Az alábbiakban György Alfréd MI kamilliánus szerzetes pap írását szerkesztve közöljük.
A háborúban didergő, fázó, éhező szegénységnek nincs nemzetisége, hovatartozása; senkihez sem tartozik, kitaszított, emberségében megalázott, szenvedésében isteni. A jólétben, az ünnep romantikus idilli hangulatában életidegen műkarácsonyaink nem vesznek tudomást a szegénységbe beletestesült Istenről. Miközben várjuk a csodát egy szépen feldíszített karácsonyfa körül, addig emberek százai, ezrei küzdenek egy betevő falatért, szótlanul kiáltanak fázó lelkük mélyéről, vágynak egy igazi őszinte tiszta ölelésre, egy kézfogásra, mely által érezhetik érző szívünk virrasztó melegét.
Karácsony előtt Kárpátalján jártunk, az idősek és betegek, sokgyerekes családok otthontalan otthonaiba betlehemi fényt, élelmet, emberséget vinni. A banános doboz, ünnepi csomagolásmentes segélyszállítmány keserű hangulatával elindultunk, hogy fölkeressük a háború csapásai alatt szenvedő Kárpátalján az Embert. Frissen főtt meleg ételt, tartós élelmiszert, meleg takarót, betlehemi lángot és az emberi szenvedéstől sebzett szívünket vittük magunkkal a kárpátaljai Betlehembe, a Szent Családnak.
„Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég…” – nehéz a nyomorúságunkba beletestesülő Jézussal találkozni, sokkal szívesebben látjuk őt a bevásárlócsarnokok zsúfolt forgatagában vagy békés otthonaink mélyén, díszes, becsomagolt ajándékaink között szeretnénk megtalálni a boldogságot, de hiába keressük Őt. A tekintetünk nem találkozik, nem találkozhat. Fényűző karácsonyaink Istent pótló konzumizmusa csak szemfényvesztés, családi boldogságot megjátszó tragikus bohózat.
Rajtunk áll, tőlünk függ, hogy melyik karácsonyt keressük, választjuk, találjuk meg. Ha el tudjuk viselni szenvedő, szegény embertársaink tekintetében az emberi fájdalmat és a saját magunk emberi tehetetlenségét, akkor megszülethet valóban tekinteteink találkozásai által mindannyiunk Betlehemében a koraszülött Jézus, aki továbbra is a mi gondoskodó, odafigyelő, szerény, egyszerű és nem hivalkodó szeretetünkre szorul.
Mindazok, akik időt, fáradtságot, élelmiszert, anyagi, tárgyi segítséget nyújtottak Kárpátalja Betlehemében, hozzájárultak a karácsony ünnepéhez. Valahol ott legbelül, a tiszta emberi szív csendes magányában tudniuk kell, hogy szeretetük nem múlik el nyomtalanul.
Hol van az Isten a háborúk karácsonyán? Miért hagyta el az éhező embert a fűtetlen sötét szoba mélyén? A válasz te vagy, a válasz mi vagyunk.
„Itt vagyok, Uram, engem küldj!” – ez az elfelejtett, életünkből kiűzött Isten válasza a szenvedés világában. Mi vagyunk az Isten válaszai. A koraszülött csecsemő még egyáltalán nem biztos, hogy túléli születését, sokfajta körülménytől függ az életképessége. Kárpátalja betlehemi Jézusa még vajúdik az élet és a halál mezsgyéjén.
Nem elég siratnunk és sajnálnunk az életképtelen Istent és embert, vagy egyszerűen bűnbakot keresve, politizáló vitákba bocsátkozva elhallgattatni kiáltó lelkiismeretünket, hanem meg kell hallanunk az emberségünk után kiáltó, szenvedő életek élni akaró haláltusáját. A felsíró koraszülött gyermek könnyeit csak édesanyja érti igazán. Legyünk jelen törékeny, anyai szívvel, cselekvő szeretettel Kárpátalja és a világ koraszülött betlehemeinél.
Isten fizesse meg mindenkinek cselekvő szeretetét, jóságát, amellyel hozzájárult a háború sújtotta vidék embereinek boldogabb karácsonyához! A Betlehemi Kisded békéje legyen jutalmatok!
Szerző: P. György Alfréd MI kamilliánus
Forrás és fotó: kamillianusok.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
