakmai alapokon” nyugvó kommunikációhoz, ugyanis szinte mindegyiküknél visszaköszönt valamilyen formában a kormányellenesség, de legalább egy kis stadionozás. Ezzel egyébként semmi baj nincs, hiszen a vélemény szabad, csak legalább ne hazudnák azt politikamentesnek.
A felszólalok közül Balogh Zoltán, a kamara elnöke azt mondta, hogy a kormány „arcul csapta” őket a márciusban életbe lépett új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvénnyel. Jelezte, hogy a kamara kezdetektől fogva azt képviseli, hogy rájuk ne vonatkozzon ez a szabályozás. Sérelmezte, hogy a törvény előkészítése során a szakdolgozók álláspontját, javaslatait nem fogadták el, valamint azt is, hogy nem volt érdemi egyeztetés a joganyagról. Jelezte, hogy ezekben véleménye szerint súlyos ellentmondásokat és méltánytalanságokat észleltek. Ennek is köszönhető, hogy közel négyezer egészségügyi dolgozó, köztük háromezer szakdolgozó nem írta alá az új szerződést, ez pedig hatalmas kiesés a járvánnyal és annak utóhatásaival küszködő egészségügyben. Beszéde végén Balogh felolvasta azt a kiáltványt, amelyet a szervezet a döntéshozókhoz is el akar juttatni.
A nagygyűlésre egyébként a szervezők meghívták Pintér Sándor belügyminisztert és Kásler Miklóst, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterét is. Ők levelet küldtek, melyet a beszédek között fel is olvastak. Pintér Sándor levelében azt írta, részvételét nem tartja indokoltnak, tekintettel a Belügyminisztérium eltérő hatáskörére, de biztosította a szakdolgozói kamarát, hogy felelősségvállalásuk és áldozatkészségük ismert a kormány előtt. Kásler Miklós levelében méltatta a szakdolgozók járvány alatti munkáját, valamint tudatta, hogy továbbra is számít a kamara véleményére. A két levélre a résztvevők kifütyüléssel reagáltak, és Kásler Miklós lemondását követelték.
A nagygyűlés legfőbb mondanivalója a szeptembertől kért 30 százalékos béremelés, az egészségügyi szakdolgozók közalkalmazotti jogviszonyának visszaállítása, valamint a veszélyhelyzeti pótlékrendszer bevezetése volt.
Miközben a tüntetésen, bocsánat, nagygyűlésen részt vevők a hajnali eső utáni hirtelen meleggel és tűző nappal küzdöttek, valamint egyre többen mentek el árnyékot keresni, hirtelen beszivárogtak a térre az oltásellenesek. Azt lehetett tudni, hogy 11 órától megszokott helyükön, a Vajdahunyad váránál találkoznak Bertalan Attila rendszerváltói, de most hirtelen több csoport is megjelent, köztük az Új Kezdet Magyarország tagjai, és a Hazafiak Szövetsége zászlói.
Bár a Mérce nevű neo-marxista portál szerint az oltásellenesek újfasisztákkal keveredtek, majd vállvetve akadályozták meg a vidékről érkezetteket hazaszállító buszok elindulását, mi egyetlen újfasisztát sem láttunk. Nem kizárt persze, hogy a „Covid fasizmus” felirattal összefújt lepedőt vélték holmi fasiszta provokációnak.
Tény azonban, hogy a nagyjából 100 fős sereg régi, jó szokásához híven megint mások rendezvényére rácsatlakozva akart nagyobb létszámot generálni. A szervezők persze felszólították őket, hogy hagyják el zászlóikkal a teret, mert a nagygyűlés politikamentes. Pár nővér is rájuk szólt, hogy nem kívánatosak politikai felhangjaik és oltásellenességük, ám erre nemes egyszerűséggel a nővéreket küldték haza és a fenébe egyszerre. Egyszóval maradtak, és boldog-boldogtalannak mutogatták tábláikat.
Mikor véget ért a rendezvény, vad üvöltözés, sírás és zokogás, valamint ezek egyvelege közepette indultak a Műcsarnok elé érkező buszok irányába. Megafonba kiabálva kérlelték az egészségügyi dolgozókat, hogy ne menjenek haza, hanem álljanak melléjük, valamint hogy ne engedjék tovább az oltásokat, főleg a gyermekek oltását ne, és győzzék meg az embereket az ivermectin hatásosságáról. Volt, aki eksztázisba esve zokogott, más a rendőröket akarta ölelgetni. Szürreális szekta- szerű, trans állapotba esett emberek sérelmezték, hogy az egészségügyi dolgozók a saját nagygyűlésükön a gondjaikkal és szakmai kérdésekkel foglalkoztak. Kifogásolták, hogy szót sem ejtettek a betegek ellátatlanságáról, valamint arról, hogy miközben boldog-boldogtalanba döfködik az oltásnak nevezett, mérgező, kísérleti lötyit, addig saját magukat maximum vitaminnal oltják le. A nővérkék pánikszerű sebességgel menekültek fel a buszokra, mindösszesen kettő leány volt együttműködő, ők leszálltak és a lázadók közé álltak, azok nagy örömére. A többiek némán rettegve várták, mikor tör rájuk a kannibál sereg, ám azok csupán a buszok útját állták, pontosabban ülték el. Bár voltak gyengébb próbálkozások a buszok fizikai inzultálására, ám mivel ez nem nyert hangszórót sem a sofőrök, sem a rendőrök részéről, így Bertalan felszólítására gyorsan leültek a földre, és úgy tettek, mintha imádkoznának. Abban bíztak, imáikat tán nem szakítja félbe a rendőrség és a buszok sem hajtanak át rajtuk.
De csalódniuk kellett, mert békésen, ámde elég határozottan a rendőrök hátrébb szorították őket, és a buszokat útjukra navigálták a vírus- és oltástagadó lázadók között. Ez után nem nagyon tudtak mást tenni, mint a tér közepére vonulni, ahol rögtönzött beszédek hangzottak el a megafonba. Beszéltek vírusról, ivermectinről, oltásról, Szent Korona alkotmányról és rendszerváltásról, majd mikor már erősen tűzött a nap, átvonultak a Vajdahunyad vára előtti füves területre. Itt álljunk meg egy szóra. Ha valaki előtt nem ismert az ivermectin, ez egy igen régóta használt, hatékony féreghajtó szer a kutyák és egyéb kisállatok számára. Nem sokkal a járvány kitörése után, erős hiány keletkezett ebből a szerből, ugyanis a vírustagadók annyira azért nem voltak biztosak magukban, hogy ne zabálják fel a kutyák elől. Mellékhatásai egészen a mai napig nem voltak ismertek. És nem arra gondolunk, hogy egyik sem látszott férgesnek.
Itt Bertalan Attila küldött el nemes egyszerűséggel mindenkit melegebb éghajlatra, nem kímélve a Betyársereget sem, melyet szimplán szarháziaknak nevezett. Bár ő indult volna a Kossuth térre tovább lázadni, de a legtöbben nem akartak vele tartani, jelezve, hogy túl meleg van. Mikor feladtuk a jócskán megcsappant létszámú sereg szájtépésének követését, éppen Fórizs Eszter győzködte őket egy tüntetés azonnali bejelentéséről, melyet a helyszínre rendelt harminc-negyven sátorral kívánt kivitelezni, jelezve, hogy ők bizony onnan nem mennek haza. Előadásaik és annak módozatai alapján azonban azt tudtuk megállapítani valóban szükségük lett volna jó pár orvos és nővér helyszínen maradására, mondjuk nem pont azon okból, amit ők vizionáltak maguknak.
Varga Moncsi – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
