A honfoglalás óta újra és újra felmerül a kérdés: hogyan viszonyuljon a magyarság Európához, ahová jóval messzebbről és később érkezett, mint a kontinens népeinek többsége. Koppány vagy Szent István igazát bizonyította-e a történelem? Államalapító királyunk nem Bizáncból, hanem Rómából, a katolikus egyház fejétől kért és kapott koronát. A kereszténységet választotta és bajor hercegnőt vett feleségül. Így kötötte a magyarság sorsát több mint ezer évvel ezelőtt Európához. Hazánk őt követő királyai is inkább Nyugat, mint Kelet felé fordultak. A felvilágosodás kora és a francia forradalom óta egyértelművé vált, hogy Magyarország számára nem Ázsia, hanem Európa nyugati fele jelenti a példát.
A Horthy-rendszer évtizedeiben a magyar értelmiség jelentős része inkább a nyugat-európai országokhoz és Amerikához vonzódott, mint a hitleri Németországhoz. A második világháború után tovább erősödött a gazdaságilag gyorsan fejlődő, magasabb életszínvonalat elért és demokratikus nyugati országok vonzereje, míg a szovjet rendszert a magyarok többsége idegennek tartotta. Az 1957-ben aláírt Római Szerződéssel létrehozott Közös Piac azonban elérhetetlen álom volt Magyarország és a szovjet blokkhoz tartozó többi ország számára.
Az 1989-90-es rendszerváltás teremtette meg a lehetőségét annak, hogy hazánk az évtizedek óta irigyelt Nyugat felé forduljon, a demokratikus jogállamok, a piacgazdaságként működő országok közösségéhez csatlakozzon.
A szovjet blokk országai közül hazánk volt az egyetlen, amelyik már a nyolcvanas évek elejétől óvatosan elkezdte előbb a gazdasági, majd a politikai kapcsolatok építését az Európai Gazdasági Közösség és a NATO tagállamaival.(…)
Az 1998 márciusa és 2002 decembere között lefolytatott csatlakozási tárgyalásokat az elérhető legjobb feltételekkel sikerült lezárnunk. A megállapodást több mint 80 százalékos többséggel erősítette meg 2003 tavaszán a népszavazás. A csatlakozásról szóló dokumentumot Athénban Medgyessy Péter kormányfővel írtuk alá. Magyarország éppen tizenhárom évvel ezelőtt, 2004. május elsején lett az Európai Unió teljes jogú tagja. Viharos történelmünk során, annyi rossz választás után először sikerült a jó oldalra állnunk.
A tagság első hat évében zökkenőmentesen sikerült beilleszkednünk az európai integráció rendszerébe. A régebbi tagállamok Magyarországot az integráció mélyítése és bővítése elkötelezett hívének tekintették. A tagsággal járó előnyök nagy részét az ország lakossága kezdettől közvetlenül is érzékelte. Így az unión belüli utazás, tanulás, munkavállalás és vállalkozás szabadságát. Hazánk gazdasági felzárkózását azóta is segíti az Európai Uniótól évente kapott mintegy nyolcezer milliárd forintnyi nettó támogatás. Ez fedezi a magyar gazdaság növekedésének több mint felét.
2002 és 2004 között külügyminiszterként, majd 2004 és 2010 között az Európai Bizottság tagjaként tapasztalhattam, hogy Magyarország iránt nemcsak az uniós intézmények és a többi tagállam részéről teljes a bizalom, de az Unión kívül is. Ezt mutatta a külföldi befektetők körének bővülése is.(…)
A korábban soha nem tapasztalt. hazánk számára végre kedvező nemzetközi feltételrendszer azonban 2010 tavaszától, az Orbán-kormány hivatalba lépésétől kezdve megtört. Az Európai Unió tisztségviselői és intézményei immár hét éve illetik kemény kritikával az Orbán kormánynak az Európai Unió értékrendjével ellentétes lépéseit. A demokrácia korlátozását, a jogállam leépítését, a kormányzati szintre emelt korrupciót, a normák és szabályok sorozatos megsértését, az Unió egységes fellépését akadályozó külön utas törekvéseit.(…)
A saját európai pártcsaládja vezetőitől kapott kemény bírálatok legalábbis látszólag, vagy néhány órára elbizonytalanították Orbán Viktort, az új Koppányt.(…)
Gyakran kérdezik tőlem idehaza: meddig tűrik még Európa vezetői, hogy Orbán félrevezesse őket, hogy kampányt folytasson az Unió ellen? Korábbi külföldi politikus kollégáim, bal-és jobboldali demokraták pedig azt, hogy meddig tűrik az orbáni politikát a magyar választók? Ez az igazi kérdés! Remélem, hogy legfeljebb 2018 tavaszáig!
Orbán az új Koppány?
Kovács László volt külügyminiszter és európai biztos, az MSZP korábbi elnöke
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
