100 éve történt a soproni népszavazás, mely során Sopron illetve Sopronbánfalva, valamint nyolc további település 1921. december 14-e és december 16-a között arról hozott döntést, hogy továbbra is Magyarország része szeretne maradni vagy Ausztriához csatlakozna. A hivatalos jelentések szerint a leadott szavazatok 65 százaléka Magyarország mellett tette le a voksot, míg Ausztria 35 százalékot ért el két százalék érvénytelen szavazat mellett.
Habár a bécsi kormányzat az eredményt az év október közepén megkötött velencei egyezmény értelmében kénytelen-kelletlen elfogadta, az osztrák sajtó csalásról és komédiáról kezdett el cikkezni. Az osztrák történelemtudományban máig él az a vád, hogy magyar oldalon még az elhunytakat is a választólistára tették, akik nevében agitátorok szavaztak.
A “Bécsi Magyar Újság” cimű, az osztrák kormányzati körök által pénzelt magyar nyelvű lap riportere a szavazás alatt tartózkodott Sopronban és már akkor, jóllehet burkoltan, csalásról cikkezet. Ellenben a sokatmondó “A Szabad Őrvidéki“ egyik december 21-én kelt írása már komédiáról és a velencei egyezmény felrúgásáról beszélt. Míg a sajtó tombolt, Bécs fejet hajtott Sopron elvesztése előtt, melynek birtoklásáért nem kívánt háborúba keveredni Magyarországgal.
Figyelem! – Az alábbi cikk szubjektív hangnemben megírt dokumentumokat közöl, ami kizárólag az adott történelmi kor szellemébe kíván betekintést nyújtani. Annak ideológiai és nyelvi tartalmával sem az író, sem a Körkép.sk nem vállal sorsközösséget.
Szavazás a sopronkörnyéki községekben
– A Bécsi Magyar Újság munkatársától –
Sopron, december 16.
Pénteken [1921. december 16., megj.] reggel nyolc órakor a nyolc sopronkörnyéki községben kezdődött meg a népszavazás. Ugyanaz a nyolc bizottság vette át a szavazatokat, mint Sopronban. Bánfalván 1439, Bózon 334, Balfon 650, Fertőrákoson 1525, Ágfalván 1164, Harkán 673, Kópházán 980 és Nagycenken 1041 szavazászra jogosultat vettek fel a szavazási névjegyzékbe.
A helységekben igen élénk forgalom volt. Sok idegen szavazó érkezett kelet felől, többnyire polgári ruhás katonák (1). A lakosság – ellentétben a várossal – nagyon gyéren látogatja a szavazóhelyiségeket. Délután négy-öt órakor mindenütt befejezték a választási eljárást.
A szavazás lezárása után az egyes bizottságoknál az entente-tisztek lepecsételték az urnákat és azokat fegyveres őrök szállították automobilon Sopronba a központi bizottsághoz. Ott valamennyi urnát egy teremben helyezték el, a termet lezárták, az ajtóra rátették az entente pecsétjét, a magyar kormány megbizottja (sic!) szintén lepecsételte s fegyveres őr vigyáz rá, hogy oda senki be ne juthasson.
Mint csütörtökön [1921. december 15, megj.] este hivatalosan megállapították, Sopron nyolc kerületében a 18 374 szavazó közül 16 628-an, Brennbergben a 790 szavazó közül 613-an szavaztak le (sic!).
Sopronban – az eredeti terv ellenére – csütörtökön is szavaztak. A halász-utcai és felsőbbleányiskolai bizottságok délután két óráig fogadtak el szavazatokat. Brennbergben a népszavazás csütörtökön délelőtt fél 11 órakor kezdődött és délután 5 órakor ért véget.
Szerdán [1921. december 14., megj.] délután, a népszavazás első napján a Soproni Hírlap különkiadást adott, melyet azonban a tábornoki bizottság még a nyomdában elkoboztatott. A különkiadás “Teljes a győzelem!” címen cikket közölt, melyben megállapítja, hogy tízezer szavazat esett Magyarországra és háromezer Ausztriára. Sőt “Utolsó jelentés a szavazásról” címen a lap azt jelentette, hogy 13 550 szavazó közül “hozzávetőleg” 10 438 szavazott Magyarországra. E nyilván hamis adatok miatt, melyek a szavazás titkossága folytán csakis propagandacélokat szolgáló valótlanságot tartalmazhattak, a tábornoki bizottság elkobozta a lapokat.
Az eredmény kihirdetése – A szavazóurnákat szombaton [1921. december 17., megj.] reggel nyitják fel és ugyanakkor megkezdődik a borítékok felbontása. A mintegy huszonötezer szavazat összeszámlálásával esetleg már szombaton elkészülnek és ez esetben a szavazás eredményét vasárnap [1921. december 18., megj.] közzéteszik. A szavazatok összeszámlálásánál jelen lesz a magyar kormány képviselője.
Der Freie Burgenländer [“A Szabad Őrvidéki“] 1921. december 21-én kelt egyik írása:
Döntés
Az 1921. december 18-án az új bécsi városháza néptermében, az Őrvidéki Honszolgálat hívására tömegesen összegyűlt soproniak, őrvidékiek és bécsiek ünnepélyesen tiltakozásukat fejezték ki az elmúlt napokban Sopronban, a szövetséges tábornoki bizottság közreműködésével vagy beleegyezésével bemutatott komédia ellen, amely gúnyt űz a népek önrendelkezésének a jogából (2).
Habár a soproni szövetséges tábornoki bizottság december 14-vel határozta meg a szavazás kezdetét, ennek ellenére:
– december 12-én a szavazásban érintett terület tele volt magyar katonasággal (3) – a választási listák 50 százalékban meghamisítattak, melyek a legkisebb mértékben sem lettek helyre igazítva (4) – több ezer partizán és bandita hallatlan terrorral volt és van jelen (5)
Ilyen körülmények között a népszavazás megrendezése egy méltatlan komédia, egy csalás, melyet Német-Ausztria és az Őrvidék soha nem fog elismerni.
A velencei egyezményt ez a komédia darabjaira tépte, mely sem Ausztriát, sem az Őrvidéket nem kötelezi tovább jogilag. Ausztria és az Őrvidék számára csakis a Saint-Germain-i béke van érvényben, ami elismeri az Őrvidék és Sopron jogát az egyesülésre Német-Ausztriával. (…)
Források:
Bécsi Magyar Újság, III (1921) 301, 4/Der Freie Burgenländer, I (1921) 12, 4.
Jegyzetek:
(1). Ez szimpla találgatás. Honnan tudhatta volna a riporter, hogy a civil ruha ténylegesen egy katonát takar?
(2). Érdekes módon a több millió elszakított magyar önrendelkezése miatt nem aggódott ilyen vehemensen az összegyűlt nagyérdemű.
(3). Ausztria december 3-tól kezdte meg a propagandaanyagok terjesztését. Sopronban mindössze az antant rendfenntartó erői állomásoztak.
(4). Ez az állítás nem bizonyítható.
(5). A nyugatmagyarországi felkelőcsoportok, köztük a Héjjas-féle Rongyos Gárda tagjai, november elején elhagyták az Őrvidéket. A legutolsó egységek november 6-án vonultak ki, egy kisebb csoport a hónap közepéig maradt. Gerald Schlag osztrák történész szerint azonban Sopron-Szombathely-Körmend-Szentgotthárd térségében kétezer felett volt a felkelőcsapatok összlétszáma (Schlag, 470).
Orbán Gábor, MA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
