A társadalom szépségről alkotott fogalma jelentősen változott a történelem során. Elég csak a Willendorfi vénusz szoborra gondolni, hogy lássuk, egykor a telt, kövér megjelenés kifejezetten eszményi volt az emberek körében. A szépségideál változásának egy korban hozzánk közelebbi példája játszódott le a 19-20. századi Iránban.
A perzsa állam lakói a 19. századig még gyökeresen eltérően vélekedtek a szépségről, mint a nyugati emberek. Mai szemmel szinte hihetetlennek tűnhet, de a nőket jellemzően akkor tartották szépnek, ha minél férfiasabb volt a megjelenésük. A dús szemöldök és a hetyke bajusz például olyannyira népszerűnek számított az asszonyok körében, hogy ha valaki nem rendelkezett „szerencsés” génekkel, akkor gyakran festéssel vagy valamilyen műszőrrel igyekeztek pótolni eme hiányosságot.
A férfiak megjelenését ezzel szemben épp akkor tartották előnyösnek, ha az minél „nőiesebb” (a mai fogalmaink szerint értve), tehát részükről elvárt volt a simára borotvált arc és a vékony testalkat. Korabeli perzsa párok fotóin így gyakran csak az öltözetből állapítható meg, hogy ki a nő és ki a férfi.
A 19. század második felében aztán Irán rohamos változáson ment keresztül. Nászer ad-Din sah uralkodása alatt az ország nyugati mintára modernizálódott. Fejlődött az oktatás, megnyitotta kapuit Irán első egyeteme, kiadták az első újságot, csökkent a papság befolyása az igazságszolgáltatási rendszerben és komoly lépések történtek a haderő fejlesztése érdekében is. Érdekesség, hogy utóbbi törekvésében még egy osztrák-magyar katonai misszió is segítségére volt az ambiciózus sahnak.
A nyugati minták természetesen a társadalom életébe is átszivárogtak, így a perzsa szépségideál is fokozatosan átadta helyét az általunk is ismertnek. Ez azonban korántsem ment egyik napról a másikra, amit jól bizonyítanak a Nászer sah lányáról, az 1883-ban született Zahráról készült fényképek is.
A perzsa udvarban Zahra hercegnő a modernizáció lelkes híve volt, és különösen a női jogok tekintetében számított élharcosnak. Ő volt az első az uralkodói család női tagjai közül, aki felhagyott a hidzsáb viselésével és kiemelkedő szerepe volt az – akkor még földalatti – iráni nőjogi mozgalom megalapításában is.
Megjelenése azonban még egyértelműen a hagyományos ízléseket követte. Egy népszerű legenda szerint nem kevesebb mint 13 fiatal férfi követett el öngyilkosságot amiatt, mert a hercegnő nem viszonozta szerelmüket. Ha ez valószínűleg túlzás is, az azonban bizonyos, hogy Zahra a századforduló Iránjának híres szépségének számított.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
