Korčok: Nem értek egyet a magyar kormány Ukrajnára vonatkozó álláspontjával Czímer Gábor2023. 06. 02., p – 12:18 Pozsony |
Ivan Korčok korábbi külügyminiszterrel a Globsec biztonságpolitikai konferencián beszélgettünk. Egyebek mellett arról kérdeztük, mit gondol kollégája, Rastislav Káčer azon kijelentéseiről, miszerint a magyar kormány bizonyos körülmények között területi követeléseket fogalmazna meg Szlovákiával szemben, de a magyar kabinet Ukrajnával kapcsolatos álláspontja is szóba került.
Rastislav Káčer, aki a külügyminisztérium élén önt váltotta, lapunknak arról beszélt, ha Vlagyimir Putyin legyőzte volna Ukrajnát, akkor a magyar vezetés területi követeléseket jelentett volna be Szlovákiával szemben. Egyetért Káčerrel?
Tudja, Káčer kollégám ezen kijelentésével elegendő mértékben foglalkozott a sajtó. Azt gondolom, Káčer miniszter úr ezt megfelelően elmagyarázta, mindent elmondott ezzel kapcsolatban, amit szükségesnek tartott. Nem vagyok politikai kommentátor, nem fogom ezt tovább elemezni. Itt arra emlékeztetnék, az én álláspontomat a külügyminiszterként tett nyilatkozataim mutatják. Ez érvényes Ukrajnára, de a Magyarországgal kapcsolatos viszonyra is. Magyarországgal kapcsolatban mindig arra törekedtem, hogy a problémás ügyekben, amelyek a kétoldalú kapcsolatokban most is jelen vannak, megoldást találjak. Miniszterként a Magyarországgal való viszonyunk fontos volt nekem, és ma, hogy a politikán kívül vagyok, továbbra is fontos.
Milyen megoldásokat lát azokra a problémákra, amelyek a szlovák-magyar kétoldalú kapcsolatokat terhelik?
Olyanokat, amelyeket miniszterként is képviseltem. Először is, ne hunyjunk szemet azok felett a dolgok felett, amelyeket egyik vagy másik oldal teherként él meg. Ezen belül nem azt mondom, hogy Magyarországnak is úgy kell olvasnia egyik, vagy másik problémát, mint nekünk, hiszen szabad és demokratikus országok vagyunk, mindenkinek joga van saját perspektívából látni a dolgokat. A szlovákok és a magyarok szomszédok, közös történelmük és jelenünk van, de ha problémánk akad, akkor beszéljünk róla. Körülöttem akkor alakult ki nagyobb felhajtás, amikor az általunk hosszú ideje problémaként értelmezett dolgokat kulturált és diplomatikus módon kimondtam. Számomra ez tűnik a becsületes eljárásnak. Ugyanis, ha van valamilyen probléma, de az ember csak görgeti maga előtt, akkor az csak növekedni fog. Nem kell úgy tennünk, mintha nem lennének problémák. Ha pedig vannak, akkor mivel nagyon közel vagyunk egymáshoz, meg kell nevezni a gondokat és meg kell azokat oldani. Ha ezt a jószándék mentén tesszük, akkor sikerülni is fog.
Most, a hivatalnokkormány mandátumának idején lát arra lehetőséget, hogy a jelenlegi külügyminiszter Miroslav Wlachovský előrelépjen a kérdéses ügyek megoldásában?
Neki önmagának kell kiértékelnie, hogy ebben a rövid, illetve korlátozott időszakban mennyi tere marad erre. Én úgy ismerem Wlachovský miniszter urat, hogy egy normális, pragmatikus, kollegiális viszonyra fog törekedni Szijjártó Péterrel, a magyar külügyi tárca vezetőjével. Az első találkozójukon biztosan beszélnek majd erről. Ugyanakkor én nem akarok Miroslav Wlachovskýnak tanácsokat adni, hiszen egy tapasztalt emberről van szó, biztosan kiértékeli, hogy az előtte álló néhány hónap elég-e erre. És ha igen, akkor valószínűleg transzparens módon azt mondja majd a magyar kollégájának, hogy üljenek le ezekről az ügyekről beszélni.
Ön kapcsolatban van Miroslav Wlachovskývel?
Igen, ezekben a napokban is beszéltem vele, hosszú évek óta ismerem.
Egy kérdés erejéig visszatérnék még Rastislav Káčer egyik állítására. Ő ugyanis úgy nyilatkozott, a magyar kormánynak az Oroszországgal szembeni szankciókról alkotott álláspontja pont olyan, mintha a Kreml kézikönyvéből származna. Ön egyetért ezzel az állítással?
Ezt nem szeretném kommentálni. Nem is egy kritikaként akarom megfogalmazni, hanem egyszerűen leszögezhető tény az, hogy Magyarország Ukrajnával kapcsolatos álláspontjai alapvetően eltérnek elsősorban az Európai Unió és a NATO államainak álláspontjaitól. Ez abban nyilvánul meg, hogy Magyarország kijelentette, nem ad fegyvert és katonai felszerelést Ukrajnának, illetve amennyire ezt tudhatjuk, tartja is magát ehhez. Ezt nagyon nyíltan kommunikálják. Minden ország olyan módon közli az Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, ahogy azt jónak látja. Mi például máshogy kommunikálunk, mint Magyarország. Az ő álláspontjukat én tudomásul veszem, de nem értek egyet azzal a Magyarország által is osztott értelmezéssel, hogy ez egy olyan háború, amely őket nem érinti, illetve, hogy ez mások konfliktusa. Ugyanis én azt gondolom, közvetlenül ugyan nem állunk háborúban, de a konfliktus alapvetően érint minket. Az Orosz Föderáció ugyanis lábbal tipor olyan elveket, amelyek számunkra, és állítom, hogy Magyarország számára is fontosak. Nem állhatunk félre azzal, hogy azt mondjuk, ez a háború nem érint minket.
Mit gondol, Magyarország miért képviseli ezt az álláspontot?
Nem igazán tudom és nem is akarok most politológiai fejtegetésekbe bonyolódni, holott, mint politikán kívüli, független személy, ezt megtehetném. Az azonban valószínű, hogy ez valamilyen érdeket szolgál. Minden politikus, engem beleértve, amikor még a politikában voltam, olyan módon teszi a kijelentéseit, hogy azok az adott illető által átültetni kívánt célokat szolgálják. Én úgy értelmezem, a magyarországi oldalon ezért lennie kell valamilyen oknak, hogy így kommunikálnak. Megismétlem, ezekkel a kijelentésekkel én nem értek egyet, de ezzel a magyarországi polgároknak kell foglalkoznia. Azt is fontosnak tartom elmondani, nem bagatelizálom mindezt. Magyarország jelentősen és tartósan tér el az Ukrajnával kapcsolatos álláspontjai és kommunikációja terén a többiektől, de ez már a háború előtt is így volt. A magyar kollégáimtól tudom, hogy nagyon kritikusan látják Ukrajnának az ottani magyar kisebbséggel kapcsolatos politikáját. Ezt nyíltan ki is fejezték. Én értem, hogy Magyarország számára fontos téma, hogy a környező országokban gondoskodjon a határon túli magyarokról, így van ez Szlovákiával kapcsolatban is. De hozzáteszem, ezt a két félnek együttműködve kell tennie. Nem lehet ezt a határ felett átnyúlva csinálni, illetve az ilyesmire vannak nemzetközi és európai normák. Ezen keretek között kell mozogni, és akkor ez a dolog nem terhelné a kétoldalú kapcsolatokat. Magyarország tehát, a kisebbségi téma miatt, már a háború előttől kritikus Ukrajnával szemben. Mi Szlovákiában pedig úgy véljük, Ukrajnát nemcsak szóban, hanem gyakorlati szinten is támogatni kell. Magyarország ezt máshogy látja.
Az ön korábbi miniszteri kollégája, Jaroslav Naď volt védelmi tárcavezető azt nyilatkozta, egy szlovák állampolgár pénzt kapott Oroszországtól arra, hogy a szeptemberi választásokat a Smer javára befolyásolja. Ez olyan forgatókönyv, ami valóban megtörténhetett?
Nekem nincsenek ilyen információim, ezért nem tudom megmondani, hogy ez reális forgatókönyv-e vagy sem. Ugyanakkor, mint ezen téma felmerülésének független megfigyelője, én azt szeretném, ha az ilyen súlyos állításoknak az ilyen formában történő nyilvánosságra hozását alapos megfontolások előznék meg. Ha léteznek ilyen információk, akkor fontos, hogy azokat ne használják fel politikai célokra. A választások szabályossága, igazságossága, és az, hogy ne legyen külső beavatkozás nagyon komoly dolog. A kérdéses információkkal azoknak az állami szerveknek kell foglalkoznia, amelyeknek ez a feladata.
Ön szerint Jaroslav Naď ebben a szellemben járt el?
Én a helyében ezt biztosan nem így kommunikáltam volna.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
